Tényleg ennyire fontos a baba neme? (beszélgetés)

Hát igen, sajnos nagyon sokan vannak még így, hogy nem mindegy, milyen a neme a gyermeknek.

Pedig hányan, de hányan szeretnék csak azt, hogy a gyermekük egészséges legyen, vagy egyáltalán, hogy legyen kisbaba végre, mert van, akinek nem adatik meg a gyermekáldás, vagy csak hosszú küzdelmek árán. Miért nem tudják értékelni az egészséges gyermeket, akiknek probléma a gyermek neve? Sajnos én is ismerek a környezetembe olyat, akinek nem volt mindegy, mi lesz a gyermek neve, és csalódott, ha nem úgy született. A gyermek érzi a szülőn a csalódottságot, az pedig egyenesen undorító, hogyha ezt a gyermek orra alá dörgölik. A hozzászólásokban is láthatjuk, hogy nem felejti el az ember felnőttként sem, hogy őt nem ilyenn neműnek várták, örökre sebet ejthet a gyermeken.

Nekem az elsö gyermekem fiu lett - meg is almodtam, teljesen biztos voltam benne. Tudni akartuk nagyon, hogy fiu-e, nem csalodtam volna, ha lany, csak siman akartam par honapnyi idöt, hogy at tudjak allni, annyira fiut ereztem. :))

Mikor meglattuk az UH-n hogy fiu, es utana kimentünk es mondtuk apukamnak, akkor gratulalt, kerdezte a paromat, hogy mit szol. Oriasi vigyor es ket feltarott hüvelykujj. (Parom nem magyar, elegge korlatozottan kommunikalnak apukammal :DD) Aztan apukam megkerdezte, es ha lany lett volna? Parom: ugyanaz az idiota szeles mosoly meg ugyanugy feltarott hüvelykujj. :)) Hat mi igy vartuk, mi csak allati kivancsiak voltunk, igazabol tökmindegy volt, mit latunk majd. :))

Most varjuk a 2.-at, most kislanyt erzek (es almodtam!), de ha fiu lesz, se hagyjuk ott, az biztos. :)) Jo lenne lanyos anyukanak is lenni, bar elsö körben teljesen fiusnak ereztem magam, de ha 2 fiam lesz, az is jo lesz nagyon! :)

Gratulálok, ez egy nagyon jó cikk!A téma tabu....

Én is sokszor éreztem, hogy másodlagos vagyok, apám csak a bátyámmal volt hajlandó foglalkozni.

Mostanában azért ez már nem annyira durva, talán.

A férjem amikor elterveztük hogy hány gyerekünk akarunk, közölte ő csak fiút tud csinálni, mert az apjáék és ők az öccsével is ketten voltak tesók...jót röhögtem. Aztán lányos apuka lett, és nagyon örült attól fogva, hogy megtudtuk, és utána,amikor féléves volt a kislányunk, képes volt azt mondani, hogy az se baj ha a második is lány:)Végül fiunk lett másodszorra, de én voltam tökre rákattanva, hogy nekem kell is kis szerelem...a lányom apás. Meg is kaptam, afiam, úgy csüng rajtam, mint egy kismajom:)))

ezen mosolyogtam... egyrészt a többiek már leírták, hogy a szülőkön múlik, hogy verekedős hülyeségekre van-e a gyerek nevelve, vagy sem.. nemcsak az tud fiús lenni...

de leginkább azért mosolyogtam, mert nekem kislányom van (3 éves), de még soha nem érdekelte őt egyetlen baba sem, a rózsaszínt sem szereti, hanem a kék a kedvence, folyton ordítozik és ugrabugrál, sőt, sajnos a bölcsiben tanulta, verekszik is...

és elhiheted, hogy nem direkt ilyenre neveltem, egyszerűen a lányok sem egyformák, ahogy a fiúk sem... és bármennyire is nehéz muszáj vele azt játszani, amit ő szeret... természetesen nem kardozunk, vagy verekszünk, nincs nálunk se bakugan (azt se tudom mi az), se társai, de rengeteg olyan játékot képesek kitalálni, ami nem biztos, hogy nekünk felnőtt fejjel jól megy... szerintem a barbi baba öltöztetésben nem nagyon merül ki egyik lánynak sem a repertoárja...

A gyerek olyan lesz, amilyennek nevelik.

Mi se nézünk bakugant meg verekedős hülyeséget. Mi irányítjuk a gyereket, nem fordítva...

