Kihez fordulhatnék ilyen gonddal? (beszélgetés)

Kedves FI!

Sikerült megcsinálni valamit a felsorolt tanácsokból?

Ha igen, eltűntek, megszűntek a "furcsaságok"?

Nem talán, hanem biztosan.

Semmi köze a rontásnak a szellemhez. Kár egybemosnod a kettőt.

Talán igazad van.

Nehogy azt hidd,utólag én is fogom a fejem,hogy hogy lehettem olyan ostoba,de akkor azzal letudtam,hogy öreg jósnő,biztos erre szükség van,így szó nélkül odaadtam.😳😆

Fogalmam sincs, mire használja, ha nem egy a méretetek.

Én csak próbálom elképzelni, hogy vki azt mondja: kérem a melltartót, a másik vki meg fogja és ledobja magáról.

Szerintem a rontás és a házba járó szellem között az égvilágon semmi összefüggés sincs.

Ezt kérte el annó.

Akkor is furcsáltam és nem is tudom mire használhatta.Mármint az elég ahhoz,hogy rontást csináljon?

Pont a melltartód?!?!!!?

Miért nem a bugyid?!?!?

Én adtam tegnap tanácsot, próbáld ki. 👻

Nem utálok itt lakni.Gyerekkorom óta ilyen házról álmodtam.Minden olyan amilyennek szerettem volna.

Eladás nálunk nincs tervben,párom szerint esetleg olyan 10év múlva,hogy majd vegyünk egy nagyobbat,pedig ez sem kicsi.

Lényeg,hogy szuper kis ház,aztán igyekszem terelni a figyelmem és nem rettegni ilyen szellemes dolgoktól.Már én is elkezdtem este inkább egyéb dolgokra fogni a történteket.Van aki mindent kimagyaráz,akár az éjjel megszólaló játék,ami a merülő elem miatt is lehet stb,szóval ha valaki akarja az mélyen bele tud mászni a szellem históriákba,illetve van a másik csoport,aki csak legyint,hogy biztos ez vagy az miatt volt.

Lényeg,hogy valami van és legelső tapasztalatom akkor volt,amikor 22éves voltam(lassan 9éve),az akkori barátom anyja rendszeresen járt jósnőhöz és minket is elküldött.Azt tudni kell engem mindigis utált,mert szegény családból származtam,míg nekik több üzletjük is volt.

Na lényeg,akkor a jósnő mondta van egy rosszakaróm és kellene neki egy személyes tárgyam,hogy segíthessen...

Én naív 22éves,tapasztalatlan...otthagytam akkor a melltartóm.

Utána kezdődött minden.

Rá nem sokra arra ébredtem egy éjszaka(és fény is volt,ment egy sólámpa,plusz más is),hogy a lábamnál az ágy végében áll egy átlátszó férfi alak és gúnyoros,gonosz nézéssel figyel.Akkor a frász jött rám.

Azóta mondogatom,hogy biztos rontás van rajtam.De senki nem hisz.Még anyám is azt mondja,jaj régen léteztek ilyen dolgok,ma már nem stb.

Szóval hogy oldjon meg az ember hasonló dolgokat,ha nincs egy segítő kéz,valaki aki tanácsot ad,megérti a helyzetet.Tényleg nagyon kevés ember hisz manapság az ilyesmiben.

Elhiszem amiket írsz. Mi is vettünk egy családi házat, és az első naptól kezdve csak a gondom volt vele. Éjjelente én is arra riadtam fel hogy mintha valaki épp akkor ment volna ki a szobából épp csukódott be az ajtó. Sokszor volt úgy hogy arra ébredtem hogy egy nagy fekete pók akar az arcomba telepedni. Párom sokszor mondta hogy kiabáltam éjjel álmomban.

Aztán kiderült, hogy tudat alatt valójában utálok ott lakni, nem éreztem magam ott biztonságban és ezért voltak ezek a megmagyarázhatatlan dolgok.

Azóta eladtuk a házat és beköltöztünk panelbe. Érdekes azóta kutyabajom. Könnyen lehet hogy te is igy vagy vele. Tudat alatt félsz vagy utálsz ott lakni. Ezt egy pszihomókus rögtön kideríti neked.

De a kisgyereket ne hülyítsed be, nem kell neki elmesélni ezeket a dolgokat. A gyerekek képesek a kimondott dolgokat valóságnak megélni.

A legnehezebb szerintem,hogy ne féljen az ember.Legalábbis azzal a tudattal végezni a házimunkát,vagy csak simán átsétálni a lakáson,hogy valamerre van valaki...és ő lát,én viszont nem.Nekem ilyesztő ez sajnos és a nyakamat teszem rá,hogy hajnali 3kor mikor párom elindul majd dolgozni,le sem fogom hunyni a szemem.A terhesség alatti hajhúzásos eset miatt is hosszú ideig olyankor csak kivonultam a kanéra hajnalok hajnalán,villanyt kapcsoltam,vártam a reggelt.

Párom viszont nem hisz ilyesmiben,ő amolyan hiszem ha látom elven van.

Erre szokták mondani, hogy ezt a képességet, intuíciót vagy nevezzük bárminek dolgot a felnőttek "ölik" ki a gyerekekből, és végül ez be is záródik bennük, bennünk. Valószínűleg mindenkinek nehéz elfogadnia, pláne egy felnőttnek, hogy esetleg létezhet egy "másik világ", hiszen megfoghatatlan számunkra, nem látjuk, így nehéz is ellene "tenni", inkább ignorálunk, hogy az képzelgés. Pedig a gyerekek jobbára még nem néznek olyan filmeket, hogy esetleg ez jöjjön vissza az álmukban vagy akár éber állapotban és mondjanak olyat, ami nincs is valójában ott. Ők még őszinték és kimondják, amit látnak, hallanak.

Hát én nem is tudom, ilyen helyzetben mit tennék, de remélem a hűtő, tv, vagy ajtó recsegésnél többet nem fogok sosem tapasztalni.

Szerintem alapvetően az emberek racionálisak ilyen szempontból, próbálnak fura jelenségekre ésszerű magyarázatot találni, de elhiszem, hogy van az a pont, amikor már nem lehet. Én szerencsére nem voltam még ilyen helyzetben és nem is szeretnék lenni, mert első körben magamat is megkérdőjelezném, ugyanakkor van, amikor már nem foghatsz minden jelenséget a szél becsapta az ajtót stb dologra. És itt jön a neheze, hogy elmondani valakinek, mégha tudják is, ismernek is, hogy nem vagy bolond, aki képzeleg,annak nehéz elhinni, aki nem tapasztalt ilyeneket. Igazából sosem tudhatjuk, míg meg nem halunk, van-e odaát...

A keresztlányom pár évesen fürdés közben mondta néha, hogy ott áll egy törpe vagy nem tudom kicsi bácsi...

Egy idő után már én sem tudnék másra gondolni, ha nem szűnik meg a jelenség és nincs rá logikus magyarázat.

Nem halt meg mostanában valaki a családban? Aki esetleg még kötődik, nem tudott elbúcsúzni stb, akinek még dolga lett volna, mondanivalója?

Nekem sem jut más eszembe, akármi is ez, minthogy szépen küldd el őt.

Amúgy borzasztó lehet, amikor egy nem zakkant ember elkezd ilyet tapasztalni és már maga sem tudja, mit higyjen.

Az bizony!

Nekem akkor szünt meg mikor a gyerek otthon lett megkeresztelve és egy kisebb istentisztelet lett tartva a házban.