Tényleg jó anya vagyok? (beszélgetés)

Szerintem a túlzott aggodalom nem jó. Főleg azért, mert kizártnak tartom, hogy ezt ők nem tudják, és akkor ez nekik szerintem egy idő után kellemetlen lesz.

Az én vélemenyem az, hogy a jó anya el tudja engedni a gyerekeit, és hagyja, hogy fejlődjön a személyisége.

Egy 25 éves fiút már kifele kéne inkább terelgetni, és hagyni, hogy magának találjon állást, önálló legyen. Ez nem azt jelenti, hogy én kirúgtam volna a fiamat, ha ilyen idősen még otthon élne, de még nincs is ennyi, és már évek óta kirepült. Én mondjuk nem bánom, sőt jó ez így, és én mindig az önálló életben támogattam, és erősítettem, hogy az jó. Amikor meg látom, hogy milyen büszke, hogy valamit megteremt magának, én csak mosolyogva hallgatom.

De hangsúlyozom, nem ez a jó anya kritériuma, hanem számomra az, hogy a fiam tudja, hogy bármikor hívhat, én kérdés nélkül támogatom. Legyen ez éjszaka, munkaidőben bármikor. Tudja, hogy a legnagyobb szarban is jöhet hozzánk, és nem ítélkezni fogunk, hanem segíteni.

Én a saját anyámat is ez alapján ítélem meg, nem egyszerű eset, többször idegesít, de tudom, hogy míg él bármikor bármiben számíthatok rá...

Azt gondolom, a túlzott aggodalom nem jó. Viszont, ha nem érezteted velük, akkor minden oké. :)

Másrészt erre a kérdésre azt szoktam mondani: csak egy jó anyában merül fel a kérdés, hogy ő jó anya-e.

A "mindent megadni neki" általában ellenérzést vált ki belőlem, pedig nyilván mindenki ezt szeretné.

A lényegi válaszhoz kevés az info, és bármennyit írnál is, valószínűleg nem tudnánk megítélni. Mégis azt hiszem, jó anya lehetsz. :)

Igazad van,csak az én szemszögemből tudok nyilatkozni :)

A túlzott aggodalomra gondoltam....

Nekem neha olyanok a posztjaid, mintha 25 éves lennél max...aztán vhol olvastam a korod...és ledobnentem.

Minden rosszindulat nélkül.