Tartsunk-e kisállatot? (beszélgetés)

Hát igen.

Nálunk meg anno hiába foglalkoztam én a macsekkal (kb 6 evésen) anyámhoz ragaszkodott. A mostani "kölköm" meg hozzám van ragadva :D

Az utolsó mondatodban van a lényeg, nehogy a kismama úgy járjon, mint én a papagájjal, amit a 11 éves fiam a sztorijaim hatására kikönyörgött.

1-es sztori: volt egy tanítványom, aki TÉNYLEG megtanította beszélni a hullámos papagáját. Nem csak mondott mindenfélét, be is mutatkozott, dicsérve magát (Gyurika vagyok, szép vagyok, okos vagyok), hanem amikor meglátta a fiú apját, úgy köszöntötte, hogy „Szia öreg!”. Ezt azért, mert a papa utálta, ha a felesége így szólította. :D

2-es sztori: állítólag egy madárkereskedőnek, miután érdeklődött mi lesz a papagáj neve, azt válaszolták, hogy Kolumbusz. Az eladó elhűlt, mondván ezt soha nem fogja a madár megtanulni. Megtanulta, s még cifrázta is: „Kolumbusz vagyok a csodálatos sasmadár. Hol az a macska?”

Na szóval a mi madarunk Titán lett. Beszélhetett neki a gyerekem órákon keresztül, az nem szólalt meg. Viszont a hatalmas kalitkájából állandóan kipancsolta a magokat, repkedtek a tollai, nem győztem takarítani. Annyit haladt, hogy miután fél napot egyedül volt a nyitott ablak mellett, csodálatosan eltanulta a rigófüttyöt, és egyéb kollégáinak a hangjait.

Aztán egy nap zokogva hívott a gyerekem a munkahelyemen, hogy nagyon nagy baj van. A szívbajt hozta rám! A lelki szemeimmel hirtelen láttam mindkét gyerekemet talpig gipszben, élet-halál közt lebegve. Aztán nagy nehezen kinyögte: meghalt a Titán. Szegényke belegabalyodott az egyik játékába és szabályosan felakasztotta magát. Nyugtatgattam a gyereket, mondtam, hogy fogjon egy dobozt, bélelje ki kalappapírral, tegye bele a madarat az összes játékával együtt, mert hiszen az az övé és temesse el a kertben. Mire délután hazaértem, az orgonabokor alatt szabályos kis sírhalom volt, kereszttel, virággal.

Ez után soha többet nem akart kisállatot… (A kalitka meg 25 éve porosodik a padláson.)

Nem minden cica hordozza a toxo-t. Amelyik mindig benti cica volt és soha nem vadászott pl verebekre, azok rendszerint nem hordozzák ezt a vírust.

Ellenkező esetben meg nem biztos, hogy elkapja egy terhes nő, mert van, akinek az immunrebdszere olyan, ha viszont elkapja, az igen nagy baj sajnos. A tengervízből vagy kertészkedés közben is meg lehet kapni és mégis egy csomó kismama belemegy.

A sógornőmnek is van toxoplazmózisa és szerencsére a gyereke előtt kapta meg, még tiniként, a tengerből. Így neki nem volt gond később a terhesség alatt.

Nagyon cukik, ilyen volt nekem is. :) Hozzám nagyobb korukban kerültek. Nem haraptak, de igazából nem voltak olyan barátkozósak sem.

Én a csuklyás patkányt tudom még megemlíteni. Akár 4 évig is él. Ha az előítéleteket félre teszitek, akkor egy iszonyatosan jó kedvenc lehet belőle. :) Az enyém hallgatott a nevére, külöfnéle trükköket tudtam neki tanítani, és szobatiszta volt. Imádtam, 4 évig volt a társam. :)

[link]

Ilyen volt nekem is. Nagyon jófej, szeretett a vállamon mászkálni :)

Kicsit interaktívabb mint a hörcsög. Ha elég fiatalon kerül az emberhez nem is fog harapni sem.

A cica is körültekintést igényel,

[link]

De alapvetően én cicás vagyok. Esetleg egy kistestű kuttyer is lehetne. Azzal sokkal többet lehet foglalkozni. Bár azzal is neked kell majd nagyrészt szóval úgy válassz hogy te mit bírsz majd el.

Kb 2 év után úgy általában meghalnak a hörcsögök.

Amúgy gondolom egy 13 éves már el tud látni egy hörcsögöt úgy, hogy neked ne kelljen érintkezni sem az állattal, sem az ürülékével.