Tavaszi napfény

Az előbbi kép az emlékezetemből rögtön előhívja azt a helyzetet, mikor nagyanyám a napfényes udvaron nyugodt és derűs örömmel mutatta a földből épphogy kibújó hóvirág-bokrokat. Nagyanyám hóvirágai az udvaron évről-évre mindig ugyanott nyílnak, de idén egy-két lépéssel arrébb is megpillanthattuk őket. A gondos kezek ősszel elültették a hagymákat, és most nekem is megmutatják a kerti munkájuk legújabb kincsét.

Újabb napfényes hétvégén a tulipánhagymákból kibújó lágy szárak és levelek is megmutatkoznak. Ezeket is nagymama ültette még az ősszel. Az unokák nyári amszterdami kirándulásának ajándéka, amelynek az új tulajdonos a kiskertben talált helyet. Nagy várakozás van a kertjét végigjáró, örömtől sugárzó nagyanyában és bennünk, az unokákban is. Ugyanis a tulipánok a csomagolás szerint feketék lesznek. Tavaszi napfény, csalogasd ki a fekete szirmokat a bimbóból! Csodájára fog járni a falu apraja-nagyja!

Egy elhunyt idős asszony képe is felvillan a gondolataimban. Az ő kertje szedett-vedett volt a maga bohókás egyszerűségében. A virágágyásokat soha nem jelölte ki mértani pontossággal. Hagyta, hogy az egynyári virágok ősszel elszórják magvaikat, és a következő tavasszal-nyáron ott bújjanak ki, ahova a szél fújta őket. A keskenyre kitaposott kerti ösvény végigszelte az egész kertet. A szélein is tulipánhagymák, rózsabokrok, sárga virágú egynyári növények és gumóból kibújó nőszirmok nyíltak.

Ez az idős asszony jókedélyű, az élet viharait bölcs nyugalommal elviselő rokonunk volt, akit gyakran látogattunk gyerek- és felnőtt korunkban is. Emlékszem a napsütéses tavaszi-nyári időszakra, amikor szívesen bóklásztunk a kertjében. Egy kicsit dzsungel volt, főleg a hátsó része, ezért izgalmas volt felfedezni, hogy a bokrok alján milyen növények virítanak. Egy tavaszi napfényes délelőttön le is fényképeztem a húgomat, ahogy az égőpiros tulipánokhoz lehajol. És most bevillan ez a kép, a napfény, a tulipánok, a mosolygó húgom, a kert vadsága és a nyugalom.

A legutóbbi hétvégén is a napfényes kertben dolgoztunk. Jól esett az egész heti szellemi munka után, görnyedezve, verejtékezve gereblyézni az őszi leveleket. Rengeteg tölgyfa van a szomszéd telken, ahonnan ősszel átfújja a szél a leveleket a mi kertünkbe. Tavaly elmaradt a gereblyézés, és ezt most tavasszal pótoltuk be. A fárasztó munka során egyedül a tavaszi meleg és a napfény vigasztalt. És a bimbójukból előbújó napsárga nárciszok, a fűben meglapuló lila és fehér ibolyák. Fenséges látvány volt!

Mindig is vágytam egy kertre. Ezidáig mások kertjében segítettem minden tavasszal, nyáron, ősszel, és még egy ideig így is lesz. Vágyálmaimban úgy látom a kertemet, hogy elönti a kellemesen hívogató tavaszi napfény, a fűszálak közül előkandikál a hóvirág, az ibolya, a nárcisz és a tulipán. Derű, nyugalom, mosolygás, barátok csevegése, gyerekek és házi kedvencek vidám szaladgálása tölti meg a kertet, és a fűből óvatosan, törékenyen előbújó virágok teszik színessé a napfényes időt.

Szerző: Huszár Ágnes

Megjelent partneroldalunk a Netbarátnő engedélyével.