Természetes szülés kontra császár (beszélgetős fórum)
Szia! Mennyi idő telt el a két szülés közt? Nekem 2 éves a lányom és nyàr elején születik a kistesó így majdnem 3 év lesz a két szülés közt nagyon szeretnék természetes úton szülni. Igaz még csak 10 hetes terhes vagyok de már most azon görcsölök vajon a dokim engedni fog e.
Első fiamat császárral szültem,mert farfekvéses volt.
Másodikat természetes úton.Sokkal jobban éreztem magam,szülés után pár órával jöttem mentem.Igaz hajnal 4-től kezdődtek a jóslók,és este fél 8-ra született meg,de még így is jobb volt mint a császár.
Egyidősek az ikerlányaink :-)
Nagyon régi a fórum, de pont ugyanabban az évben születtek (2009) ezért gondoltam írok.
Az én orvosom a 2 ujjnyira nyitott méhszájjal tolt volna a műtőbe, de én nagyon akartam normál szülni. Mivel mindenki fejvégű volt és minden vizsgálat rendben volt, meg lehetett próbálni; de egyébként igen ritka aki először szülő ikrekkel és normál megszületnek - és nem koraszülöttek. Egyébként a fejben programozáshoz annyit tennék hozzá, hogy az ikreknek mindenki -apa, anya, nagyszülő- azt mondogatja, h csak idő előtt ne gyertek, csak fejlődjetek még. Az ikrek 80%a koraszülött. Így amikor itt az idő, repesztik a burkot, piszkálják a fejét, hát azért se jön. Szerintem. Nálunk is ez volt, zavaros volt a magzatvíz -nem mecóniumos de zavaros-, az látszott h meg kell születni aznap, nyomatták az oxyt h minél gyorsabban, 6 óra irgalmatlan fájdalmak után sem tartottunk sehol. Én nem csak a császáros "rizikófaktoros" szüléseknél, hanem mindenkinek tartanék eligazítást h mi várható ha császár lesz. Pl nekem azt mondták vizet ihatok, ehetek szőlőcukrot, hát nem kellett volna, vagy 5x hánytam az infúzió miatt. Császár után nem lehet fejet emelgetni, ezt tudom de h kulacsos innivalót érdemes vinni arról fogalmunk sem volt. Üdv, G u.i. De az anyai kapcsolat ugyanolyan és a szoptatás biztos segít a kötődésben de ami jelentőséget mostanában tulajdonítanak neki, azt nem hiszem el.
Sziasztok!Én természetes úton szültem 1,5 óra alatt egy 3400 gr-os gyereket.Egészséges és ez a lényeg.Nekem szerencsém volt.Nem szerettem amikor a kórházban panaszkodtak, hogy császárral nem érzik magukat anyának, hogy nem bizonyítottak, meg stb.Ilyenkor arra gondolok, hogy pár évtizede hány gyerek és anyuka halt meg mert nem volt ilyen fejlett az orvostudomány.Ma már az egész pici koraszülötteket is megtudják menteni, többnyire.Régen a mi családunkban sok szomorú eset volt, mert főleg vidéken nem nagyon volt meg ez a lehetőség.Szerintem nem attól anya egy anya hogy hogyan szül, hanem attól hogy hogy vigyázott magára terhesség alatt és utána hogy szereti gondoskodik a gyerekről.A császár és rendes szülés közt szerintem csak 10 cm a különbség.
Sziasztok! én röpke 14 évet vártam erre a kis boszikára, tudtam hogy császár lesz . Lusta lett és túlment az idején, hiába próbálták, nem indult meg a szülés. Nem bántam mert már nagyon sok volt a hátam mögött(sajna haláleset, építkezés). De, amint meglett a kislányom, rámtették ugyanúgy, símogathattam, puszilgathattam, aztán két óra múlva még egyszer odatették mellém pár percre. Másnap reggel meg már hozták , késő délután megindult a tejem is. Négy nap után jöttünk haza, nekem segítségem nem volt, csak a férjem aki dolgozni járt, két napig hozott ebédet a kifőzdéből, utána főztem, fűtöttem, mostam mindent, ha kellett gyújtóst vágtam. Bocs ha hosszú voltam. Mindenki előtt le a kalappal aki valamilyen úton már szült, mert van fogalma az életről.