Én sok boldogságot kívánok, és azt, hogy ha fiad lesz, megváltozzon a szemléleted, mert a félelmeid alaptalanok!:)

Sziasztok!Nekem is tetszett a cikk. Szerencsére én ilyen embereket nem ismerek akik betegesen kisfiút vagy kislányt szeretnének. Számomra apósom egy jó példa. Ő - elmondása szerint- mindig is kislányt szeretett volna, lányneveket előbb tudtak, mint fiúneveket, dehát a férjem született kislány helyett, de örültek neki és szerették nagyon (a mai napig így van és büszkék is rá). majd 3 évvel később anyósom megint gyereket várt és megint kislányt szerettek volna, dehát újra fiú lett. Ennek ellenére nagyon szépen nevelték és szerették a fiaikat. Persze most hogy én vagyok terhes apósom újra reménykedik hogy kislány lesz, de hangoztatja az egészség a legfontosabb.

Mi a férjemmel a genetikai Uh-ig csak arra gondoltunk hogy minden rendben legyen. Most már persze többet beszélünk a neméről is. Mindketten inkább kislányt szeretnénk, de úgyis mindegy lesz. A lényeg hogy a mi babánk lesz és nagyon szeretni fogjuk. Én akarom tudni a következő uh-n mi lesz, a férjem csak a szülésnél. Inkább attól tartok ebből lesz gond, nehogy elszóljam magam :-)

Pontosan ez a hozzáállás az, ami számomra teljesen érthetetlen.

Amikor én megtudtam, hogy terhes vagyok, mindentől féltem. Mert abban az élethelyzetben nem a fiú vagy a lány kérdése merült fel elsőként, hanem az, hogy egyáltalán hogyan oldjuk meg, hogy megtarthassuk.

Nem is gondolkoztam rajta, hogy mi lenne a "jobb". Elsírtam magam, amikor meghallottam a szívverését, és bármit mondott volna a neméről a szonográfus, ugyanúgy megkönnyezem mindkét lehetőséget.

Talán azért is, mert a genetikai uh-n ránk ijesztettek, hogy valami nincs rendben. De szerencsére rendben volt... Igaz, előtte se gondolkodtam rajta, mert mindkét lehetőség - a fiú és a lány is félelmetesnek tűnt.

Azt azért megkérdezném tőled, hogy gondoltál-e már arra, hogy a férjed tulajdonképpen mit érez? Mi van akkor, ha ő is, mint gyakorlatilag a férfiak 99 és fél százaléka vágyik arra, hogy fia legyen? Te is írtad, hogy a férjed inkább miattad reméli, hogy lány lesz? Ő vajon sose gondolt rá, milyen lesz majd a fiával focizni, mint ahogy te gondoltál rá, hogy milyen lesz a lányod haját fésülni? Mit érezhet a férjed, amikor annak adsz tulajdonképpen hangot, hogy az ő vágyának teljesülésének még a lehetőségét is elutasítod, mert neked így a jobb?? Pláne, hogy a te vágyad már elsőre (is) teljesült...

És azért azt ne felejetsük el, hogy a gyermek nemét se a gondolkodásoddal döntöd el, és azt sem, hogy egészséges lesz-e? Ha ez ilyen egyszerű lenne, akkor mindenkinek egészséges gyereke születne, mégpedig olyan nemű, amilyet akar.

Akármennyire is elitéltek de leírom én mit érzek.

Van egy 3éves kislányom..világ életemben mindig lányt akartam,abba bele se gondolok milyen egy fiú,mert én 28évesen is annyira lányos anya vagyok,hogy rajongok a barbie babákért és alig várom,h barbie házat,autót vegyek neki..imádom szépen öltöztetni..szóval minden lányos dolgot..nyávog ahogy sajnos néha én is..

Jelenleg 11hetes terhes vagyok és folyamatosan beszélem be magamnak,h csakis lány lehet...ha fiú lesz kell majd az a néhány hónap h megbarátkozzak a gondolattal és szó szerint felkell készülnöm lelkileg mert nagyon meg viselne..annyira messze áll tőlem az érdeklődési körük,a természetük egyszerűen minden..úgyhogy én nagyon remélem h lány lesz attól biztos elsírnám magam örömömbe és végre nem aggódnék tovább,mert már alig várom h kiderüljön és megnyugodjak..ja és kérdezhetitek miért nem az a legfontosabb,h egészséges legyen?Hát azért mert olyan eszembe se jut h nem lesz az..mi baj lenne?én így fogom fel..szóval most éjjel azzal fekszek,hogy Amira legyen és reggel azzal kelek,hogy csakis Amira lehet..Párom egyébként örülne a fiúnak,de szerintem miattam ő is abban reménykedik h lány,mert tudja h csapásként élném meg az ellenkezőjét...ez van..most lehet megkövezni fiús anyukák

Pszichológia tanárnő azt mondta, hogy ez attól is függ, hogy ki hányadiknak születik a sorban. Általában az első és a harmadik gyerek jobban megérti egymást, mint a középső a többivel. Nálunk is így volt, a Húgommal folyton marakodtunk, aztán megszületett az Öcsém, és vele minden jó volt. Bár azt mondják, hogy sok esetben a legnehezebb helyzetben a második gyermek van. Sajnos én nem értek annyira a pszichológiához, hogy le tudjam írni a pontos magyarázatát.

Egyébként a Húgommal felnőttként csiszolódtunk össze, amikor megtudta, hogy babát vár. :)

Nálunk egyáltalán nem volt fontos egyik gyerek neme se. Direkt kértük az UH-n, hogy ne mondják meg. Pénzünk nem volt 4D-re, ezért se lett. Elsőre lányt vártunk én megálmodtam egy fiút, de nem akartam elhinni, és tényleg egy gyönyörű okos fiúnk lett. Most a pici szintén mindegy mi lett volna. A fiam lányt várt, én nem éreztem semmit, mindegy volt. Végül újra fiúnk lett.

A nagy okt 23-n volt 5 éves, a kicsi okt 19-én bújt ki a pocakból.

Harmadikra is mindegy mi lesz csak egészséges legyen. Bár nagy vágyam egypetéjű ikerlányok, de ha nem úgy lesz akkor is boldog leszek.

Tetszett a cikk. Jó, hogy írtál a gyermekvárás ezen részéről.

Nos, nekem (apám szerint) három nagyon nagy hibám van. Az első, hogy megfogantam a második, hogy megszülettem és legnagyobb, hogy ha már egyszer megszülettem akkor lány lettem. Talán ezért sem volt soha gyerekként hosszú hajam. Talán ezért sem kaptam soha szöknyát, csak sötétkék nadrágokat. Valószínű ezért nem kaphattam mega hőn áhított babát karácsonyra, hanem helyette volt playmobil katona, meg kisvasút. Szóval én tudom, hogy nagyon rossz, ha a szülő nem tudja elfogadni a gyereke nemét.

Ezért is fogadtam meg, hogy ha gyerekem lesz akkor mindegy lesz. Mindegy volt. Három gyereket terveztünk, meg is lett három szép kisfiunk. Imádom őket. Persze időnként eljátszottam a gondolattal, hogy milyen lehet egy kislány. Aztán megfogant. Mindenki azt kérdezte, hogy most már aztán lány lesz ugye? Én ezt felháborítónak tartottam.Mert mi van, ha kisfiú? Kéremszépen, őt is nagyon kell és fogjuk is szeretni. Kislány lett. A három királyfi kis hercegnője.

Sziasztok!

Mi 3-an vagyunk testvérek,és 2 lány után véletlen,nem tervezett babaként ,utánunk több ,mint 10 évvel született az öcsém Zsuzsika :)

Akkoriban még senki nem kérdezte,mondta a baba nemét,de mi az egész család Zsuzsikát várta.

Mikor apunak mondták,hogy megszületett a fia,visszakérdezett micsoda?

Még nagyon fiú név sem volt

Az volt! Ot nem erdekelte, milyen nemu a gyereke, de negy fiu unoka utan mar kovetelte a lanyunokat. Es pl. elitelte azt a ferfit, akinek hazassagon kivul szuletett gyereke, de megvedte azooat, akik "vadhazassagban" eltek. Es mindezt egy vilagtol elzart kicsi faluban.

En mar egy kicsit mas vagyok, mindketszer lanyt akartam. Elsore bejott! A fiamat meg nem adom!!!

Azert szeretnek meg egy gyereket, egy lanyt...

Szerintem mindenkiben van egy érzés hogy na mi lesz,mi legyen stb.

Első terhességem sajnos nem sikerrel végződött itt nagyon kisfiút akartam.

Majd újra teherbe estem és itt azt éreztem mindegy hogy mi lesz csak legyen egészséges legyen minden rendben.

Kisfiam lett.

Aztán úgy láttuk elérkezett az idő hogy Kistesó lehessen.Valahogy az az érzésem volt hogy kislány!Valahogy rá számítottam,benne bíztam.

90%kislány lakozik a pocakomban.

Nagyon szeretnék egy kislányt de azt mindig el is mondtam hogy végülis mindegy nem az a fontos csak tényleg minden rendben legyen.

Sok féle ember van valaki az egyik nemhez vonzódík jobban van aki a másikhoz van aki mind a kettőt meg akarja tapasztalni.

Én az utóbbi vagyok.Vágyom arra hogy legyen egy kislányom Mdpp teljesen másak a kisfiúk és kislányok.

Imádom a fiam és a következő babát is imádni fogom a nemétől függetlenül.

Mert egy anya csak akkor igazi anya ha úgy ahogy van a gyermeke elfogadja...szereti...óvja,védi őt!!