268 nap együtt töltött idő - Szülésem története (beszélgetés)
A cikk, amelyhez ez a fórum nyílt, már nem aktív.
Nálam a doki normális volt, pedig nem volt fogadott. Nekem a szülés rettenetesen fájt, sajnos fel is tudom idézni, brrrr. A volt férjem viselkedése volt undorító, grimaszokat vágott és kifigurázott, mikor fájások közben - gondolom eltorzult arccal - ránéztem. Ezek után elfordítottam a fejemet. Bíztatni semmivel nem próbált. Varrás közben ami 1,5 órás volt, külső belső varratokkal és jajjgattam és kínlódtam, doki megszánt, és bíztatott, hogy mindjárt vége. Volt férjem egy szót nem szólt hozzám csak vihogott a gyerekkel, ami egyrészt érthető. Csak a telefont hozta oda, hogy vegyem fel, anyám keres. Mutatni bírtam, hogy nem megy. A volt férjem nagynénje is keresett, másnap leordította a fejemet, hogy miért nem vettem fel a telefont, tudja hogy akkor már megszültem...jah csak éppen varrtak...ez nem érdekelte.
Csecsemősök voltak bunkók, ordítoztak a fél napos babámmal. eleinte kikísértek pisilni. Muszáj volt, mert ájuldoztam, annak ellenére, hogy ettem ittam amennyit bírtam. Egyszer hajnalban a hideg, ocsmány csempére kellett lefeküdnöm, miközben jött rám a langyos víz, hogy el ne ájuljak, mert sötétedett minden. Ehhez képest egy-két órára már közölték, megpróbálhatnék már egyedül is kimenni, nem engem akarnak egész nap kísérgetni. Jönnek a látogatók, aggódok mi folyik ki belőlem alul, közben kapaszkodok a falban és eljutok a kanapéig, ami a szoba és a WC között van félúton. Lehajtom a fejemet jó mélyen, hogy elmúljon a sötétség. Nah akkor erőt merítek és gyerünk tovább, hisz ott a WC közel már...akkor látom, a WC-n semmilyen vészhívó nincs. Imádkozok, hogy el ne ájuljak itt. Visszafele ugyanígy. A kanapén szédelegve senki sem kérdez, segít. Hallom, a babám sír, sajnálom szegényt. A csecsemős beront, ha kell, ha nem egy mokkáspohárnyi tápszert zúdít le a torkán egyben. Persze kihányja, jön a doktornő, hogy jézusom, ez a gyerek bukik....csak én nem ijedek meg ettől. Akit megkértem csecsemőst, mutassa meg a szoptatást, flegmán elutasít. Mikor anyu másnap du. bejön, negédesen bekopog, hogy most ráér. Megköszönöm a "segítségét", hisz már 1,5 nap alatt is kellett szoptatnom, megoldottam egyedül.
S most várom a következő babámat. A kórház szép. A csecsemősök meg...
Gondolj a lányodra, és felejtsd el ezt a ronda élményt vhogy. Sajnálom, hogy így kellett átélned a szülést.
Annyi hozzáfűzni valóm van, hogy mocskos, bunkó állatok, és ezért megyek magánkórházba!
És tudjátok mit kimondom!
Kérem a császárt!
Igen, kérem, mert nem óhajtok szétrepedni, üvölteni, kínlódni, inkább kifizetem az egy Bp-i magánkórház horribilisnek is mondható díját.
És tudjátok mit, az orvos bele is egyezett!
És nem érdekel azoknak a véleménye, akik szerint attól lesz jó anya...!
Nem, attól leszek jó anya, amit előre 20 évre létrehoztam a gyerekemnek, és nem a 30 órás értelmetlen szenvedéstől.
nagyon megdöbbentő ami veled történt, én biztos nem hagynám annyiba a dolgot.
én nem Miskolcon szültem, de az első engem is megviselt, igaz hogy 5 óra alatt megszültem a kisfiam. itt eleve a terhesgondozásan megmondják nincs fájdalomcsillapítás szülés alatt mert nincs akik beadja, dokit csak a kórház által kijelőltet lehet fogani.
a gátvarrás brutál volt, érzéstelenítés és azonnal varrás, végig bőgtem, a doki csak annyit mondott hogy a fogászat is fáj ennyire, mondtam neki nem a fogászaton vagyunk. a gyeremkágyason egyágyasba kerültem, szülés után 3 órával már ki kellett pattannom az ágyból és megmutatták hogy kell a babát ellátni, aztán becsukták az ajtót. semmi segítség, room-in volt, amikor egész éjjel sírt a gyerek rám se nyitották
az ajtót, csak hajnalban amikor végresikerült elaludnunk. a csecsemősök nagyon bunkók voltak, nem segítettek mellretenni a babát, végig bőgtem a 4 napot és végül tápszerrel mentünk haza, persze azzal a megjegyzéssel hogy én vagyok az egyedüli anyuka akinek tápszert kellett felírni, miért nem szoptatok. szerencsére itthon a párom támogatott, segített 1 hét után csak szopi volt és még 1 évig szoptattam a fiam.