Szerintem nem a szűlésen múlik az,hogy a gyermekkel milyen kapcsolatunk lesz a méhen kívüli életben,ez már a terhesség folyamán kialakul.Sokat kell a babához beszélni,simogatni,kényeztetni,éreztetni vele,hogy ő egy csoda akit annyira várunk és mindennél fontosabb számunkra még pocaklakóként.A szülésről meg az a véleményem,hogy csakis akkor császározzanak valakit ha az nagyon szükséges,mert lehet hogy a vajudással járó órákat megsporolja vagy csak kényelemből nem akar szenvedni de a műtét utáni órák-napok-hetek azok maga a pokol,sokkal nehezebben épül fel a szervezet.Nekem volt szerencsém vajudni is ami nem olyan vészes mint ahogy állítják,hogy nagyon fájdalmas,nem ,nem az,csak sajnos a kislányom nyakán volt a köldökzsinor és ezért az orvos azt mondta,hogy inkább császározna mert a babának komoly baja eshet ha hüvelyi úton jön világra,így császároztak és így is oxigénhiányos állpotban jött világra a kislányom.Egy hétig nagyon nehezen keltem és feküdtem az ágyba,hajolni még 3 héttel a műtét után is nehezen tudok nem beszélve arrol,hogy milyen kellemetlen amikor húzodik a varrás mert kezd gyógyulni.Aki csak teheti szüljön csak természetes úton egy élmény és másnapra már nyoma sincs annak hogy előző nap egy csodát segített a világra.
Én is császárral szűltem a kisfiam,probléma merült fel az epidurális érzéstelenítés közben.....
A végén kiderült,hogy milyen szerencsém volt,hogy így alakult,mert a fiam biztos meghalt volna szülés közben a köldökzsínór miatt!Amúgy nekem is beszólt egy pár nyanya,hogy milyen anya vagyok,hogy kértem érzéstelenítést,meg a császár miatt,és közölték velem,hogy ha megkellett volna halnia,az úgy lett volna jó.......Hát én elküldtem őket a jó ..... anyjukba,hogy lehetnek emberek ennyire gonoszak!!??
Sajnos esélyem van a császárra egészségügyi problémák miatt. Ettől függetlenül nem érzem magam kevésbé jó anyának ettől, hiszen a gyerekem egészsége, élete a fontos a számomra, nem maga a szülésélmény. Az az ember, aki azt mondja egy császáros anyuka nem igazi anya, elgondolkodhatna azon, hogy azok az anyák, akik a kukéba dobták pl. a csecsemőjüket vajon milyen úton szültek... biztos nem császárral. Nem a szülés formája szabja meg, hogy valaki milyen anya lesz és milyen kapcsolata lesz a gyermekével. És ha tényleg császárral kell szülnöm és valaki ez miatt beszól nekem, esküszöm beverem az orrát :-) (pedig nem vagyok egy agresszív típus).
Értem. Ezt senki meg nem mondja, hogy miért volt - a császár miatt, vagy a kislányod természete ilyen.
Mondjuk az én fiam is császáros volt, de rémesen ragaszkodott hozzám egy időben, kb. pont 8 hónapos kora körül. Egy hónapig el sem tudtam mozdulni mellőle. Azóta is anyás. Szerintem egyébként a szoptatás a kötődés kialakulásában sokkal nagyobb szerepet játszik, mint a szülés módja. A tesómmal beszélgettünk erről, és egyetértett - ő nem tudott szoptatni, és - többek között - ennek is tudja be, hogy lassabban alakult ki benne az anyaság érzése. Azt tudom, hogy én onnantól éreztem azt az igazi melengető érzést, amikortól beindult a tejem. Talán a hormonok, vagy a tudat, hogy tőled függ az élete... Ki tudja?
Ez így van! Én már az első császáromat nagyon lazán vettem, egyeltalán nem estem miatta kétségbe, mivel korábban már sok ilyen beavatkozáson résztvettem. Persez arra posztoperatív fájdalomra nem voltam felkészülve :-)
Pl. soha nem volt szeparációs szorongása. 8 hós volt, amikor heti egy alkalommal visszamentem dolgozni, 16 ill. 24 órában és cseppet sem volt kiakadva.
Sziasztok!
Szerintem is megdöbbentő,hogy állnak ehhez a témához a nők!
Azt hiszik,csak azért mert valaki császárral szül,nem szenved meg a gyerekért! Hát elmondanám,mindazoknak,akik úgy gondolják,hogy aki császárral hozta világra gyermekét,az nem szült!!!(Hallottam már ilyet),hogy igen erős fájdalommal jár a műtét utáni három,négy nap,de a következő két hét sem egyszerű egy hasi műtét után! A másik meg hogy ez nem fakultatív,vagy pénz kérdése! Indokolt esetben engednek ilyen műtétet,ha az anya,vagy a baba élete veszélyben van,vagy az egészségük forog kockán!Nekem 5 óra vajúdás után kellett a műtőbe mennem,és pokoli fájdalmak kísérték a vajúdást,gondolom,hogy megszülni sem kevésbé fájdalmas a babát,de mielőtt negatívan beszélnétek a császármetszésről,próbáljátok elképzelni,milyen fájdalommal járhat a hasi izmok átvágása(?) Nem szenved kevesebbet az a mami sem aki így szül,és én büszke vagyok rá,hogy akár így is,de világra tudtam hozzni a gyermekem!
