Terhességi tünetek pszichésen? (beszélgetés)

Hali!

Hát ami rám sosem jellemző az a ciklus közbeni barnázás, 18. napomon ma reggel volt egy icipici!

Reménykedek! :)

Nálad?

Szia!

Van nálad valami fejlemény?

Szia!

Szorítok nagyon!

Igen, én is azért megyek, mert lehet, hogy nincs semmi baj, és egyszerűen csak nem jókor próbálkoztunk, de lehet, hogy van valami, és nem szeretnék feleslegesen várni egy évig, ha rögtön orvosolható!

Mondjuk nekem viszonylag egyszerű, mert van orvos a családban, úgyhogy nem valószínű, hogy el fog hajtani...

Te mikor mész a dokihoz? Én csütörtökön!

Szia!

Már írtam egyszer neked.

Ne keseredj el. Én február óta próbálkozom, és még mindig semmi.

Az orvosok általában 1 év után javasolják a kivizsgálást. Bár vannak kivételek.

Én viszont úgy döntöttem, hogy a következő hónapban felkeresem a nőgyógyászt, mivel túl vagyok egy sikertelen fél éven.

Már előre félek, hogy mit fog mondani, egyáltalán mit javasol...

Attól félek, hogy nincs rendesen peteérésem.

Ha megtudok valamit, majd leírom.

Sziasztok, csak elújságolni jöttem, hogy beszéltem az én drága Nagybátyámmal, és csütörtökön megyek hozzá! Remélem megnyugtató eredményeim lesznek!

Szorítsatok!

Megyek dokihoz, ma felhívom, hogy mikor tud fogadni!

De nem akarom túlparázni, amíg nem tudom, mi van velem! Lehet, hogy nincs is semmi bajom...!

Én legalábbis ezt szeretném hinni! :Đ

Dedede!

Esetleg menj el dokihoz és kérj hogy vizsgáltasson ki,mert babát akarsz:D

Hát Baba sajnos nincs, úgyhogy új hónap, új remények!!

Máshogy nem is lehet ehhez hozzá állni, nem igaz?! :)

Szió!

mi újság?

Próbálom nem mutatni előtte, mert valószínűleg ő is kikészülne!

Ráadásul ez tényleg csak az első hónap volt, úgyhogy nem hiszem hogy pánikolom kéne, csak bevallom hősiesen, türelmetlen vagyok!!

Remélem, hamarosan sikerül, bár én mindig azt mondom, hogy minden okkal van, és nem véletlen, hogy most nem költözött be hozzánk a mi Kisbabánk!

Remélem hamarosan elhiszi, hogy nagyon várjuk már, és mi már most is nagyon szeretjük!!

Akkor jó. Csak azért, mert a végén, mire én már teljesen becsavarodtam, kezdtem érezni, hogy nem jó ez a páromnak, hogy én minden érkező mikulásra kikészülök.

Ő szerencsére végig magabiztos volt, de azért nemigen tudott mit kezdeni a jelenséggel.

Biztos, hogy össze fog jönni nektek is, én legalábbis nagyon szurkolok.

Remélem!

Nektek sok sikert a babóhoz, biztos minden rendben lesz!

Remélem hamarosan nekünk is sikerül!

Fuoco sajnálom és remélem, mihamarabb terhes leszel! Nálam a helyzet változatlan, a 3 db kétcsíkos teszt után leálltunk, bár ha a férjemen múlna, lepisiltetné velem a DM egész megvásárolható készletét... :)

Lehet, hogy megtermékenyült a petesejt, de valahogy nem tudott megtapadni, lehet, kevés volt az idő hozzá... de a jó az, hogy a tested képes rá, úgyhogy nem lehet semmi gond, menni fog az! :)

Elfogadom, hogy így alakult, és most nem sikerült! Nem hangolom le magam, hisz ez csak az első hónap!

Igazából nem szóltam neki a nagyon halvány pozitívról, pont ezért! Meg akartam várni egy erősebb csíkot, de az élet közbeszólt!

