Tudatosult, hogy mennyire észen kell lennünk? - Gyereklopás Szombathelyen (beszélgetés)

Hát azért benne volt abban az is, hogy ami rossz volt, azt nem megoldani, hanem eltudolni akarták. Lásd a Pajtás hajó felborulása, stb...

De minden ízében más volt. Mondhatjuk úgy is, hogy más gonoszság hajtotta, mint a mai világot. Az talán egy "kiszámíthatóbb gonoszság" volt, tudtad, honnan fúj a szél, úgy tudtál hangolni.

Ma az a nehezebb, hogy azt se tudod, mitől kéne félni. Lásd ez a téma is...

Viszont a lehetőség is több, nézzük azért a jó oldalát is. Csak pont ez látszik még a mai generáción is, hogy igazán nem tanultunk még meg élni a dolgokkal, még mindig passzívan várunk sokmindent..

Hát igen, akkor még feltűnt, hogy egy 3 hete nem fürdött valaki mászkált a Nyugati környékén.. Hát azért ma nem jegyezné meg ezt a fél ország, az kétségtelen..

Zseniális a cikk, mármint az, hogy megtaláltad..

Eleve, mint "történelem" és még halvány emlékeim szeretem ezt a kort. Mármint kutatgatni, meg igazi dokumentumokat találni róla..

Meg a témába is nagyon vág, jó példa az emberek gondolkozására.

Minden más volt, mégis minden ugyanolyan volt...

Köszönjük!

Kedves kedves Globus!

Az a bolt, ahova én be szerettem volna menni, azelőtt is létezett, egy sarki pultos bolt volt, ahova bementem, és általában 1 percen belül tudtam venni pl. ásványvizet, vagy öt zsemlét. Általában sorállás nélkül, és pénztárnál állás nélkül.

Tudom, lusta vagyok, de nekem nagyon nem mindegy, hogy négy gyerekkel, köztük egy babakocsissal és egy autistával mondjuk egy vízért be kell-e mennem a 6 sávos út túloldalán lévő szupermarketbe, átvergődni a forgókorlátján, végigmenni a gyerekekkel a bolton, végigállni a sort a pénztárnál, és úgy menni az időközben tuti bepörgött autistámmal a játszóra, vagy épp orvoshoz, vagy még vásárolni... És mivel 95%-ban egyedül vagyok a gyerekekkel, ráadásul 50nm-en lakunk, sem nem tudom apukát ugrasztani, se nem 40 üveget betárazni.

Egyébként kb. 2 hetente veszek ásványvizet, közte meg szépen megtöltöm csapvízzel. Csak akkor veszek, ha már penészedik a flakon.

Nem ez a központi problémám, ügyes gyerek vagyok, megoldom enélkül is az életet, de bizony bosszúság, hogy nem tudok onnan vizet, netán néha buszjegyet varázsolni, ahol egyébként árulnak vizet, buszjegyet, (és ahonnan eddig is szereztem) ad abszurdum még jégkrémet is, amit a gyerekeknek vennék.

Pont ezért én pl. csak akkor veszek cigit gyerekkel,ha éppen a bolt elött elsétálunk,és tudom,hogy itthon fogytán van,és azt,hogy van nálam kp. Amúgy a párom szokta megvenni,hazafelé,így nincs vele gond!

Amúgy azt a részét a dolognak én sem értem,hogy minek tarthatnak jégkrémet is,ha gyerek oda be nem teheti a lábát!?

Mindegy,hülyeség! Úgysem tudok rajta változtatni!

De a témához visszakanyarodva:

Az a szülő idióta,aki kint hagyja akár ilyen helyen a gyerekét!

Mert elsőre ezt gondolták.

Vagy a "gyerekrablás" szóból más hírportálok rögtön kereskedelemre asszociáltak.

Egyébként jelentős különbség nincs.

Ugyanis az alapeset mindenütt az, hogy valaki babát akar. A különbség annyi, hogy aki meg tudja fizetni, az lopat magának, esetleg messzi országból, és azzal vigasztalja magát, hogy nála úgyis jobb helye van, mert gazdagabb helyre kerül..

Aki meg csóró, az meg lop magának...

Még egy érdekes eset a bekattanásról, hogy most akkor ki is van bekattanva. Gondoltam is, hogy indítok róla fórumot, de - mivel egyébként nem szokásom a ....m-ról fórumokat indítani - leírom most, amúgy is ide illik, és a témának egy eddig még itt nem említett lehetőségét meríti ki.