idén szültem a második fiam, a vajúdóban alig néztek rám, már nekem kellett szólnom hogy jöjjön valaki mert mindjárt kint a gyerek, egy gyakorló dokinőnél szültem aki olyan vénát szúrt, hogy teljes erőből kellett neki benyomni az antibiotikumot a kezembe, pár óra múlva az egész kezem fel volt dagadva és lila lett. a szülőszéken a dokinő nem segített állt mellett és mondta ha jön a fájás húzzam fel a lában és nyomjak, teljesen kész voltam, szerencsére a szülésznők segítettek. végül a rezidens dokinő varrt össze a doki meg a háta mögött asszitált és mutatta a levegőben hogyan kanyarítsa a cérnát (most már vicces, de akkor nem volt annyira), ez is nagyon fájt, de legalább több injekciót adott. a végi igy is egy nagy ödémával végzödött, amit jegelni kellett, amitől meg felfáztam. még most is érzem a sebhelyet. viszont a gyermekágyas valahogy jobb volt, a csecsemősök megváltoztak, kedvesebbek voltak, és 5 ágyasban voltam, nagyon jól éreztem magam.
az első szülésem feldolgozása sokáig tartott, sokáig elmélkedtem rajta, tényleg ki kell beszélni az embernek.
egyébként boldog babázást! nekem ma 6 hónapos a kicsi!
Elképesztő ez a cikk,szinte magam előtt láttalak ahogy szenvedtél :( borzasztó,embertelen,és szégyellje magát mindegyik aki így viselkedik egy kismamával egy ennyire kiszolgáltatott helyzetben.Fel vagyok háborodva :( én is szültem (jó pénzért magánorvossal,szülésznővel) látom már,nem kidobott pénz volt...
Jó egészséget nektek!
Köszönöm a jó kívánságokat Mindenkinek! :)
Hát nem semmi... akkor neked is kellemes élményeid vannak... :S
Komolyan mondom a takarítónők lelkiismeretesebbek és emberibbek a szülőszobák környékén, mint a nővérek, szülésznők, dokik... Pedig ők tuti a minimálbér alatt keresnek, és ők takarítják a mocskot a kismamák után, de mégis kedvesebbek és segítőkészebbek...
Amikor össze-vissza ömlött a magzatvizem, de közbe olyan fájdalmaim voltak, hogy nem tudtam mozdulni, még leordítottak, hogy mozogjak már az ágyra folyjon a víz, ne a földre... A takarítónő mondta mosolyogva, nem baj neki ez a dolga, ha kell 50x felmossa...
Na ennyit a nagy fizetés emelésről és a hálapénzről, nem adtam senkinek, de lehet annak a hölgynek adnom kellett volna, mert az valóban normálisan viselkedett és tette a dolgát, nem úgy mint a többi abban a mészárszobán...
Kedves Éda89!
Ezt még olvasni is borzasztó. Kívánom, hogy nagyon sok örömöd legyen a kislányodban, ennyi tömény szenvedés után igazán megérdemled!!!
értem amit írsz, azt nem értem ha sikerül meg venniük egy jobb gépet miért nem használják? tán nem kapnak továbbképzést? lehet itt a gond....
kedves cikk író!!
nagyon sok fájdalmat éltél át, én tuti hogy bele haltam volna, nagyon kitartó vagy, további sok sikert!!
esetleg megkaphatjuk a címet ahol ezeket a fájdalmakat át kellett élned?? én leszidtam volna őket hogy mit képzeltek magatokról, feleségemet kínozni? ( remélem érted a célzást)
Második gyermekemet Német.o.-ban szültem zongorázni lehet a különbséget,bár az első se volt szerencsére rémálom.Csak annyit írok látták,hogy kapaszkodok a férjembe a fájások miatt,és tolókocsiba akartak ültetni, kérés nélkül.
Harmad akkora gátmetszést csinálta,így hamarabb is épültem fel.
Nagyon sok megrázó szülés-történetet halottam már. A tiedről elsőre azt mondanám: biztosan nem Magyarországon történt. Persze végigolvasva a cikket, kiderült hogy mégis.
