Mit csinálnátok, ha a párotok agresszív (nem veletek)? (beszélgetés)

Akik itt azt írták hogy a csapkodásban, dobálózásban, kiabálásban semmi különös nincs azoknak üzenem hogy tévednek!

Jusson eszetekbe a szavam ha rátok is kezet emel.

Aki ezen nem ment keresztül az nem tudhatja az tanácsot sem tud adni.

Aki benne van az szintén máshogy látja mert jajjj ezt nem teszem így mert kiabálás lesz feldühödik.

Ez a félelem egész napos szorongás is ártalmas az egészségre.Nem is beszélve a dühkitörés alatti rettegésről.

Lehet máshogyan is élni!

Hát nem tudom...., de én tuti nem maradnék vele. Csapkod, dobálódzik, tör-zúz? Ez már gáz!

A férjem ritkán felemelgeti a hangját, nekem ilyenkor elég a szokott hagszínemet annyit mondanom, hogy ezt a stílust máshol gyakorolja, és már észbe is kap....És persze, csak igen ritkán csinál ilyet.

Köszönöm mindenkinek, aki hozzászólt!

A döntés megszületett és el is beszélgettem vele, persze nem először.

Most határozottam közöltem vele mindent, még egy ilyen és külön lakást keresek... Szeretem...stb. de én nem akarok így élni, hülyeségeken idegeskedve, szorongva.

Nagyon nehéz lesz, de meglépem a dolgot, mert ez nekem így már nagyon nem jó.

Mondtam neki, hogy segítek abban, hogy "javuljon" a helyzet, járjunk sportolni vagy valamit találjunk ki, hogy levezese a feszültséget.

De állandóan tárgyakat tönkretenni, amikért keményen megdolgoztunk, .... nem megoldás....

Igen, én is tanultam pszichológiát, terápia lenne a legjobb, meg a sport,... de itt kinnt erre nincs most lehetőség, sajnos...

Sokminden eldől a következő napokban, hetekben...

Holnap megyek én is és ő is próbanapra, szorítsatok nekünk!!!

Még egy utolsó küzdelmet megpróbálok érte, mert jó ember, megérdemli!

Szép napot nektek!

Ok. Tulajdonképpen mindegy. Én sem gondolom természetes vagy jó dolognak, még akkor sem ha engem nem zaklat fel és tényleg sok férfinél látom ezt.

Csak azt tartottam túlzásnak, hogy ennek 100% az lesz a vége, hogy előbb-utóbb a fórumindítót megüti párja és most azonnal hagyja el.

...én beleuntam egy hasonló kapcsolatba - zsarnok volt, nagy egoval - 4 év után kitettem a szűrét.

Nem bántam meg! Mégy úgy sem, hogy anyagilag nem jártam jól ..

Tapasztalataim szerint sok férfi dühöng így. Az én párom is csapkod. Pl. neki megy az asztalnak, akkor elkezdi ütni, felidegesíti valaki üti a falat és stb... Ebből még nem következik az, hogy téged is meg fog ütni. Engem még sose ütött meg a párom és nem is láttam rajta, hogy szeretne megütni, pedig nyilván párszor már én is feldühítettem.

Az más kérdés, ha benned ez félelmet kelt vagy rettegéssel tölt el. Ez esetben vagy leszokik a csapkodásról vagy hagyd el.

Most kell ezt még megoldani - így vagy úgy.

Gondolj bele, ha egyszer gyereket vállalnátok, és felsír, őt meg idegesíti... Jó esetben csak a fal kap egy pofont, rossz esetben te vagy a gyerek...

Szerintem senki nem születik azonnal családverőnek, mindenkinél kialakul. A párod is ezen az úton indult el, vagy visszfordul, vagy te lépsz le...