Tegnap mikor mondtam, hogy megjött, ő pozitívan állt hozzá, azt mondja majd legközelebb sikerülni fog!

Szerintem nem kell fejlődnöd, csak így alakult, és sajnálom.

A párod amúgy hogy viseli a témát?

És te mennyire vagy szomorú?

Azért jó elmenni valami ilyen meditációs helyre, mert velem például a szüléssel kapcsolatban is kicsit kitolt a pszichém.

Az elején csomószor álmodtam fájdalmas szüléssel, azután ezt mintha elvágták volna az ötödik hónapban, és a végén az lett, hogy túlhordás után indításra sem indult el a szülés, és meg kellett császározni, mert rosszul lett a lányom odabent, mondjuk akkor már szerencsére egy hete a kórházban várakoztam, hogy fájjon már valami.

Hozzátenném, hogy nekem kb. az ötödik hónapban esett le, hogy anyuka leszek, addig nem is fogtam fel, hogy terhes vagyok.

Utólag bánom, hogy nem próbálkoztam valami olyasmivel, ami ellazíthatott volna. És ha már most gyanakszol, hogy félsz egy picit, szerintem sokat számít, ha valakivel, aki ért is hozzá, meg tudod ezt tárgyalni.

Sajnos túl korán örültünk, tegnap megjött, a teszt is negatív!

Valamiben még biztos fejlődnöm kell, ha nem akart ez a pici velünk maradni!

Igazából nem is tudom mire számítottam! Nem vagyok az a minden elsőre sikerül típus!

Már csak attól félek, hogy a ciklusom meghülyül, és ezért nem fog sikerülni!

Tundchen, vigyázz magadra! Remélem minden ok!

Igazából 300 km-re tőlünk műtötték, Pécsre kellett utaznia... amíg ott volt, úgy néztek ki a dolgok, hogy meló+túlóra, hogy minél előbb tudjak menni, aztán azért a férjemet sem akartam kaja nélkül hagyni, akkor itthon pörgés, meg öcsém, illetve apukám van, nekik is próbáltam segíteni... szóval inkább stressz...

Az utolsó két mondatoddal meg igazad van, megijedtem... :)

Nekem nem furcsa, mert nekem is be kellett fejezni a diplomaírást ahhoz, hogy összejöjjön.

Ez utólag elég karrieristának hangzik, és elég pofáraesés volt magam előtt is, mikor rájöttem utólag, hogy ez volt a baj.

Pedig tényleg halál görcsösen gyereket akartam, és egy ilyen kicsi dolog mégis megakadályozta valahogy.

Örülök, hogy anyukád jobban van, és szerintem menj el jógázni, vagy ilyesmi, mert az old egy csomó mindent az ember agyában, amiről nem is tud.

Lehet, hogy megijedtél egy picit a haláltól, vagy attól hogy ha egy rutinműtét esetén ez van, akkor egy rutinszülés esetén is akármit el tudsz képzelni, csak nem tudsz róla.

Tavaly május óta próbálkoztunk, de nem sikerült... aztán az anyukám majdnem belehalt egy rutinműtétbe februárba, agyinfarktust kapott, lebénult a jobb fele... újra kell tanulnia járni, mozogni a jobb kezével, illetve beszélni, írni... igazából úgy gondolom, hogy a sors valahogy nem engedte addig a babát, amíg anyu nem lett jobban, mert most itt kellett nagyon helyt állnom és sokat segíteni, a kettő együtt nem ment volna... most, hogy sikerült, úgy gondolom, hogy minden rendben lesz, talán nem kell érte izgulnom, már ő is oké... tudom, optimista vagyok, meg lehet, kicsit fura ez a "hozzáállás", de az ilyesmiben én hiszek.

Amúgy minden oké... a férjemmel tavaly házasodtunk, lakás rendben, tényleg minden más gömbölyű ezen a betegségen kívül...