Császár kontra természetes szülés (beszélgetés)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Császár kontra természetes szülés
Sziasztok!
Az orvosom azt mondta, hogy szülhetek természetes úton, de 30% az esély arra, hogy sikerülni is fog. Azt is mondta, hogy kellő számú indok van arra, hogy császárral szüljek, mégsem lesz programozott császárom.
Félreértés ne essék, nem szeretnék mindenáron császáros lenni, de a legnagyobb félelmem (az volt), hogy elkezdem természetes úton, és császárral fejezem be, kvázi mindkettőbe belekóstolok.
Miért van az, hogy problémamentes nőknél beprogramozzák azt a császárt, problémásnál meg nem?
Jajj, nagyon aranyos vagy, de nem szeretnék utána olvasni!
Igazából tudom azt, hogy a kislányomnál életmentő volt a császár, ezért nem bánom, mert itt van, él és egészséges!
Másodjára dokival megbeszéltük, hogy megpróbáljuk természetes úton, mivel az elsőnél is erre készültem, tudom, hogy mik várhatnak rám. De nem élem bele magamat, mert nem akarok csalódni sem, elfogadtam, hogy van lehetőség arra is, hogy megint műtét lesz.
Szóval most csak várok, aztán lesz, ami lesz!
betöltött 41.hétre indult be a szülésem,kemény 10 órát vajúdtam,kaptam oxitocint is minek hatására a babám szív verése lelassult,meg ki-ki hagyott,s ezért sürgösségi császárt csináltak,s utána mondta a dokim,hogy nem tudtam volna természetesen megszülni,mert manó rendellenes úgynevezett magas-egyenes állásban feküdt arccal felfele fordulva+a lábára tekerte a köldök zsinórt.a császár után ,s a 24 óra fekvés után a felkelés pokoli volt,elsőre nem is sikerült mert rosszul lettem,de nekem nagyon fájt,még kb 2 hétig.nem kértem hogy így legyen nekem ezt dobta a gép.eddigi életem során semmi se ment könnyen,mindenért meg kellett szenvednem.de ez más lapra tartozik.
szerény véleményem szerint az anya-gyermek közötti kötödés meg már akkor kialakul,ha még az anya méhében fejlődik,s nem szülés után.vagyis nállam így volt.de ez az én véleményem.aki nem így gondolja azt nagyon tudom sajnálni.
Igyekszünk azok lenni pedig van baj bőven.Devizahitelesek vagyunk agyig eladósodva.
De azt valljuk,hogy ha már szeretet és boldogság sincs akkor tényleg nem érdemes küzdeni.És ez nem kerül semmibe☺
És érdemes volt várnom az igazi szerelemre.(Ezt Dorinának külön üzenem)
Sziasztok!
Én speciel rettegtem a szüléstől. Aztán amikor eljött a nagy nap, hajnali 2 órától voltak 3 perces fájásaim. 11 órakor már nem bírtuk tovább, és bementünk a kórházba. A dokim megállapította, hogy ha megindítja, többet fogok szenvedni, mintha nem indítja meg a szülést. Így vártunk. Aztán elfolyt a magzatvíz 15.30 körül. Oxitocin, stb., stb.. A baba feje nem volt teljesen beilleszkedve, és mire kitágultam, el is fordította. Gyorsan át a műtőbe, nem tudtam érzésteleníteni, így altattak. Ébredés után remegtem, magamról nem tudtam… A lányomat 3 nap után tudtam megfogni, első 2 éjszakát a megfigyelőben töltötte. Sajnos sokkot kaptam, és az altató is besegített, hogy sok mindenre nem emlékszem. Pl. amikor először megfogtam a bébimet. :( Belekóstoltam a normális szülésbe, és meg kell hagyni, rohadtuk fájt. Főleg mikor a lapát tenyerű doki bennem volt csuklóig. De égis azt választanám, mert kegyetlen érzés a császár utáni felkelés, és elindulás. Sőt, napokig csak annyi volt, hogy reggel felkeltem, és este feküdtem le, mivel alig tudtam felmászni az ágyra. Elmondhatatlan érzés, nekem majdnem másfél hónap volt, mire rendesen tudtam menni…. Kínszenvedés volt felkelni az ágyból, lefeküdni, fordulni, minden.
Ja, és a műtőn kívül a párom végig velem volt, nekem nagy nagy segítség volt!!
Szóval, ha valakit császároznak, nem biztos, hogy le kell nézni, mert vannak muszáj helyzetek, de ha valaki inkább azt választja, mert fél a szüléstől, hát azt nagyon nem tudom megérteni!
Viszont attól, ha valaki nem természetes úton lesz terhes, vagy ha nem természetes úton szül, vagy nem indul be a tejcsije, nem tud szoptatni, attól ugyanolyan értékű ANYA, mint aki természetes úton esik teherbe, természetes úton szül, és szoptat.
