Főoldal » Fórumok » Babák & Mamák fórumok » Történetünk befejezése fórum

Történetünk befejezése (beszélgetős fórum)


Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Történetünk befejezése

1 2 3
65. szNika
2012. jan. 19. 11:03
Vígasztalódást kívánok neked, amikor ilyen cikkeket olvasok, akkor jut eszembe, hogy mi lett volna, ha kiderül időben az én drága kisfiamról, hogy Down szindrómás. Most itt van velem, mert csak a születése után tudtuk meg. Sokszor eszembe jut, hogy min kellett volna keresztül mennem, és nem tudom, hogy hogy dolgoztam volna fel. Kívánok neked minden jót, és egy gyönyörű egészséges babát.
64. nyuszi85 (válaszként erre: 63. - Dnemetz)
2011. nov. 22. 15:10
Nagyon szépen köszönöm nektek, drágák vagytok. Remélem mihamarabb már szép történettel jöhetek vissza :)
2011. nov. 20. 21:24

szia

elsírtam magam....... :-(


sajnálom,hogy ezt a borzalmat át kellett élned.én 5öt vesztettem el,de csak 1 nél volt a tortúra,a többi pici egyedül távozott,de nem 19 hetesen,hanem 10.az is szörnyű


kitartást,és sok erőt kívánok a fájdalmad feldolgozásához


remélem mihamarabb kárpótol az élet egy pici csodával

2011. nov. 20. 12:58

Könnyes szemmel olvastalak:(( El tudom képzelni mit éltél át...

Sok erőt ,kitartást kívánok Neked,és mihamarabb ajándékozzon meg az élet egy gyönyörű egészséges kisbabával.

61. nyuszi85 (válaszként erre: 60. - Ca39633091)
2011. nov. 19. 12:21
köszönöm szépen, puszillak
2011. nov. 18. 15:47
Eggyüttérzek veled.kimondhatatlan amin keresztül kellett menned erre nem találok jó szót.Föleg hogy mennyi ideig tartott mig vége nem lett az egésznek,mint a középkorban egy kinzókamrában,én nem birtam volna ezt fizikailag!Kivánom hogy egyszer tujuss ezen.nekem volt vetélésem,persze nem ilyen nagy babával,de nekem az segitett hogy kitöröltem a fejemböl.ez ösztönösen ment,az agyunk tudja hogy jussunk tul a nehéz dolgokon.sok szerencsét a továbbiakban remélem hamarosan lesz egy gyönyörü kisbabád aki ép és egészséges lesz!
2011. nov. 18. 09:01

Köszönöm szépen a kedves szavakat, borzasztó, hogy ennyien voltak hasonló helyzetben :(( és szinte nem is sejtené az ember :((

Őszinte részvétem mindenkinek, aki ilyen vagy hasonló helyzetben járt.


Nagyon megerősítetek a hozzászólásokkal és most még több erőt érzek az újra kezdéshez mint eddig valaha.

Ezer puszi és óriási ölelés mindenkinek

58. gabis
2011. nov. 17. 21:05
Minden alkalommal, mikor ilyen szörnyűséget olvasok, elképedek..... Az én babámnak karácsonykor kellett volna megszületnie... A sors, az élet ( vagy mi ) néha igazságtalan, de bízom benne és bízz te is , hogy semmi nem történik véletlenül és oka volt annak, hogy ez így történt ! Várd őt vissza egy egészséges, ép testben és visszatalál ! Én várom az én pici babámat ... nagyon !
57. ageeeka (válaszként erre: 56. - Fr.andi)
2011. nov. 17. 19:51
Nagyon jó dolgokat írtál! Én is így vagyok ezzel, az én kicsi lányom is angyalka lett és úgy érzem, hogy meg kell őt gyászolnom! Nekem még csak ő van a szívemben! Bár az én helyzetem egy kicsit más, mert őt 7 és fél hónaposan veszítettem el!
2011. nov. 17. 13:37

Nagyon megrendítő, ami Veled történt...nem is értem, miért kellett ennyit szenvedned egy amúgy is nagyon embertpróbáló helyzetben. Én is szültem egy 31 hetes halott babát, 3 óra alatt, nagyon emberséges, családias környezetben, folyamatos odafigyeléssel, fájdalomcsillapítással...egy kisvárosi kórházban. Vagy számít, hogy hány hetes a baba? Szülés után külön szobát kaptam, azonnal megkezdték a tej elapasztását, szóval az iszonyatos lelki fájdalom mellett legalább a testi kínoktól megkíméltek. Neked miért kellett napokig szenvedni?

Ami tanácsolhatok, hogy add magad át a gyásznak, a fájdalomnak, abban a ritmusban és olyan módon, ahogy Neked a legjobb. Ha sírni kell, sírj, ha beszélni akarsz róla, keress valakit, aki meghallgat...és szép lassan tudsz majd előre nézni, és meglátod majd a felhők mögött a napot. (ez nagyon nagy közhely, de nagyon nagy igazság is) És ha kisüt a NAP, meglát Téged egy kis tündérke, és kiválaszt majd magának...és egyszer csak Anyuka leszel Te is. De amíg a gyásznak van az ideje, ne siettesd, tudni fogja, mikor jöjjön. Az én kislányom 2 év 2 hét 2 napra érkezett a nővérkéje után. Kárpótol, de nem felejtjük el, hogy van egy testvérkéje.

Szívből kívánom, hogy sikerüljön elengedni az elmenőt, majd befogadni az érkezőt.

2011. nov. 17. 12:11
Istenem, ez nagyon szomorú történet, én végig sírtam! Nagyon nehéz lehetett és lehet nektek! Kívánom hogy mihamarabb rendbe jöjjön minden!!!!!! És sok sok erőt a továbblépéshez!
54. nyuszi85 (válaszként erre: 53. - Ancsi0930)
2011. nov. 17. 11:40

Köszönöm szépen, reményt adtál te is :)) bízom benne, hogy hamarosan mi is csatlakozhatunk a boldog kismamák körébe :)

sokszor puszillak és nagyon sok egészséget kívánok nektek

2011. nov. 17. 09:52

Drága Nyuszi85!


Én januárban átmentem ugyanezen, és sajnos ugyanilyen kínlódással, a 21 hetes kisfiam lett Angyalka. Letelt a 3 hónap, és úgy éreztem csak egy baba enyhítheti ezt az űrt, és fájdalmat, bár rettegtünk a férjemmel. Első próbálkozásra teherbe estem, de az első 20 hét csak aggódással telt,magzatvízvételből végül kiderült hogy egy egészséges kislány lakik a pocakomban, akivel már a 29. hetet töltöm. Semmi nem pótolja az elvesztett kisfiamat, de kicsit enyhült a fájdalom a szívemben, nagyon sok erőt kívánok neked és a párodnak, és mielőbbi gyermekáldást! Hatalmas ölelés neked!

52. pidiko
2011. nov. 17. 08:57
nagyon sajnálom ami veletek történt:(Sok-sok lelki erőt a felépüléshez.
2011. nov. 17. 07:05

Drága hozzászólóim :)


Nagyon szépen szeretném mindenkinek megköszönni a kedves sorokat, igazán a szívembe hatott minden egyes sor, mondat és betű. Rengeteg erőt adtatok, hogy ne adjuk fel, hogy van még remény a pici érkezésére. Lelkiekben nagyon feltöltöttetek, pedig azt hittem ha a cikk majd megjelenik egyszer vissza fogok zuhanni az emlékek világába, de nem így történt és ezt nektek köszönhetem. Hogy annyian átéltetek ilyen borzalmat az szörnyű és mindenkinek részvétemet nyilvánítom ezúton is és köszönöm, hogy itt vagytok velem és, hogy ennyi erőt adtok nekem.


Köszönöm azt a rengeteg jelet is amit annyian küldtetek, viszonozni nem mindenkinek tudom, mert annyi van, hogy még holnapig is itt ülnék, de ezúton küldök mindenkinek egy nagy ölelést és puszit. És bízom benne, hogy nemsokára majd egy nagyon szép zárása és kezdete lehet ennek a történetnek és ígérem azt is megosztom majd veletek.


Még egyszer ezer meg még millió hála mindenkinek


sok puszi

50. rinike
2011. nov. 17. 06:26
Sajnálom, ami veled történt. Velem is a 18. héten esett meg ugyanez. Együtt érzek veled!
2011. nov. 16. 23:40
És én is végig könnyeztem:((((
2011. nov. 16. 23:40

Sajnálom:(

Kicsit fura volt ezt olvasni, hisz velem is megtörtént..igaz én a 9 hétben jártam.

De lényegtelen ki hány hétig hordta a babát...elvesztettük...

Kívánok sok sok erőt neked!

A lelki része sok sok idő...

2011. nov. 16. 22:19

Édes Istenem, hogy történhet meg ilyen? Nagyon sajnálom, ami veled történt! Felháborító, hogy ilyen egy kórházban megtörténhet!

Kívánom, hogy mielőbb meggyógyulj lelkileg is, és átélhesd az anyaság csodáját!

