Totális depresszióban szenvedek. Minden napom arról szól... (beszélgetés)
Ez a fórum egy anonim vallomáshoz nyílt.
"Ugye nem ismered a tb-s állami pszichiáter/pszichológus rendszert?" - így van ahogy mondod, nem ismerem.
Félreértesz! Én nem mondom, hogy kibírnék egy munkatábort, vagy akármit, nekem azok az emberek a példaképeim, akik ebből a helyzetből is ki tudták hozni a legjobbat. Pl. Viktor E. Frankl.
FI!
Ha teheted, gyere ki holnap a budai zsibire és keress meg!
K?érj depresszióra egy 211-st.
(Ez a titkos jelszó!:
:-)
Pluszba - ha nem félsz - kaphatsz egy nagy/hatalmas ölelést.
Az nem biztos, hogy segít a depiden - már, ha egyáltalán az van az esetedben - de egy ölelés sohasem veszik kárba, ha az szívből jön!
:-)
Ugye nem ismered a tb-s állami pszichiáter/pszichológus rendszert?
Egy ismerősöm mondta anno, a lágerekben nem lettek pánikbetegek az emberek
Ki tudja?! Ha az lett , és nem tudott dolgozni,rövid úton likvidálták
Arról nem olvastam semmit hogy ilyen szempontból vizsgálták-e a túlélőket
Három német láger túlélőt ismertem, semmi bajuk nem volt ilyen tekintetben
Ha valóban depressziós vagy, ahhoz lehet jól jön külső segítség, mondjuk egy szakemberé.
Nekem az szokott erőt adni (mert hát gyakran voltam magam alatt), amikor olyan emberekre gondoltam, akik megjárták a gulágot, vagy a náci koncentrációs táborokat és nemhogy túlélték, hanem ők tartották a többi emberben a lelket, sőt, még erősebbé is váltak.
Amikor én magam alatt voltam ,akkor sem diagnosztizáltak nálam depressziót.
Enyhe stersszreakciót ,szorongásos tünetekkel.
Pedig úgy éreztem depressziós vagyok.
Napokig nem keltem fel ,nem beszéltem ,nem fürödtem ,elhanyagoltam a környezetem és magamat.
Doki szerint a klinikai depresszió ettől sokkal súlyosabb tünetekkel jár.
Lehet a FI csak magányos.
Ha tudnék valami jó megoldást, leírtam volna...
Nem véletlenül írtam, hogy mások is küzdenek, de jó megoldás még nemigazán született.
Nem ismerem a háttered, de egy jó, megértő, segítő társ talán...olyan, akinek fel sem tűnik, ha nem vagy jól...csak símán szeret. Bárki is az.
Nekem mikor nincs kedvem semmit csinálni, elmenekülök itthonról. Elmegyek nagyot gyalogolni. Felmegyek a magas partra, ott egy darabig amíg nem fáradok nagyon. Persze ezt sport gyanánt is művelem naponta. Most hogy lassan javul az idő, bringára pattanok, és áttekerek Siófokra.
Te is elmehetnél biciklizni egy nagyot, hogy érjenek új ingerek. Ez jót tesz az embernek akkor is ha nincs társasága. A kellemes táj, a sok zöld kiránt a depiből. Ne félj messzire menni! Én vagy 20km-t is tekerek időnként hol egyik, hol másik irányba.
Érezd jól magad! Ezt kívánom!😀
Senkit nem fog megvigasztalni, de szerintem kapálni kellene egy kicsit.
Állítólag sok mindenre jó.
További ajánlott fórumok:
- Stressz, szorongás, pánikbetegség, depresszió?Gyógyszer nélkül van megoldás?
- Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek - avagy egy 40-es depressziós nő csapongásai
- Nem szenvedek elmebetegségben. Minden percét élvezem.😜
- Szülés utáni depresszió mindenkinél kialakul? Lehet, hogy nekem ez van? Sokat sírok csak úgy.
- Súlyos depresszióban szenvedek?
- Olyan depressziósokat keresek akik télen nehezen viselik a mindennapokat, leszázalékoltak esetleg Abelifityt szednek