Terhességem és szülésem története. Avagy, mikor minden másként alakul. (beszélgetés)
Sziasztok! 7 hetes volt Manóci mikor kiderült, hogy van( nem jött meg). Problémamentes pocakosság volt, soha egy rosszullét, soha egy rossz lelet. Kívánosság is csak 2 hétig volt, kovi ubi mindennel, a húslevestől a grízes tésztáig. Egy pékségben dolgoztam, így mindennap álltam, szaladgáltam,beszélgettem a vevőkkel de Én akartam így mert semmi gond nem volt így feleslegesnek tartottam azt, hogy otthon üljek, főleg úgy , hogy eddigi életem során mindig jöttem-mentem. Május 24-re lettem kiírva. Apa is Én is 24-ei. Aztán Manó úgy döntött sietteti egy kicsit a kijövetelt. Április 27-én éjjel 2-kor átfordultam a másik oldalamra, közben egy pukkanás a hasamban aztán jött a rengeteg víz. Első babásként örömmel fogadtam a dolgot. Apa pont vidéken a nagyszülőknél, így lezuhanyoztam, összepakoltam, mentőt hívtam, (akik megkérdezték, hogy elfolyt magzatvíznél miért hívtam ki őket ?)., aztán hívtam Apát is. Uzsokiba vittek,megvizsgáltak, majd hagytak az árral sodródni, aminek Én nagyon örültem.Apa is megérkezett közben. Nem tudom miért , de a beöntéstől tartottam a leginkább.Aztán 11 órakkor kezdett el folyamatosan fájásaim lenni, addig meg időnként jöttek ellenőrizni ami problémamentes volt.Aztán 12:00-kor megszületett a fiam a 3. nyomásra, minden fájdalomcsillapító nélkül 2940grammal és 54 cm el.5 fantasztikus napot töltöttünk a kórház új részlegében. Mindenki kedves, segítőkész volt. Már ekkor megfogadtuk, hogy jöhet a következő baba, aki szintén itt fog születni!! :D (Remélem hasonló élményekkel)
nagyon köszönjük, én is megteszek mindent, hogy a babám simán születhessen, és hasonló jókat kívánok nektek is a kistesó válallásához és születéséhez! :DDD
Köszönjük szépen!
Nekem is az fájt a legjobban, hogy igazából nem tájékoztattak kellően semmiről, így hónapokig nem tudtam feldolgozni, hogy talán én vagyok a hibás mindenért.
Gratulálok az újabb Csodához, és nagyon nagyon jó egészséget kívánok nektek! Kívánom, hogy minden úgy sikerüljön, ahogyan szeretnétek!!! De jó neked! Már én is nagyon várom, hogy Kistesó beköltözhessen a pocakba. És mindent meg fogok tenni azért, hogy ő természetes úton szülessen.
Sok sikert nektek!
Gratulálok a kis Majához, nagyon szép kislány!És teljesen megértelek, én úgy jártam, hogy 35. héten fektettek be a patológiára, mert harmad fokban megérett a lepény, a babát pedig kicsinek találták.Így befektettek és gyógyszerekkel tartották vissza szülést.Minden nap volt ctg, kétnaponta uh, bemutatás és minden egyes alaklommal elmondták, hogy kicsi a babám.Így ment ez 4 hétig, én meg csak sírtam, hogy mi lehet a baj, mert semmi gondod nem éreztem, a kislányom mozgott és a pocim sem volt kicsi.Végül a kiírt időpontban spontán megindult a szülésem, előtte pár nappal már csóválták a fejüket az orvosok, hogy kevés a magzatvizem.Aznap meg kitalálták, hogy mivel kicsi vagyok nem tudom megszülni a babát.A vajúdóban nem nézett meg orvos egyáltalán, 18 órás szenvedés után csináltak ctg és észrevették, hogy a baba életveszélyes állapotban van, annyira leleassult a szíve, hirtelen mindenki körülöttem volt, én meg csak kapkodtam a fejem ide-oda, hogy mi történt, mert természetesen senki nem mondott semmit.A császár gyors volt, és a lányom 3240 grammal 52 cm-vel született végül.Rémesen éltem meg, és nem azért mert megfosztottak a természetes szülés élményétől, hanem mert semmiről nem tudtam és végig csak félelem volt bennem.Azóta mondjuk eltelt 3 év és 10 hónap.Most várjuk a kistesót, aki májusban érkezik, és eddig úgy néz ki, hogy kisfiú, 22 hetes vagyok.Már az elejétől fogadtam orvost, megbeszéltük, hogy sima szülésnek indul, de természetesen ha szükséges,akkor ismét császár, de azért, mert kell, és nem azért mert az orvosok felelőtlenek.
