Történetünk befejezése (beszélgetős fórum)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Történetünk befejezése
szia
elsírtam magam....... :-(
sajnálom,hogy ezt a borzalmat át kellett élned.én 5öt vesztettem el,de csak 1 nél volt a tortúra,a többi pici egyedül távozott,de nem 19 hetesen,hanem 10.az is szörnyű
kitartást,és sok erőt kívánok a fájdalmad feldolgozásához
remélem mihamarabb kárpótol az élet egy pici csodával
Könnyes szemmel olvastalak:(( El tudom képzelni mit éltél át...
Sok erőt ,kitartást kívánok Neked,és mihamarabb ajándékozzon meg az élet egy gyönyörű egészséges kisbabával.
Köszönöm szépen a kedves szavakat, borzasztó, hogy ennyien voltak hasonló helyzetben :(( és szinte nem is sejtené az ember :((
Őszinte részvétem mindenkinek, aki ilyen vagy hasonló helyzetben járt.
Nagyon megerősítetek a hozzászólásokkal és most még több erőt érzek az újra kezdéshez mint eddig valaha.
Ezer puszi és óriási ölelés mindenkinek
Nagyon megrendítő, ami Veled történt...nem is értem, miért kellett ennyit szenvedned egy amúgy is nagyon embertpróbáló helyzetben. Én is szültem egy 31 hetes halott babát, 3 óra alatt, nagyon emberséges, családias környezetben, folyamatos odafigyeléssel, fájdalomcsillapítással...egy kisvárosi kórházban. Vagy számít, hogy hány hetes a baba? Szülés után külön szobát kaptam, azonnal megkezdték a tej elapasztását, szóval az iszonyatos lelki fájdalom mellett legalább a testi kínoktól megkíméltek. Neked miért kellett napokig szenvedni?
Ami tanácsolhatok, hogy add magad át a gyásznak, a fájdalomnak, abban a ritmusban és olyan módon, ahogy Neked a legjobb. Ha sírni kell, sírj, ha beszélni akarsz róla, keress valakit, aki meghallgat...és szép lassan tudsz majd előre nézni, és meglátod majd a felhők mögött a napot. (ez nagyon nagy közhely, de nagyon nagy igazság is) És ha kisüt a NAP, meglát Téged egy kis tündérke, és kiválaszt majd magának...és egyszer csak Anyuka leszel Te is. De amíg a gyásznak van az ideje, ne siettesd, tudni fogja, mikor jöjjön. Az én kislányom 2 év 2 hét 2 napra érkezett a nővérkéje után. Kárpótol, de nem felejtjük el, hogy van egy testvérkéje.
Szívből kívánom, hogy sikerüljön elengedni az elmenőt, majd befogadni az érkezőt.
Köszönöm szépen, reményt adtál te is :)) bízom benne, hogy hamarosan mi is csatlakozhatunk a boldog kismamák körébe :)
sokszor puszillak és nagyon sok egészséget kívánok nektek
Drága Nyuszi85!
Én januárban átmentem ugyanezen, és sajnos ugyanilyen kínlódással, a 21 hetes kisfiam lett Angyalka. Letelt a 3 hónap, és úgy éreztem csak egy baba enyhítheti ezt az űrt, és fájdalmat, bár rettegtünk a férjemmel. Első próbálkozásra teherbe estem, de az első 20 hét csak aggódással telt,magzatvízvételből végül kiderült hogy egy egészséges kislány lakik a pocakomban, akivel már a 29. hetet töltöm. Semmi nem pótolja az elvesztett kisfiamat, de kicsit enyhült a fájdalom a szívemben, nagyon sok erőt kívánok neked és a párodnak, és mielőbbi gyermekáldást! Hatalmas ölelés neked!
Drága hozzászólóim :)
Nagyon szépen szeretném mindenkinek megköszönni a kedves sorokat, igazán a szívembe hatott minden egyes sor, mondat és betű. Rengeteg erőt adtatok, hogy ne adjuk fel, hogy van még remény a pici érkezésére. Lelkiekben nagyon feltöltöttetek, pedig azt hittem ha a cikk majd megjelenik egyszer vissza fogok zuhanni az emlékek világába, de nem így történt és ezt nektek köszönhetem. Hogy annyian átéltetek ilyen borzalmat az szörnyű és mindenkinek részvétemet nyilvánítom ezúton is és köszönöm, hogy itt vagytok velem és, hogy ennyi erőt adtok nekem.