Nagyon sajnálom, hogy ezt át kellett élned, és leginkább azt, hogy el sem tudod felejteni, hiszen édesanyák sokszor mondják, hogy amikor meglátták azt, akit 9 hónapig hordtak a szívük alatt, elfelejtették a szülés minden fájdalmait. Igen, olyan anyukák mondják ezt, akik normális vajúdási idő után hozták világra gyeremeküket, de legfőképpen azok, akik egy megértő orvos vagy egy segítőkész szülésznő mellett szültek. Mert az, hogy ott vannak melletted, vigyáznak rád, biztonságban vagy, segítenek, hogy könnyebb, melyik testhelyzetet próbáld, a megélt fájdalmat jelentősen csökkenti. Én dolgoztam olyan kórházban, ahol a szülész-orvos rendre megnevetette a vajúdó kismamát. Hát igen, ha neki eszébe jut a szülése, mennyivel szívesebben fog erre emlékezni, persze neki is fájt, de emberként kezelték, és ez itt a lényeg. Hogyan tudnak emberek(!?) ennyire érzéketlenek lenni egy vajúdó kismamával? És nem akármilyen emberek, olyanok, akik felesküdtek a hivatásukra! De minek? Nem tudom, miért nem mennek az ilyenek szalagmunkára valamelyik gyárba, ott nem kell kedvesnek lenni, mosolyogni, lehet flegmázni a kezed alatt lévő munkára.
A vizsgálatról még annyit írnék, hogy az én orvosom nagyon fájdalmasan vizsgálta mindig a méhszájam állapotát( én 3 hétig voltam kórházban szülés előtt). Egyszer mikor azt hittem, elfolyt a magzatvíz, ő nem volt bent, egy aranyos doktornő nézett meg, én pedig hitetlenkedtem, hogy "így is lehet?", annyira gyengéd volt, hogy csak néztem, hogy már végzett is. Ez is tehát orvos-függő.
Gratulálok a Kislányodhoz!:)
Én 27 órát vajúdtam a nagyobbik lányommal, de sokszor már én is a végét jártam. Viszont császárral szültem meg végül....
A kisebbik viszont 9 óra alatt meglett és természetes úton:)
Tulelted volna :-)
Az igaz,hogy 10 percre lakunk a korhaztol,de hidd el taxit kellett hivni, mert nem birtam feallni :-(
Szia.Teljesen átérzem amit leírtál,velem is voltak már bunkók és nagyon nem jó érzés,főleg hogy egy kiszolgáltatott helyzetben vagy.
De azt nem értem hogy a férjed miért hagyta ezt az égészet.Nálunk alap dolog,hogy ha csak rosszul szól hozzám bárki,ő azt nem hagyja,főleg egy ilyen helyzetben.Végig ahogy olvastam a történeted,egyfolytába arra gondoltam,hogy a párod hogy hagyhatta ezt.Tök mindegy hogy ott volt vagy nem szerintem rendet kellett volna tennie,a férfiaknak ez a feladata(az egyik),hogy megvédjék a párjukat és melléálljanak bármilyen helyzetben,főleg egy ilyen durvában.ne értsd félre nem akarom kritizálni a párod,de ezt nem kellett volna hagynia egy férfinak sem.én ezt el sem tudom képzelni,hogy így magamra hagyjon.és ne haragudj mégegyszer.
Én két gyermeket szültem (3 év 4 hónapja, és 11 hónapja), mindkét szülésem egy álom volt, epidurállal még a végét sem éreztem. Szörnyű és felháborító volt olvasni, amit átéltél, és nagyon sajnálom, hogy ezen kellett keresztül menned, holott tényleg nem a középkorban vagyunk. Vannak műszerek, technika, fájdalomcsillapítási módszerek, minden adott, csak az emberség hiányzott...
Sajnálom, én is megfontolnám a helyedben a panasz tételt, feljelentést, amit csak lehet, és minden fórumon áztatnám a kórházat, és az ott dolgozókat...
Sok boldogságot a kislányodhoz, remélem (bár nem hiszem) , hogy elfelejted a veled történteket...
Uram isten!!!
Borzalmas min mentél keresztül!!!
Komolyan mondom én lehet,fel jelentettem volna őket,vagy valamit csinálni.Hogy lehettek ennyire aljas,szemetek,és sorolhatnám.!!
Felháborító!!!
Bár persze most örülsz hogy élsz mint hogy feljelentésen gondolkodj...de amint felépülnék én biztos lépnék valamit!
Büszke vagyok rád,,komolyan,hogy így végig csináltad,ezt én nem bírtam volna ki!!Az tutti!
Lehet a Kórház nevét is ki kéne írnod,hogy más kismama ne essen bele ebbe a helyzetbe amiben te voltál :(
Gratulálok a gyönyörű lányodhoz,és erőt egészséget kívánok nektek,és persze sok tejcit :)