Kívánok nektek jó egészséget és boldogságot! (Kicsit hosszúra nyúlt, de jól felmérgelt az a két negatív hozzászóló hölgyemény)! :D
Köszönjük szépen! Én is gratulálok nektek! Nem könnyű a felejtés, de mosolyuk mindenért kárpótol. :-)
Szia! teljes mértékben megtudlak érteni téged! én is hasonló cipőben jártam. ugyan "csak" három hetet voltam kórházban. ebből egy hetet a nőgyógyászaton toxémiával, utána pedig a kicsi tündérem került az intenzívre 2és fél hétre :S oxigénre volt szüksége, miután az renbe jött kapott egy fertőzést :S de hála sz égnek teljesen rendbe jött. holnap lesz négy hónapos :) és lassan kezd halványulni az inkubátoros élmény mindkettőnkben. örülök hogy nálatok is minden rendbe jött. gratulálok a kislányodhoz :)
Nagyon szép kislányod van !
Pfff és neked van gyereked?! Szegény gyerek!
Picianya! A történeten csodálatos föleg,hogy a végén minden jól alakult.
Mi tudjuk,hogy jó édesanya vagy,és remek barátnő.
Sok sok egészséget kívánok!
Hmm ha jól látom már nem tagja a Hoxának.Nemvolt gerince maradni!!:D
Már ne haragudj, de jelen esetben a másiknak az építő véleményre lett volna szüksége... rossz tapasztalataid lehettek. Sajnállak.
Kedves hozzászólok! Nem tudom melyik szavam után neveztek ti bunkónak, gusztustalannak? A ti véleményetek két emberről durvább és igénytelenebb, mint amit én írtam. Aki vállalja, hogy az internetre írja a történetét, az azt is vállalja, hogy nem mindenki fog egyetérteni vele. A világ ilyen. A másabb vélemény lehet formáló, építő is. Ez itt nem történt meg.
Én azt nem értem, hogy mitől érzi magát valaki olyan marha fontosnak, hogy a negatív véleményét közölje, pláne ilyen hangnemben, minta két csaj.
Köszönöm szépen!! Maja csodálatos, és engem csakis ő érdekel. Lényegtelen, hogyan szültem, csakis az számít, hogy itt van velünk, és mindannyian jól vagyunk.
Sajna vannak primitív emberek, nem lehet kiszűrni őket!!
Szeresd ezután is nagyon a pici Maját, és ne tőrödj SENKI véleményével!
Én is császárral szültem, nem maga a műtét a rossz szerintem, hanem a kiszolgáltatottság, ami utána van.Ezt van aki könnyebben dolgozza fel, van aki nehezebben.
Szörnyűnek tartom, hogy ha egy ilyen internetes oldalon sem vagyunk már toleránsak a másik emberrel, akkor mi történik akkor, ha szemtől szembe találkozunk?! Megveri talán egyikünk a másikat????
Csak egyetérteni tudok veled,és én is csak annyit,hogy két ilyen rosszindulatú picsával(a ti szavaitokkal élve)még nem találkoztam a hozzászólásokban!Igazán szégyellhetitek magatokat!Arcot nincs képetek felrakni?
A hozzászólásod egyedül téged minősít! Főleg így arc nélkül, név nélkül... Gratulálok!