Sziasztok!
Engem borzasztóan idegesít, hogy sok nő úgy gondolja, hogy a császár "az könnyű"!
hát NEM! és nem is gyorsabb a felépülés sem! Egyik sem leányálom, egyik előbb nehéz, a másik utólag. Nekem már 2 császárom volt, és míg én napokig vergődtem, a természetes úton szült szobatársam 2 óra múlva !leszaladt! a büfébe, ment fürdeni... A baba kiemelésénél azt hittem a belemet is kihúzzák, kapkodtam levegőért, utána 1 órán át remegtem az epitől, a babának víz lett a tüdejében a műtét miatt, a mellemet nyúztam 4 napon át, hogy meg tudjam etetni a babámat, mire kijött 2 csepp. A katéter egy egész napig kínoz, főleg, ha nem jól rakják fel. Aztán trombózist kaptam, ez is a műtét miatt, miután hazajöttünk visszavitt a mentő tolókocsiban. 3 hétig nem tudsz megfürdeni a kötés miatt... Szóval nekem senki se mondja, hogy az könnyebb, mint a term. szülés! A barátnőm 2 gyereket szült természetesen és a 3. császárral lett meg és azt mondta, hogy sokkal jobb volt a hüvelyi szülés, és ezt csak az tudja igazán, aki mindkettőt átélte! Nem ijesztgetni akartam, csak felháborító, hogy sokan azt hiszik, hogy a császár az nem szülés!
Én is császárral szültem,pedig fejvégű volt a kisfiam,és sima szülésnek indult,legalább is indították.Az orvos úgy látta jónak,hogy beindítja a szülést,mert kevés volt a magzatvizem.14 óra "vajúdás" után,mert végül is nem voltak szerintem azok igazi fájások,úgy döntöttek a dokik,hogy megcsászároznak,persze én már teljesen kimerültem,mert azért kellemesnek nem mondható érzés volt,közbe 2-en megszültek mellettem rendesen,valószínű 10-szer nagyobb fájdalmat éltek át,mint én.Nem tágultam egyáltalán,ezért bevittek a műtőbe,ott előkészítettek,majd történt egy kis baki.Nem tudtak gerincbe érzésteleníteni,elgörbült a tű a hátamba stb.Így kábítottak.Ami azt jelenti,hogy a kimerült állapotom mellett,hamar bekábultam,és szinte semmire nem emlékszem,még arra sem,hogy kivették belőlem a picit,és megmutatták.Ezt az egyet iszonyatosan bánom.Sokáig bántott ez az érzés,de most már ugyan olyan anyának érzem magam én is,mint azok,akik rendesen szültek.Kiderült,hogy 5-ször rá volt tekeredve a nyakára a köldökzsinór,ezért nem tudott lejjebb csúszni,magától megindulni.Én sem szerettem volna császárral szülni,de ez történt,és magát a módját nem bánom,sőt,legközelebb is azzal szülnék inkább,csak az emlékek ne vesszenek el.
bár az undorító erős túlzás
Úgyhiszem, ha a császár lenne a természetes cipzár lenne a hasunkon. Szerintem azt kellene kideríteni miért félnek a nők a hüvelyi szüléstől, az a benyomásom, hogy a rossz születés élménye (legtöbbször nem tágulnak a nők, valószínű nem akarja elengedni a kisbabát. A császárnak rengeteg szövődménye van, hasi nagyműtétnek számít, akármilyen könnyű volt is felépülni összenövések lesznek. Szerintem csak életmentésre szabadna használniezt a műtétet.