A helyszín egy jó budai játszótér. Gyerekek játszanak, semmi különös. Apám is nem sokkal azelőtt ment el onnan, ő is lejött játszani a négy gyerekkel, meg segített. Sőt, kivételesen még az öcsém is ott volt, az egyikkel ő mászkált, meg a játszótér előtti felnőtt-játszótérre kivitte néha a nagyokat. Ezeket azért írtam le, hogy lássátok, hogy sokféle ember volt arra.

Ült ott a padon, aztán meg ott sétált egy idősebb (55-65éves) ember. Lazábban volt öltözve, short meg egy atléta-trikóhoz hasonló trikó, és egy laptoptáskához hasonló táska volt a vállán. No egyszer nekidőlt a hintaállványnak, elővette az okostelefonját, és a tőle kb. 7-8 m-re levő homokozót kezdte el fényképezni. Mármint a homokozó gyerekeket. Erre egy apuka felugrott, és mint az őrült, odarohant az emberhez, elkezdett vele üvölteni állati hangon, hogy miért fotózza a gyerekeket, mit csinál, a telefont is ki akarta venni a kezéből. Erre konkrétan emlékszem, mert emlékszem a mozdulatra, ahogy a férfi odébbrántotta a kezét, mert jóformán szólni sem tudott. Aztán csak kinyögte, hogy az unokái ott homokoznak a homokozóban, és őket fényképezi. Aztán többen is felálltak ott szülők, akik ismerték őket, hogy igen, valóban ott vannak a gyerekek a homokozóban..

Hát nem volt kellemes élmény, a gyerekek is csak néztek, kérdezték, hogy mi is történt.

A férfi ezután se kért bocsánatot a nagypapától, csak annyit vágott még hozzá, hogy akkor ne sunyin fényképezzen, hanem álljon oda..

Tény, hogy a nagypapa kicsit furcsak szerzet volt, akár lehetett is volna róla rosszat feltételezni, ha csak a külsejét nézzük. Tény, hogy kicsit távolabbról fényképezett. Az is tény, hogy ma már ugye pont friss törvény van arról, hogy mi van, ha más is rákerül a fényképünkre, stb.. Szóval annyit talán tényleg megérhetett volna a helyzet, hogy rákérdez az apuka, hogy mit is csinál.

Ezzel együtt, ha arra gondolok, hogy a saját apámmal csinálták volna ezt, aki anno rólunk is csomó játszóteres képet csinált - még a praktikával - amik a mai napig a család kedvencei, és még a régi kis barátok arca is felidéződik rajtuk - azért lehet, hogy belerúgtam volna a fickóba. Valószínűleg se az említett nagypapának, se apámnak nem jutott volna eszébe, hogy ezzel bármi rosszat tesz, hogy a játszó unokáit elmélyült játék közben lefotózza... Az apuka meg nyugodtan bocsánatot kérhetett volna, és annyit mondhatott volna, hogy elnézést, a gyerekeket féltettem. Ez valahogy nagyon hiányzott onnan, talán ezért is jut annyit eszembe a helyzet.

No nem is elemzem tovább, mert nincs értelme... Csak azért írtam le, hogy azért a félsz mégiscsak benne van az emberekben, és igen, talán az ismeretlentől félünk a legjobban, amit nem tudunk feltétlenül leírni, de érezzük, hogy sokminden veszélyes lehet a gyerekeinkre.

És ez talán így is van.

Babát lopott magának az elvetélt asszony

[link]

Mondom én, hogy egyre több a pszicésen beteg ember!

Sajnos.:))

Ebben hülye világban bekattannak az emberek.:((

Régen is volt néha ilyen, de én olyanra emlészem,hogy olyan tette, akinek nem lehetett gyereke.

De itt már 5 ( ! ) van!!:((

Én sohase vagyok biztos magamban ennyire. Mindig vannak kétségeim saját "tökéletességemmel" kapcsolatban.

Szerintem meg hozunk döntéseket, és kizárólag utólag tudjuk meg, hogy működtek-e.

Engedem a lányomat hazajönni egyedül. Két lehetőség van.

Vagy történik vele valami, akkor utólag azt mondom, hogy rossz döntést hoztam, "nem tettem meg mindent", hogy ez ne történhessen meg.

Vagy pedig nem történik semmi, és akkor meg verhetem a mellemet, hogy lám-lám, az enyém már ötödikre tök biztonsággal közlekedik, amikor a többiek még csak akkor kezdik.. Lám, én "mindent megtettem" azért, hogy a gyerekem biztonságban legyen, hagytam tanulni, boldogulni a világban, míg a többieket bénára féltették..

Akkor most hol az igazság??

Mert ebben nem csak a baleset faktor van benne, hanem az, hogy jól mértem-e fel az objektív veszélyforrásokat, a környéket, a távolságot, a gyerekem képességeit.