Már ne haragudj, de a te történetedet, ha leírtad volna, biztos veled is együttérzünk... ez nem történt meg. Picianya viszont úgy élte meg ahogy leírta, lehetett az neki szörnyű, kibírhatatlan és soha véget nem érő, ezt ő érezte, neki ez volt nagyon rossz. Rémtörténet? Miért csak te érzed úgy... Én is császárral szültem az első lányom, valószinű 10 nap múlva a másodikat is így fogom szülni... és? Attól még átérzem az ő "fájdalmát" vivódását, és együttérzek vele. Sajnos veled nem tudok...
Téged meg csak érdekelt azért, ha egyszer elolvastad...
Nem értem, mi a gond azzal, hogy picianya leírta a történetét? Minek kell ilyen bunkon beleszolni?! Vessen magára az, aki rosszul fogta fel! Picianya így adta tudtunkra a szüléstörténetét, azoknak, akik kérték, akiket érdekel!
Akinek nem tetszik a cikk,tartsa meg magának a véleményét.Nek kötelező a hozzászólás.
Aki pedig ismeri a cikk íróját,tudja hogy miről szól a történet.Nekem igen is tetszett.
Én ilyet még fórumban soha senkire nem írtam, de két ilyet sötét libát, mint ez KisJita, meg Magnetic...!!!! Remélem nem fáj a rosszindulat, mert ordítva fetrenghetnétek...fúj...gusztustalanok vagytok.
Nem is rémtörténetként írtam. Basszus! Ez egy cikk!!!!!!!!!! Leírtam a csodálatos terhességemet, és a szülésemet. Tudom, hogy ennél sokkal rosszabb dolgok történnek másokkal. Most sírjak az afrikai éhezők miatt minden nap, és nekem nem lehet rossz, mert nekik sokkal rosszabb az egész életük, vagy mi??? Nem versengeni akartam senkivel. Nem is értem, hogy mi itt a gond! Akkor senki ne írja le a történetét, ha rossz dolog történt vele, mert az már egyből önsajnálat!!!
Az anyaságnál nincs varázslatosabb, magasztosabb. Minden percben hálás vagyok az életnek, hogy adta nekem a lányomat, és hogy egészségesen jöttünk haza mindketten. Vágyam volt a természetes szülés. Császár lett, hát üsse kő. Majd legközelebb, a kistesóval....
Megbántani? Nem erről szó sincs. Ahhoz ez itt nagyon kevés.
Remélem, a mondást miszerint:"Kit érdekel, hogy más eltörte a lábát, ha az én fogam fáj??? " magadra értetted. Az én sztorim és körülményeim még mindig nem tudja senki, ellentétben a tiéddel, hisz te kürtölted világgá a történeted. Nekem nem célom versengeni, mindössze annyit szerettem volna, hogy ez egyáltalán nem volt olyan rémtörténet, amit átéltél, sok hasonló eset van, vagy sajnos ennél sokkal durvább dolgok történhetnek, mint ahogy az egyik hozzászólod is írta. A császárt pedig nem kell sajnálni, mert az anyaságnak nem csak a szülés adhat értelmet, 2 év távlatából talán tudom, hogy lesz még időd bizonyítani a gyermeked mellett. Ha pedig "nem érdekelt volna, hogy elörted a lábad, mert az én fogam fáj", akkor hozzá sem szóltam volna a történetedhez, vagy legalább annyi sorban ecseteltem volna, hogy velünk mi történt, mint te. Sajnálom, hogy a bántásként élted meg a hozzászólásom.
Önsajnálatról itt szó sincs. Leírtam a történetemet, ennyi. Előbb tanulj meg olvasni, és értelmezni, mielőtt bárkivel bunkózni kezdesz!
értem, és sajnálom, hogy ezt gondolod, és a véleménynyílványítás ezen formáját választottad....én személyesen ismerem az Anyukát, aki ezt a cikket írta, és én úgy gondolom, nem érdemli ezt meg.mindenki máshogy éli meg a terhességet, a cikket is mindenki a saját képére formálja legbelül.
A cikkíróra. A 29. hozzászólásban nagyszerűen megfogalmazták a lényeget.
bocsánat, de megkérdezhetem, hogy ezt mire, vagy kire írtad??
szia! rám emlékszel??? jártál be a Kamillához, a mi szobánkba, és néhány szót mi is beszéltünk..
További ajánlott fórumok: