Ti mit tennétek a helyemben, ha a párotok nagymamája így viselkedne veletek? (beszélgetés)

Az nem túlzás egy kicsit,hogy

"Mér nem mentek innen a p.csába ott van kinn a lakás a bátyádéknál,ott terpeszkedjetek ne itt!!!"

Ezzel fogadott minket aznap,erre értettem hogy túllőtt a célon.És ez még mind azután történt hogy elindítottam ezt a témát!!!!

Ezek után soha többé nem teszem be oda a lábam!!!Nem hinném hogy én fogom fel érzékenyen a dolgokat.

Ez így durva magatartás lenne. Nem igaz, hogy két, magát felnőttnek tartó ember nem tudna viszo ylag kultúrált, udvarias magatartást tanúsítani - főleg akkor, ha ő nevelte fel...

A nehézséget megoldani kell, nem tetézni.

"Egyébként azt furcsállom,hogy a másoik unokájával és annak barátnőjével egyáltalán nem így viselkedik."

Egyre inkább azt gondolom, hogy te veszel magadra mindent. Lehet, hogy kicsit karcos a modora, neked pedig kéne egy kis önértékelést fejleszteni, nem?

Van egy olyan érzésem, hogy nem ő néz le, neked vannak kisebbségi érzéseid.

Nekem két diplomám van, két napja azon röhög a baráti köröm, hogy a sifonról azt hittem, hogy a szekrény szinonímája, és nem tudok egy gombot rendesen felvarrni.

20 éves vagy, még van időd megtanulni a dolgokat. Ha nem tudsz főzni, a neten találsz elég receptet.

A szeme azt árulja el, amit te látsz benne :)

Ezek szerint ti nem vagytok benne a pixisben.

Nem tudok több mentséget találni.

Marad a három lépés távolságtartás.

És csak akkor mennék, ha meghívna.

Ez a hölgy eltemette a felnőtt gyermekét és annak házastársát. Ahelyett, hogy élvezhette volna a nagymamaságot, viszonylag nyugodt idős kor, a nyakába szakadt még egy gyermek felnevelésének minden felelőssége. Már nem tud alkalmazkodni tőle akárhány évtizeddel fiatalabb ifjú hölgyhöz, aki valószínűleg csak egy állomás az unoka életében. Neki még további felelősség, hogy alapot adjon a jövőjéhez, közben pedig minden nappal közelebb van a halálhoz. Vajon be tudja-e végezni a meghosszabbított küldetését?

Vajon kap-e néhány kedves szót, mosolyt?

Az önfeláldozásba, az erőn felüli kötelességteljesítésbe bele lehet rokkanni testileg-lelkileg egyaránt. És számára még mindig nincs vége a megkönnyebbülésnek :(

Kedves Csutkamanó!!

Valóban árad a sok fájdalom és megaláztatás amin keresztül mentem már az idős embereknek köszönhetően.Nem konkrétan az idős kor elleni düh van bennem, mert van(vagyis volt, sajnos csütörtökön halt meg az egyik legjobb és imádnivaló kis nénike 81 éves volt imádtam, ami a szívén az a száján volt)Hanem konkrét idős emberekkel van probléma.

Ezt a nénit nem ismerem, hanem ha az én szomszédságomban lakó idős hölgyekből indulok ki, akkor ez a lány megfeszülhet akkor sem lesz jó soha.

Nem gyűlölöm az időseket szó sincs erről, sajnálom ha így sikerült.

Nem mondtam én azt sem,hogy a lányka tökéletes egy szóval sem.

De ez egy íratlan szabály úgy látszik,hogy az idős tisztelni kell és neki igaza van minden körülmények között.

Akkor szorítsd össze a szád addig..

Hogy miért viselkedik így? szerintem valami eltört benne korábban:,lehet,hogy a gyereke halála az oka,és utána már nem tudott visszatérni a normálisabb kerékvágásba.

és már nem érdekli,hogy kinek mi jó,kit bánt meg..csak saját magát próbálja életben tartani,és az csak így megy,ha másra nincs tekintettel.

van oylan,h vkit nem érdekel,hogy egyedül fog megöregedni,vagy ha mindenkinek az agyára megy..valószínű neki benn őrölnek a malmok fejében,oylan intenzíven,hogy nincs energiája kifelé Figyelni.sajnálatra méltó.

valőszínű az egyetlen érdemének azt a főiskolát tekinti,azért vizsgáztat mindig,h bizonygassa,hogy ő is valaki..Ez is elég szomorú,hogy öregségére csak ez jutott neki,h föléd akar kerekedni..

