Tartózkodási hely (beszélgetés)

Sziasztok, ne haragudjatok hogy eddig nem írtam, de sok minden történt, és nem ültem géphez.

Borzalmas napokat éltünk meg, és még mindig nem nyugodtam meg. Csütörtök reggel döntött úgy hogy még aznap menjünk el. Mint említettem tudta hogy nincs hova, nincs munkám, nincs pénzem. Arra lettem volna kíváncsi, hogy megteheti e azt hogy aznap még kidobjon minket. Ha két ember nem tud vagy nem akar már együtt élni nem szabad rá erőszakolni magunkat, de elvárni hogy még aznap menjen el... egy kisgyerekkel... bevallom túlzásnak érzem.

Mint írtam nem akarok rá akaszkodni, és nem akarok olyan házban élni ahol nem látnak szívesen. Sokszor éreztette ezt velem. A hugomékhoz tudtunk költözni, de csak kis ideig maradhatunk itt. Nagyon nehéz volt az elválás, mert folyamatosan ölelgetett, és mindhárman a gyerekkel együtt sírtunk. Azt mondta, a szíve marasztalna, de az esze nem. Rossz érzés hogy nem vállalja a saját szerepét, a saját hibáit, mindenért engem okol. Hatalmas lelkifurdalásom van a fiam miatt, marcangolom magam emiatt eleget, mit kellett volna máshogy, de mindenért nem érzem fer dolognak hogy engem okol. A saját viselkedésünkért felelősséget kell vállalnunk, mi sem egyszerűbb mint mindent a másik nyakába varrni.

Az ő élete nem sokban változik. Neki van állása, van hol laknia, most jó sok helye is lett. Nekünk elveszett mindenünk, az otthonunk, a kisfiam sulija, ki kellett íratnom, a barátai... minden ami eddig volt. Ma reggel sikerült beíratni Danikát suliba, így holnap folytathatja a tanulmányait! :) Annyira bátor, szomorkodik de már nem sír, ha látja hogy szomorú vagyok megölel... Kicsit izgul hogy fogják a többiek fogadni, ő lesz a 29. az osztályban... 5-6 betűvel előrébb vannak (Danika elsős, most tanulják a betűket), de remélem hogy hamar behozzuk így a lemaradást, nagyon okos kisfiú. Úgy érzem neki ártottunk a legtöbbet. Ő a legfontosabb az életben. És nagyon aggódok hogy hogy lesz ezután. Nincs segítségem aki napi szinten elhozza- viszi a kisfiamat iskolába, elsősként nem kéne egyedül közlekednie még, és esténként otthon lenni és haza várnia engem... Így viszont be van korlátozva nagyon hogy hogy dolgozhatok, míg ő is iskolában van, 8-17-ig... Titkárnőként, adminisztrátorként, adatrögzítőként dolgoztam eddig, kérem, ha valaki tud valamit, valahol keresnek embert jelezze nekem akár priviben!!!!

Sajnos apuka nagyon messze lakik, nem tudja bevállalni Danit, és Danika is azt mondta velem akar lenni. Új életet kezdett, ritkán bukkan fel. Nagyszülők... az anyukám... de sajnos ő is nagyon szegény, és nem tud befogadni minket, hisz ő is a barátnőjénél él. Alkalmi munkákból él, össze vissza dolgozik, nem tud segíteni. És bevallom, nem nagyon lehetett rá számítani sose :(((

Hetes iskola? ilyen létezik? bevallom nem tudtam róla, persze kollégiumokról középsuliban, de hogy elsősöknek is... Azt gondolom, Daninak annyi mindent meg kell szoknia most, le kell mondania, persze ha nincs más megoldás és tényleg létezik ilyen... legalább lenne hol lennie... ha innen is mennünk kell... Borzalmas ez az egész, nagyon le vagyok fáradva testileg , lelkileg, folyamatosan jár az agyam, kétségbe vagyok esve, rég voltam ennyire magam alatt. A 0-ról kell kezdenem, és alkalmazkodnom kell a kisfiam sulirendjéhez, nem látom a jövőt :(

Értem.

Én viszont a saját gyerekem mellett állnék, nem tenném tönkre az életét, egy ráakaszkodott nő miatt.

Persze nem tudom, itt mi történhetett, a hölgy hibája, hogy a gyermekén kívül semmit nem tud felmutatni,vagy ilyen peches.

A véleményed elfogadom, hogy Neked így lenne helyesebb.

Kedves Picilány!

Nem tudnád a kisfiadat az édesapjára bízni, vagy nagyszülőkre ameddig ezerrel elkezdesz állást keresni, hogy legyen megélhetésetek? Borzalmas kiszolgáltatott helyzetbe hoztad Magatokat. A veszekedésnél szerintem még a hetes iskola is jobb, Te pedig tudsz dolgozni. Ha vidéken élsz, akkor muszáj lesz egy közeli városba menned, ahol mondjuk egy bevásárló központban dolgozol, amíg jobb nem akad.

A logika azt diktálja, hogy egy számotokra idegen ember nem köteles szállást adni, valamint ételt az asztalra.

Próbálkozz a családsegítőnél, hátha valami munkát tudnak ajánlani, hogy jövedelmed legyen.

A Vöröskeresztnél is próbálkoztál, próbáld meggyőzni mindegyik anyaotthont, hogy igyekszel munkát találni, esetleg próbálj alkudozni, hogy a szállásért, ott valamilyen munkát elvégzel.

Nagyon egyedi helyzetbe kerültél, hogy nincs egy rokon, ismerős akire számíthatnál.

Sok sikert!

Nem tudsz szuleidtol, testveredtol, barataidtol segitseget kerni? Nincs senki, aki segiteni tudna? Nagyon sajnallak teged es a gyerekedet is. :-( Remelem megoldodik a helyzetetek.

Amugy szerintem ha be vagytok jelentve hozza hivatalosan, akkor nem biztos, hogy megteheti. Kerdezd meg ezt a polgarmesteri hivatalban.

Sziasztok! az én esetem... 1 éve együtt élek a párommal az ő házában a gyerekemmel aki kisiskolás. Most úgy döntött hogy az utcára tesz minket. Tudja hogy nincs hova mennünk, hogy nincs munkám és senkire se számíthatunk.

Kérdésem: egyik napról a másikra megteheti? NEM vagyok egy beköltözős típus, ez az ő háza, és ilyen körülmények közt nem szeretnék vele maradni, eddig is csak a gyerek miatt maradtam, folyamatos volt a testi-lelki bántás, senkinek nem jó ez így. De így, egyik napról a másikra...