Túllépni a múlton, de hogyan? (beszélgetés)

Minden kapcsolat végén át kell élni a "gyászidőt"

ha ez nem történik meg, lehetetlen a továbblépés. Ez mindenkinél más időtartam, de lehetőleg törekedni kell arra, hogy ne tartson túl soká. Ezt úgy lehet elérni, hogy új dolgokkal kell elkezdeni foglalkozni, ami úgy leköt, hogy észreveszed egyre ritkábban gondolsz rá. Én ilyenkor amikor elkezdődött a "rágondolás", azonnal belefogtam valami tevékenységbe, lehet az házimunka is, vagy rögtön felöltöztem és lementem vásárolni, még ha egy kiló kenyérért is. Azonnal kizökkentem a gondolatból. Az sms még érkezik tőle, elolvasom, de nem válaszololok rá, mert ami egyszer így elromlott, azt már nem lehet helyrehozni újabb igéretek, megbánás, elfogadása pedig újbóli visszaesés a már talán jó uton haladó felejtés rovására. Én 6 év után határoztam úgy, hogy mivel változást nem láttam a kapcsolatban lezárom és továbblépek. Mostanában már kialakulóban van egy új kapcsolatom, remélem szerencsésebb lesz.

Szia! Ahogy írod,hogy az exed már éli világát...stb. Ez a te fantáziád vagy tudod is konkrétan,hogy ő mit gondol mit érez? Szerintem ne alkoss ítéletet,ha nem tudod. Ezek amit érzel csak feltételezések...

Ha ennyire a mélyén vagy még ebbe, én biztos,hogy utána járnék,hogy mi van vele....esetleg lehet-e esélyetek,beszélni,találkozni...és ez még nem kötelez semmire.

Meddig voltatok együtt?

Tudom, de még sokszor fájnak a múlt emlékei. Bár egyre könnyebb átlépni a fájó pillanatokon.

Hosszú gyász időszak volt az biztos, és még mindig tart. Talán teljesen soha nem lesz vége. Nem tudom.

Nem, mivel nincs kivel. Egyedül szoktam menni moziba, de ott nem lehet ismerkedni. Nem is tudom, hogy tudnék normális pasikkal ismerkedni.

Kb. 2 hete levelezek egy férfivel, de még személyes tali nem volt.

A munkahelyemen jókat beszélgetek "idegen" pasikkal. Most hogy már magamban eldöntöttem, hogy kész vagyok, nyitott vagyok másra, észrevettem, hogy idegen pasik is megszólítanak valamilyen ürüggyel. Talán eddig látszott rajtam, hogy egyedül akarok lenni.

Sziasztok!

Nagyon ismerős a sztori én ebben élek több mint 1 éve. 15 évig voltunk együtt. Még ma is nap mint nap látom, hisz itt lakik a szomszédban. Van egy fiunk is. Úgy éltem sokáig mint egy zombi. Most már kicsit jobb. Az elején én is azt hittem, hogy kell gyorsan valaki akivel könnyebb lesz, de nem tudtam még csak elképzelni sem, hogy mással legyek. Most már el tudom. Most kezdtem el keresgélni.

Itt élek abban a házban amiben közösen éltünk, a lakás minden zugához rengeteg jó emlék köt. A nap bármely szakában elfog a sírhatnék, azon kesergek, hogy egyedül vagyok és így is maradok. Közben pedig az élet elmegy mellettem. Na ezt nem hagyom tovább. A múlt elmúlt, a jövő csak jobb lehet és próbálom a jelent a lehető legjobban megélni.

Egyre könnyebb.

Ami nagy baj, hogy itt nincs barátnőm akivel néha eltudnék menni ide-oda. Pedig az sokat segítene.

Ha közöletek esetleg valakinek van kedve dumálni akár csak erről a helyzetről az jó lenne. Talán segíthetünk egymáson. 37 éves vagyok és Pomázon élek.

Nem volt kedvem pötyögni, de az alábbi két összevágott hozzászólásból minden kiderül, egyetértek velük, nekem is csak így sikerült...:

28. júliusi 2012-02-04 10:09

Szerintem sok új élmény, és az idő, oldja meg a gondokat. . .

38. Vigyorex6 2012-02-04 10:45

Tudom, és éppen ezért írtam, hogy önmagadhoz kell visszatalálni. Egyedül is jól kell érezned magadat a bőrödben, meg kell keresni azokat a dolgokat, amik szórakoztatnak, azokat az embereket, akikkel jól érzed magad.

Koszonom szepen,hogy ma is itt voltatok velem!

Most el kell mennem,de kesobb majd meg benezek.

Szep napot mindenkinek!

Jol latod a dolgokat.Nem is lennek meg kepes egy uj szerelemre.Kesz sem vagyok ra,es talan magamat sem ismerem hozza elegge.No meg egy reszemet el is vesztettem az elmult evekben.Talan mar azt sem tudom,hogy mit is varok egy masik embertol.a merce is egyre magasabb,pedig nincs "mire".Az ido csak telik,en is csak oregszem es ettol mar csak rosszabb leszek,jobb nem igen.

De az az erzes nagyon hianyzik.Jo volt azt erezni minden porcikamban,hogy elek...ugy igazan elek.Boldog voltam meg akkor is ha valami fajt.Egyszeruen jo volt.

Ilyen elmenyek utan meg nehez beerni a kozepszeru jo-val.

Könnyű mondani, hogy felejtsen,meg lépjen túl a dolgokon.

Pont azt nehéz elfelejteni, amit nagyon szeretnénk...

Szerintem sok új élmény,és az idő, oldja meg a gondokat...

Na latod,ez az amikor valami,valami,es meg annal is tobb.Mikor az elet(meg a h@lyesegek)elszakit ket embert egymastol,es megis rajonnek,hogy csak egyutt az igazi.

Nekem erre eselyem sincs,az en exem szerintem boldogan eli vilagat,en meg mar reg a mult feledesebe merultem,ahogy a normalis embereknel szokas szakitas utan...csak en vekengek meg itt 4 ev utan is.

Ujujj,ezzel szamomra minden remenyt megoltel:)

Amugy igen,ezzel egyetertek,csak nagyon nehez kivitelezni.Ki tud ebben a mai h@lye vilagban egyensulyban maradni,meg ep lelku-elmeju?