29 éves vagyok és van három gyönyörű gyerekem. nagylányom 2007 ben született sima szüléssel.Azt kell hogy mondjam életem legszebb élménye volt mert ugyan nagyon fájt de semmi nem hasonlítható ahhoz az érzéshez amikor világra jön az a kis emberke akire 9 hónapot vártunk.Férjem is mellettem lehetett és az első két órát hármasba tölthettük.Volt gátmetszés de másnap már nem is éreztem.8 hónap múlva újra terhes lettem(így terveztük).Az Uh on kiderült hogy ketten vannak.Hátast dobtam majd sírva hívtam fel az anyukámat férjem csak mosolygott.A 30.héten fejjel lefelé voltak mondta a dokim hogy ez nagyon jó és simán szülünk.Megijedtem mert mégis csak ketten voltak mi van ha elakadnak vagy vmi baj lesz?De a 35 hétre a kislányom csücsült a kisfiam meg keresztbe feküdt és így a 39. héten a dokim azt mondta akkor császár(akkor már tudtam hogy nem lehet velem a férjem).Féltem ettől is mert mégis csak egy hasi műtét.Epidurálist kaptam és kb két perc alatt kivették őket elvitték őket engem meg még vagy 20 percig varrogattak.Ugyan vissza hozták őket megmutatni egy puszit tudtam csak nekik adni mert a kezeim le voltak kötve.Átvittek az örzőbe és 6 órával később fel kellett hogy álljak hasizom nélkül.Borzasztó érzés volt nagyon fájt.Még másnap is szörnyen rossz volt.Hiába hozták be a babákat nem tudtam velük foglalkozni(még örülni se tudtam nekik akkor) mert fel se bírtam kelni az ágyról se fordulni.Nem akarom hosszúra nyújtani szültem simán is és császárral is.A sima szülés azért jobb mert amint kibújik a baba abban a pillanatban vége a fájdalomnak a császárba az a rossz hogy műtét után van fájdalom.De senki ne érezze magát kevesebbnek mert császárral szül mert csak az a fontos hogy a baba is és a mama is jól legyen.Ugyan úgy szeretem az ikreimet mint a nagylányomat nem lehet külömbséget tenni köztük pusztán azért mert másképp születtek.Csak azért írtam le hogy milyen a császár mert csak nagyokat nézek mikor vki kerek perec kijelenti hogy csak császár és semmi más.
Én császárral szültem,mert nem tágultam eléggé 16 óra alatt,sőt,kábítottak,mert a tű elgörbűlt a hátamba,így nem lehettem tanúja annak,hogyan sír fel a pici babám,és a műtőben történtekre egyáltalán nem emlékszem.Ezért,és csak is ezért bánom,hogy nem természetes úton szültem.De ha választhatnék,és megint szülésre kerülne a sor,akkor ismét a császár mellett szavaznék.A vajúdásom során megszültek páran mellettem,és azt a "kínlódást" rossz volt még hallgatni is,nem hogy átélni.de hát ugye különbözőek vagyunk.Valakinek könnyen megy,valaki meg megszenved az anyai örömökért.A lényeg,hogy mindenképp megéri szenvedni,kinek így,kinek úgy.
semmi undorító nincs abban, ha valaki császárral akarja világra hozni a gyerekét. Ha van rá lehetőség legyen joga eldönteni. Van, aki fél a szüléstől, fél a fájdalomtól, ettől még lehet jó anyuka, és joga van saját gyerekhez. elárulom, hogy ugyan úgy hipp-hopp fel lehet épülni császár után, és a baba nem szenvedi végig az egészet. Én a természetes utat preferáltam, aztán ahogy írtam, műteni kellett engem is. nem kudarc, szép élmény így is.
Ezt is köszi, átadom Máténak a bókot :)
Úgy tudom,hogy igen.
Örülök,hogy jól vannak és továbbra is szorítok nekik!
Nálam is természetes úton megindult a szülés,hajanal 5-kor.Délkörül befeküdtem a kórházba,este 9-kor császározni kellett.Hiába voltam kitágulva,a gyermekem feje nem volt a szülöcsatornába.Amikor a tolófájások jöttek az orvosom könyörgött hogy ne nyomjak,mert a gyerek meghalhat.Sürgösségi operáció volt.18hónapig szoptattam a fiamat,kendöben hordtam mikor kicsi volt.Nem hiszem én sem hogy a császár miatt nekünk sérült kapcsolatunk lenne.Èn anno nem akartam megszületni,anyámból fogóval húztak ki.Mégis idegennek éreztem mindig.Sajnos semmi érzelmi kötödés nem volt köztünk..
Szia! Köszi az érdeklődést, megvannak. Máté már otthon van, a sebei javulgatnak, egyelőre nem jött ki újabb bibi rajta. Szépen fejlődik, eszik. Bővebben a naplómban olvashatsz róluk, ha érdekel.
Majd ellátogatok a februári babák fórumra, megnézem, ki hogy van. Minden baba rendben megszületett?
Szia!
Én a februári fórumból ismerem Kelét,és szeretném megkérdezni,hogy vannak?
Bizony, ez nagyon igaz. És természetesen az a legfontosabb, hogy a babád egészséges legyen, és te is éld túl, és éld meg! Mert vissza nem tér ez a pillanat!
További ajánlott fórumok: