Abortusz előtt... Szombathelyen van valakinek tapasztalata? (beszélgetés)

Sziasztok!

Bocsánat, el kellett mennem pár napra, net, teló, minden nélkül.

Nem voltam dokinál, nincs időm. A jelenlegi nődokim csütörtökre fogadna egy uh-ra, de inkább átmegyek egy olyanhoz, akit többen is ajánlottak, aki jó.

Lehet, hogy fura a hozzáállásom, de tisztázom:

1. terhes voltam

2. védekeztünk, nem akarunk gyereket

3. a terhesség arra a döntésre juttatott, hogy abortuszra menjek

4. rohadtul nem akartam, egyik verzió sem tetszett, és lelkileg odavoltam attól, hogy nincs 3. lehetőségem, ennek kizárására akartam az elköttetést.

5. vasárnap elment a baba, mert elege lett szerintem a kiúttalanság miatti feszkóból. Így adódott a 3. lehetőségem...

Közrejátszott az is, hogy elég nehéz fizikai munkát végzek, amit nem a főnökeim róttak rám, hanem ez az életem.

Nem lettem rest, mert terhes vagyok, bocs, voltam.

Csak amikor úgy éreztem, megszakadok, akkor olvastam utána a vetélési esélyeknek, és akkor hasított belém az első fájdalom. Majd sorra a többi, ami azóta némileg enyhült. Láttam mindent, ami kijött, reméltem, megúszom orvos és kaparás nélkül.

Jelenleg kissé vérszegény állapotban vagyok, így kényszerpihenőt kaptam magamtól napközbenre.

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de azt nem tehetem meg, hogy nem dolgozom. Nincs, aki megteszi helyettem.

Szóval se kórházról nem lehetett szó, se másról. Holnap azért dokihoz elmegyek, reméltem eláll a vérzés, de még mindig soknak érzem...

És igen, nem akartam a kényes dolgokkal a családomat felzaklatni. A páromnak elmondtam, elfogadta, feldolgozzuk lassan. De tőle se tapasztalatra, se tanácsra ebben a témában nem számíthatok.

De nem akartam senkit terhelni ezzel a témával, reméltem, hogy csak az ír, aki némileg érintett, és kedve van segíteni.

Nektek köszönöm! :)

Összességében jól vagyok.

Hát ha leírja, hogy hogyan történt, mit tett, honnan tudja, hogy vetélés volt, stb.

Egyébként azért is fura, mert a napokban még az elkötés után érdeklődött, persze mindezt abortusz után akarta.

Én már a terhességében is kételkedtem valamiért....

Ja, hogy kételkedsz :)

Szerintem nem fura, ha valakinek pl. nincs családja, nincsenek barátai...lehet hogy úgy érzi, jobb ha leírja ide.

Ha valakinek vetélése volt annak nem az az első dolga, hogy ide kiírja.

Nem akartam tapintatlan lenni, ha visszaolvasol én vele voltam, de ez valahogy fura volt....

A természet megoldotta, éjjel elment. Vége.

Nem is tudtam, hogy a korai vetélés ennyire gyakori, olvasgattam a témában.

Jobb így.

Mondhatni "közös" döntés volt a gyerekemmel, akit sosem fogok megszülni.

Hajlamos vagyok túlstresszelni magam, ha túl sok minden van a vállamon. Egy gyerek mellett szerintem megzakkannék a felelősségtől. Tudom, hogy nem bírnám, és csak a gyereket tenném tönkre lelkileg.

A nőgyógyászom vállalja nálam a művi meddővé tételt. Természetesen abortusz után térünk vissza rá.

Nem akarok soha többet ilyet.

Tudom, milyen felelőtlenségből megszületni, és teherré lenni. Rohadt nehéz ezt kinőni.

Ez így van.

Amúgy viszonylag sokat vagyok gyerekek között. Szeretem őket. De sajátot vállalni nem tudok, nem hiszem, hogy valaha is akarok. Nem olyan életet tervezek, amibe belefér. Többnyire ha akadt feles időm, avagy pénzem, akkor elmentem önkéntesként dolgozni. Nekem ez így kielégítő.

Sajnálom...

Bár ilyet is ritkán ír az ember!

De megértem a jelenlegi helyzetet...