Lehet,hogya gyereke halálakor nagyon el volt keseredve,és egyáltalán nem volt kedve unokát nevelni..úgy értem,nem volt hozzá ereje a fájdalomtól.És hogy mégis meg kellett neki tenni,ez akkora erőfeszítés volt,hogy azóta is veri le mindenkin,ahogy tudja..

Amúgy meg jól csináltad..szerintem úgy lehet vele békében lenni,ha kérdezed mindenféléről,amiről ő szeretne beszélni,és meghallgatod.De persze nem muszáj.Az ellentmondásos kritikáival ne törődj,értelmetlen viselkedés tőle-és egyébként elég gyakori ez,mikor vki csak a dühét akarja kiadni.

Hol, kinél képzelitek el a közös jövőtöket? Ha külön, csak ketten, akkor addig légy türelmes.

Ha a nagymamával közösen, akkor örökös gond lesz az, ami most bánt,nem leszel boldog egy fedél alatt vele.

Megértem az elkeseredettségedet. Mentségedre szolgál, hogy még nagyon fiatal vagy. Előtted az élet, ha van kedved tanulni, még Te is szerezhetsz diplomát, bár ennek most a három műszak (és ezért minden tiszteletem a Tiéd) miatt kicsi az esélye.

Nem vagy hülye, mert csak érettségid van. A barátodnak van diplomája?

Ha az vigasztal, a nagymama sem 20 éves korára szerezte meg mindazt az ismeretet, lexikális tudást, amivel ma rendelkezik.

Ha azonos lenne a végzettségetek, akkor megérteném, hogy vizsgáztat, különben csak érdeklődésnek venném az anyagismereti kérdéseket.

Senki sem születik szakácsnőnek. Néhányszor elrontott étel meg nem olyan nagy dolog. Csak így lesz tapasztalatod a főzés terén. Több tízéves gyakorlat ellenére sem sikerül mindig egyformán egy étel.

Én a kapcsolatotokban fennálló gondot nem ezekben a felsorolt témákban látom.

Én magamtól kitakarítottam nem egyszer, mire akkor sem vette észre, amikor az orra előtt dolgoztam.

Tényleg nem tudom megérteni, hogy miért baj minden neki? Nem hogy örülne, hogy valaki megcsinálja tényleg és akkor semmi köszönet érte. Egy idő után ezt nagyon meg lehet unni és én amikor besokalltam, nem csináltam aztán többet ott keresztbe szalmát sem, nem érdekelt mit mondanak. Megszoktam a végére az "elismerő" pillantást...

22 évesen találkoztam először a vőlegényem édesanyjával - aki egy gyönyörű nő volt -, és az édesanyjával, ő megjárta a haláltábort...

Tündéri két teremtés volt... Mindkettő egyedül élt, bár külön. Vendégként bántak velem, tisztelettel beszélgettünk egymással, igaz részemről nem kevés megilletődéssel.

Amikor még együtt voltam a barátommal, az ő mamája is érdekes volt. Mivel 80 éves, az volt a mániája, hogy a nőnek kell kiszolgálni a férfit. S mivel 13 éves korától nevelte a voltbarátomat és a hugát is, eszerint az elv szerint nevelte. Én is két hetente voltam náluk és általában mindig befogtak engem is ha olyan munka volt, na meg elvárta a nagymamája, hogy én kiszolgáljam az ő drága unokáját, a pasimat ugye - ez így is volt, általában kiszolgáltam, pláne ha nálunk volt. De egy idő után besokalltam, mert sokat robotoltam én ott, de soha semmi nyoma, látszata nem volt, de köszönet sem érte! Megmondtam a pasimnak, hogy innentől végeztem náluk a melózással, itthon majd én dolgozok (mert ő itt keresztbe szalmát nem csinált szinte soha), nála meg csinálja meg ő a dolgokat - így egyeztünk meg. Persze ezt nem mondta el a mamájának, erről mélyen hallgatott és önelégült fejjel hallgatta ahogy osztott engem a nagyanyja. Persze én vissza szóltam neki mérgemben, hogy mi így állapodtunk meg és nem fogok két helyen robotolni akár mit mond. A voltbarátom húga is ugyan azt kapta mint én különben. Semmit avagy, mert amit csinált otthon, szarba sem nézték - mert az nagyon természetes volt, kutyakötelesség neki megcsinálni (holott csak haza látogatott) és mert a férfit mindig ki kell szolgálni!

Nekem elegem volt ebből és evégett az odajárkálásból a végén, nem is mentem szívesen egy idő után.