Én pont 23 évesen szültem az elsőt! És ő életem értelme és hamarosan érkezik a kistesója :))
Szerintem mindenkinek magának kell érezi, hogy mikor jött el az idő, hogy anya legyen.
Én is ugyanígy gondolom. Az anyaságra meg kell érni, 23 évesen én sem gondoltam még erre. Persze vannak, akik előbb megérnek rá.
Nekünk is van egy gyönyörű pici fiúnk, akire nagyon hosszú ideig vártunk, de az orvosomnak köszönhetően itt van már velünk 2,5 éve.
sziasztok!
én 9,5 hete szültem a kislányomat császármetszéssel - 1.baba. Volt szemorvosi papírom arról, h.császározni kell, 2 ok miatt is. DE ha nagyon akarom meg lehetett volna próbálni a természetes úton történő szülést - de nem akartam. Egyrészt nem akartam kockáztatni a szememet még akkor sem, ha kicsi valószínűséggel történt volna bármi baj - de történhetett volna...
A császármetszés maga nekem nagyon sz@r élmény, de a 12 óra fekvés után már lépcsőztem, hazamenetelkor már nem is éreztem az egészből semmit és boldogan ölelgettem a kiscsajt, és az első pillanattól kezdve fitten mozgok - így egyáltalán nem bántam meg, sőt, a következőnél sem fogok ragaszkodni a természetes szüléshez.
Tejem a 2.naptól kezdve van, imádni pedig nagyon imádom a kiscsajt és a kettőnk közti kapocs is kialakult. Én is császármetszéssel születtem, és rendben van az anyámmal való kapcsolatom és a külvilággal is baromi jól elvagyok :)
Egyébként szerintem ha valaki akarja a császárt, mindenféle eü indok nélkül is, csak hajrá - az ő döntése, ettől nem lesz senki rosszabb anya, stb. Egyébként meg az ilyen "kéréses" császárok leginkább magánklinikákon vannak, ahol úgyis súlyos sokszázezreket fizetnek, hát hadd döntse el mindenki, milyen módot választ arra, hogy a gyermekét a világra hozza. Szerintem.
naigen...
...ma már könnyebben mondják, hogy császár, az tuti, de kérdés, megéri-e? Anyukámnál pl. pontosan ugyanaz volt a szitu, amikor negem szült, mint amikor én a lányomat.
Nekem 3 nap túlhordás után a CTG alatt leesett a baba szívhanga, 1 óra múlva már az előtejem szopikázta. Császár alatt derült ki, hogy kissebb a méhem az átlagostól és hogy a baba nyakán volt a köldökzsinór.
Anyukámnál ugyanez 26 éve velem: 4 hét!!! túlhordás után szvhang leesett, jó akkor indítás, nem tágult, kapott mindenfélét, hogy jöjjenek a fájások, aztán anyu szerint egy ügyes doktornó valahogy lerántotta a nyakamról a zsinórt, de akkor már vagy két napja vajúdott anyu. Az ékménye pedig az, ahogy mondta: a poklok-poklát éltem át! és szerinte jobban is jártam, hogy velem nem ezt csinálták végig.
Van még 3 tesóm, mindegyikünket 3-4 héttel hordott túl anyu, mindegyiket indították. Legkisebb hugomnál egy héten keresztül kapta anyu az indító injekciókat, a megengedett dózis sokszorosát nyomták belé, hogy kibújjon a tesóm és anyunak ezek miatt be sem lövellt a teje egyáltalán, pedig minket, többieket sokáig szoptatott.
na, ez arra példa, hogy ezt manapság nem hagyták volna, hanem tutira azonnal császár lett volna.
lehet szerencsén is múlt, de mindannyian egészségesek vagyunk a tesóimmal!
De, tudom jól, hogy van oka hajlani a császárra. Nagyon jó orvos, pont ezért nem is keresek másikat. Nekem nem volt negatív élmény a császár, imádom a lányom, csak egyszerűen szeretném én is érezni azt, amiről oly sokan beszélnek, hogy amikor kibújik a baba meleg teste :)
És természetes szülés után hamarabb odaddják a babát és előbb lehet szoptatni is, legalábbis nálunk így van.
Persze én jól tudom, hogy ha a doki császárt fog javasolni, akkor azt okkal teszi majd és mivel a legeslegfontosabb, hogy mindketten egsézségesek legyünk, bele fogok egyezni.
További ajánlott fórumok:
- BPD 100 fölött! Természetes szülés vagy császár?
- Császár vs. természetes szülés?
- Császár utáni természetes szülés
- Valaki szült már császár után természetesen a Jahn Ferenc kórházban? Ha igen, mennyi idő telt el a két szülés közt?
- Magas prolaktin és mikroadenóma után természetes vagy császáros szülés?
- Szolnokon ajánlanátok nőgyőgyászt, aki vállal császármetszés után természetes szülést?