Mi van akkor, ha kikészültem idegileg? Kihez fordulhatnék? (tudásbázis)
Én is azt hittem, hogy nő vagy. :)
De végülis mindegy, ami fáj az fáj...
Nem tudom mióta van vége, de sztem egy kis időt hagyni kell, hogy "meggyászold" a múltat, addig úgysem sikerül elfelejteni. De idővel másfelé kell kezdeni tekintgetni és nem sebeket nyalogatni... Akár egy új lány, akármi más, csak lényeg, hogy érdekeljen az az új dolog és sok idődet lefoglalja. Persze ez csak az én véleményem, nekem anno ez vált be. Sok sikert neked is a túléléshez! :)
Húúú, másik nehéz téma...
Sztem le kell foglalni magad valami új tevékenységgel, lehet tanulás vagy sport, hogy ne tudj olyan sokat gondolni rá. Ha kibékülésre semmi esély, akkor ezt el kell fogadtatni magaddal. Lezárni és csak előrefelé tekinteni. Nem szabad a múlton a szép időszakon agyalni. Mert az már nincs. Elmúlt, vége van. Felfogja ezt az agyunk, ha mi is nagyon akarjuk.
Meg különben is , mi az, hogy te nem kellesz neki?! legyél te megsértődve, és te ne akarjál kibékülni vele...
Nem tudom "elengedni" az exet. Tippeket, ötleteket várok.
Nem akarok az agyara menni.
Nincs ötletem, mert nem ismerem ezeket a gyógyszereket, de gondolom a patikákban tudnak segíteni. Ezek a vény nélkül kapható dolgok talán nem okoznak függőséget... legalábbis ha néha használod őket, akkor nem. Akár a körzeti orvostól is kaphatsz valami megfelelő szert és nem kell ideggyógyászhoz menni, ha annyira nem akarsz. Vele csak találkozol néha... De én úgy gondolom, hogy jobb szedni valamit és -a lehetőségekhez képest- higgadtan megoldani, túllenni a problémákon, mint kikészülni. Úgysem tart ez a rossz helyzet sem örökké, és addig is -a gyerekeid érdekében is- talpon kell maradni.
Én egyszer voltam ilyen krízishelyzetben, akkor ideggyógyászhoz fordultam és kaptam valamilyen gyógyszert ( a nevére már nem emlékszem, rég volt szerencsére)amit szedtem egy ideig, aztán szép lassan elhagytam. És sérülés nélkül lettünk túl a dolgon. Nem mindegy hogy hogy éled a mindennapjaidat és hogyan, milyen lelkiállapotban hozol döntéseket és hogy hogyan szólsz a gyerekeidhez, hogyan reagálsz a dolgaikra stb. Ezért gondolom, hogy kellene valami segítséget igénybe venned.
Természetesen jó egy hozzáértő emberrel -pszihológus, pszihiáter- átbeszélni mindent, ha van rá időd...
Na és az interneten is rengeteg cikk található arról, hogy hogyan változtathatjuk egy kicsit pozitívabbá a gondolkodásunkat. Csak hogy nekünk jobb legyen... Amíg a körülmények nem változnak jobbá. Sztem ezek is hasznosak lehetnek...
El kell menned egy jó pszichiáterhez, mert ha az elején nem fogjátok meg a gondot, később teljesen kikészülhetsz. Én 35 éves koromban (más helyzetben, de egyedülálló anyaként egy nagykamasz fiúval) igenis kaptam segítséget, mégpedig attól a gyermekpszichiáter szakértőtől, aki a válásunkkor segített a fiam visszahelyezésében.
Szóval az élet nem egyszerű. Öt gyermek mellett nem lesz könnyű, lehet, hogy egy időre ki kellene mozdulnod a környezetből is, mertcsak a napi robot terhe nehezedik rád.
Budapesten, Tündérhegyen van egy pszichoterápiás intézet, jó szívvel ajánlom, onnan kirándulni lehet, pszichológussal beszélgetni, zenés és egyéb terápiára lejárni. Sokat tudnak segíteni, nekem is az segített, amikor 35 évesen túlterhelés miatt (munka+tanulás+gyerek+magánélet) kicsit krízis állapotba kerültem...nem szégyen, felnőttként ezt tudomásul kell venned. Főként 5 gyermek felelős anyjaként. A férjed is lehet, hogy megértőbb lenne, ha látná, nem bírsz el minden problémával.
Ez elég szomorú helyzet... :(
Ha belegondolok, hogy 100 évvel ezelőtt még egy fizetésből el lehetett tartani egy családot egy apának simán, hát szomorú leszek... hogy mi van manapság.
Bizony nem egyszerű a helyzeted. Nekem nincs adósságom, de egyik hónap alig éri be a másikat, ez is elég ahhoz, hogy állandó stresszbe éljek.
Tudom azt, hogy a viták is sokszor emiatt robbannak ki, mert ilyenkor mindenki feszült, ideges, ráadásul te még fáradt is vagy, rajtad hamarabb kiütnek a bajok. De én mégis azt mondom, valahogy vedd rá a párodat, hogy szánjon pár percet rád és legalább hallgasson végig, neked is jót tenne, meg könnyebülnél és együtt csak többre vagytok képesek mind külön külön, ha csak lelkileg lesz is egyelőre változás, de ép lélekkel erősebb az ember.az sem ártana ha a szüleiddel is jó lenne a kapcsolatod, mert egy jó szóra mindig szükség van, talán anyagi téren is segítenének.
Kivánom mielőbb találjátok meg egymást, és utána a bajra is a megoldást.
Mivel én is hasonló cipőben járok, csak kicsit más a szitu (nincs 5 gyerkőc itthon, csak 2 és még van munkahelyünk).
De lassan eljutok oda rengeteg olvasással és sok-sok beszélgetéssel, hogy egészen jól tudom kezelni a problémákat. De nagyon nehéz, mivel az ember nem tud kibújni a bőréből... senki sem fog megváltozni.
Viszont ha szűkösek az anyagi lehetőségek, akkor pláne bekerül az ember egy mókuskerékbe és nehéz kilépni belőle:(
További ajánlott fórumok:
- Az ex-em munkanélüli lett és közölte, hogy nem tud gyermektartást fizetni. Hová fordulhatok ilyen esetben?
- Ha nem tudsz egyedül talpra állni, és nincs pénzed pszichológusra, akkor kihez fordulhatsz?
- Ha az örökség rám eső részét nem kaptam meg, akkor hova fordulhatok?
- Köztes vérzés előfordulhat akkor is, ha nem szedek tablettát?
- A rendőrök miért fordulhatnak meg záróvonalon még akkor is, ha nem jelzik a sürgősséget? Rájuk nem vonatkozik a jogszabály - miért nem?
- Kész, kikészültem idegileg ismét!