Köszönöm azt a rengeteg jelet is amit annyian küldtetek, viszonozni nem mindenkinek tudom, mert annyi van, hogy még holnapig is itt ülnék, de ezúton küldök mindenkinek egy nagy ölelést és puszit. És bízom benne, hogy nemsokára majd egy nagyon szép zárása és kezdete lehet ennek a történetnek és ígérem azt is megosztom majd veletek.
Még egyszer ezer meg még millió hála mindenkinek
sok puszi
Sajnálom:(
Kicsit fura volt ezt olvasni, hisz velem is megtörtént..igaz én a 9 hétben jártam.
De lényegtelen ki hány hétig hordta a babát...elvesztettük...
Kívánok sok sok erőt neked!
A lelki része sok sok idő...
Édes Istenem, hogy történhet meg ilyen? Nagyon sajnálom, ami veled történt! Felháborító, hogy ilyen egy kórházban megtörténhet!
Kívánom, hogy mielőbb meggyógyulj lelkileg is, és átélhesd az anyaság csodáját!
Nyuszikám! Küldök neked egy nagy ölelést, sokszor csak a boldog babavárásra gondolunk! Hogy milyen jó lesz, igyekszünk becsukni a fülünket, és nem gondolni semmi rosszra. Biztos más kismama is átél ilyet, és az hogy kiméletlen őszinteséggel osztottad meg a gondolataidat, illetve azt amit átéltél, talán sokunkat elgondolkodtat akik még babára várnak!!! Sokan igenis szerencsésnek érezhetjük magunkat! De Te is, mert ilyen sokan együtt éreznek Veled!!!
Kívánom, hogy hamarosan ott dobogjon egy kis pocaklakó szíve a szíved alatt, és hogy egészségesen magadhoz ölelhesd majd őt!!
Tudom mit érzel, sőt...! Én 7 és fél hónapos korában vesztettem el az én pici lányomat júliusban, őt is Emmának hívták! Azt hittük, hogy teljesen egészséges, amikor megszületett, majd kiderült, hogy van egy nagyon súlyos genetikai betegsége!
Kívánok Neked nagyon nagyon sok erőt és hitet a továbblépéshez!
Jaj Istenem ez borzasztó lehetett, meg is sirattalak titeket.
Együtt érzek veled, bár nem voltam hasonló helyzetben. Sosem mertem volna gondolni, hogy így megkínozzák a kismamát, aki épp a magzatától kell, hogy elváljon. Hihetetlen ez az egész, azt hiszem napokig ezen fogok merengeni.
Nagyon sok erőt kívánok nektek, és szívből kívánom, hogy mihamarabb -ha már felkészültetek- eljöjjön hozzátok a ti kis angyalkátok makk egészségesen.
szia! teljesen együttérzek Veled, én is hasonlóképpen jártam egy hónapja, nekem 21. héten volt a megszakítás, írtam is cikket a történetről... szerencsére nekem a fizikai része nem zajlott ilyen szörnyűn, talán mert már van egy kislányom és a szülés miatt tágabb a méhszáj, nálam nem volt szükség ilyen típusú tágításra, csak zselével töltötték fel a méhem.
kívánok Neked kitartást és fel a fejjel, 3-4 hónap múlva újra próbálkozhattok, mi is ezt tesszük! nem fogod sosem elfelejteni, csak enyhít az idő a fájdalmon:(
Megkönnyeztem írásodat,és megértem a fájdalmadat.Nekem 9 hónapra halva született az első babám.Ennek már lassan 40 éve,de még mindig fáj.
A boldogságom az,hogy utána lett még 3 gyermekem,és már 5 unoka is boldogít.Kívánom,hogy Ti is örüljetek még sok gyermeknek.
és tudom, ez nem vigasztal,engem sem vigasztalt, és most sem, de 8 hónapra rá váranadós lettem,és most két hónapos a kislányunk, Bíborka. boldogok vagyunk vele, de nem pótolja Bálintot, nem helyette van, ez biztos. csak gondoltam leírom, mert az élet valahol egyenlít... muszáj ezt hinnem!
a mi kisfiunk egészséges volt, a zsinór volt 4szer a nyakán... de ki tudja...
ölellek!
őszinte részvétem. Isten áldja a piciteket!
Már a mi Bálintunkkal figyel fentről. 39hetesen veszítettük el.
19 hét már nagyon sok... éppen elég ahhoz, h hiányozzon a kislányod! nagyon sajnálom, átéltétek a legszörnyűbbet, amit ember elszenvedhet. veled érzek! bátor vagy és erős!