2011. nov. 16. 21:40
könnyezve olvastam el a soraid, teljesen megértem a fájdalmadat:( szombaton múlt 18 éve, hogy megszültem időre a kisfiamat és egy hónapos korában szívfejlődési rendellenességgel elment:( a mai napig fáj, azóta van egy 17 éves nagylányom, egy 15 éves fiam és most egy 5 hónapos kislányom. ők a kárpótlás a veszteségért, ami ért akkor.Neked is meg fog érkezni egy kicsike kárpótlás, és majd akkor kicsit, de csak kicsit jobb lesz, de az ember a babáját soha nem felejti el. kívánom Neked,hogy mielőbb épülj fel lelkileg és mielőbb élhesd át ezt a csodát:)
2011. nov. 16. 21:23
Drága nyuszi Adjon neked erőt a Jö isten ennyi borzalmat át élni... Megsirattam a végét veled
2011. nov. 16. 20:57

Nyuszikám! Küldök neked egy nagy ölelést, sokszor csak a boldog babavárásra gondolunk! Hogy milyen jó lesz, igyekszünk becsukni a fülünket, és nem gondolni semmi rosszra. Biztos más kismama is átél ilyet, és az hogy kiméletlen őszinteséggel osztottad meg a gondolataidat, illetve azt amit átéltél, talán sokunkat elgondolkodtat akik még babára várnak!!! Sokan igenis szerencsésnek érezhetjük magunkat! De Te is, mert ilyen sokan együtt éreznek Veled!!!

Kívánom, hogy hamarosan ott dobogjon egy kis pocaklakó szíve a szíved alatt, és hogy egészségesen magadhoz ölelhesd majd őt!!

2011. nov. 16. 20:19
Sajnálom! óriási erőt kívánunk és kitartást!
42. bujuli
2011. nov. 16. 19:57
Sajnálom, teljes mértékben megértelek, én 17 hetesen szültem halott babát, ugyanilyen katéteres módszerrel, de nagyobb szerencsém volt,én csak 5 órát vajúdtam. De ami utána jött, az volt a legszörnyűbb,a lelki fájdalom.Kívánom, hogy mielőbb meggyógyulj!!!
2011. nov. 16. 19:47

Tudom mit érzel, sőt...! Én 7 és fél hónapos korában vesztettem el az én pici lányomat júliusban, őt is Emmának hívták! Azt hittük, hogy teljesen egészséges, amikor megszületett, majd kiderült, hogy van egy nagyon súlyos genetikai betegsége!

Kívánok Neked nagyon nagyon sok erőt és hitet a továbblépéshez!

2011. nov. 16. 19:46

Jaj Istenem ez borzasztó lehetett, meg is sirattalak titeket.

Együtt érzek veled, bár nem voltam hasonló helyzetben. Sosem mertem volna gondolni, hogy így megkínozzák a kismamát, aki épp a magzatától kell, hogy elváljon. Hihetetlen ez az egész, azt hiszem napokig ezen fogok merengeni.

Nagyon sok erőt kívánok nektek, és szívből kívánom, hogy mihamarabb -ha már felkészültetek- eljöjjön hozzátok a ti kis angyalkátok makk egészségesen.

2011. nov. 16. 19:27

szia! teljesen együttérzek Veled, én is hasonlóképpen jártam egy hónapja, nekem 21. héten volt a megszakítás, írtam is cikket a történetről... szerencsére nekem a fizikai része nem zajlott ilyen szörnyűn, talán mert már van egy kislányom és a szülés miatt tágabb a méhszáj, nálam nem volt szükség ilyen típusú tágításra, csak zselével töltötték fel a méhem.

kívánok Neked kitartást és fel a fejjel, 3-4 hónap múlva újra próbálkozhattok, mi is ezt tesszük! nem fogod sosem elfelejteni, csak enyhít az idő a fájdalmon:(

2011. nov. 16. 19:23

Megkönnyeztem írásodat,és megértem a fájdalmadat.Nekem 9 hónapra halva született az első babám.Ennek már lassan 40 éve,de még mindig fáj.

A boldogságom az,hogy utána lett még 3 gyermekem,és már 5 unoka is boldogít.Kívánom,hogy Ti is örüljetek még sok gyermeknek.

2011. nov. 16. 19:14

és tudom, ez nem vigasztal,engem sem vigasztalt, és most sem, de 8 hónapra rá váranadós lettem,és most két hónapos a kislányunk, Bíborka. boldogok vagyunk vele, de nem pótolja Bálintot, nem helyette van, ez biztos. csak gondoltam leírom, mert az élet valahol egyenlít... muszáj ezt hinnem!

a mi kisfiunk egészséges volt, a zsinór volt 4szer a nyakán... de ki tudja...

ölellek!

2011. nov. 16. 19:12

őszinte részvétem. Isten áldja a piciteket!

Már a mi Bálintunkkal figyel fentről. 39hetesen veszítettük el.

19 hét már nagyon sok... éppen elég ahhoz, h hiányozzon a kislányod! nagyon sajnálom, átéltétek a legszörnyűbbet, amit ember elszenvedhet. veled érzek! bátor vagy és erős!

1 2 3

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook