Te kit/kiket veszítettél el a szeretteid közül? Mikor és hogyan haltak meg? (beszélgetés)

Nagyon sajnálom, szörnyű. Megkönnyeztem.

Jó sokáig veled volt és erre gondolj, vannak emlékeitek, együtt voltatok jóban rosszban és most is vele voltál amennyit csak lehetett.

Tudod erre nincs gyógyír szerintem. Én 18 évesen temettem el a 49 éves anyukámat.

Talán az idő az valamennyire segít.

Fogadd részvétem és sok erőt neked, remélem van család aki most támogat lelkikeg.

Sajnálom :(

Próbálj minél többet lenni mellette, fogni a kezét, egyszerűen csak éreztetni, hogy nem hagyod magára. Még akkor is hallja, amit mondanak neki, amikor látszólag kómában van, csak nem tud rá reagálni. Anyunak megadatott, hogy otthonából távozott, akkor nagyon nehéz volt, de nem bántam meg.

Kitartást!

Akkor én már nem is szólok semmit - idősebb vagyok, mint akinek itt az édesanyja ment el.

Nekem jó pár évtizede a nagyszüleim, máig is nagyon hiányoznak is fognak is - de az édesanyám... bármikor csöröghet a telefon. Felfogni se tudom, tegnap más mulatni ment, én meg a kórházba tegnap, és ma ... de lassan 89 éves - tudom, ne szóljak semmit, de borzalmas - látni, hogy leépül, elfogy, mindenkinek részvétem. A vigasz? Csak az lehet, aki jött, annak mennie is kell - csak nem mindegy mikor - én akkor ne legyek telhetetlen. Sok erőt mindenkinek, és lehetőleg jó egészséget!

Édesanyámat 2017 szeptemberben, édesapámat 2018 augusztusban. Anyukám 57, apukám 64 éves volt. Még bőven élhettek volna..

Nagyon hiányoznak és nagyon nehéz elfogadni, hogy már nincsenek.

Ha nekem írtad..

Köszönöm, de nem. Nincs nekem semmi bajom, csak most a frissel eszembe jutottak a régi emlékek is. De majd jobban leszek. Idővel enyhül.

Köszönöm neked!

Még nagyon friss a gyászom:((

Az már biztos is. :)

Apával kezet fogtunk a műtétem után, hogy milyen szerencsétlenek vagyunk. Jót nevettünk. Neki is életmentő volt, nekem is. Ő is vért kapott, én is, őt is intezívre vitték, engem is. Apu humoros ember, gratuláltunk egymásnak. :D

Apát 3 éve operáltàk, szintén annyi óràig, mint engem. Őt daganattal, engem méhenkìvüli terhességgel és cisztával.

Ez volt két hónapja..

De láthatod..itt vagyok!! Legyőztem a halál fiát, ahogy apa mondta. :)

Sajnos el sem tudják sokan képzelni, hogy ez is mekkora fájdalom!

8 éve küzdünk. 3 babát vesztettünk el. Középső babánk, kislányunk, Liliána, 20. Héten halva született. 3 napig vajúdtam. Makk egészséges volt. El sem temethettem Őket. A két nagyobbik már 5 és 4 éves lenne. A picivel 6 hét jutott és egy félrekezelés miatt nem is tudtuk, hogy ott van bennem. Olyan súlyos állapotban kerültem a sürgősségire, hogy több órán át küzdöttek az életemért, majd intenzívre kerültem és 4 egység vért kaptam. De, ezt már itt sokszor leírtam (mert azzal is könnyebb a feldolgozás).

Sajnos sok ilyen ember van de persze az is igaz nehéz ilyen esetben okosat mondani.... 😞 Hiszen vigaszt nem tud senki sem nyújtani ilyenkor.

Én kapásból elpityeredtem mikor először olvastam, személyesen bögtem volna ezerrel. Mert mondani nem tudnék semmit

Komolyan mondod, hogy van aki erre legyint, hogy semmiség?

Nem lehet, hogy csak nem eléggé hangsúlyozzák az együttérzésüket, vagy neked lenne többire igényed?

El nem tudom képzelni, hogy van ekkora tapló.