Tapasztalt anyukák, segítsetek! (beszélgetés)

Szia!

Először is: benvik véleményeivel abszolút egyetértek, mintha valaki az én szavaimmal fogalmazná meg pontról-pontra!

Az én gyermekeim: Bogi 2,5éves, András 8,5 hónapos. Bogi egy baromi hisztis kiscsaj, simán földhöz vagdalja magát, addig feszegeti a húrokat amíg már látja, hogy mindjárt elborul az agyam, akkor odajön és megkérdezi zabálnivaló képpel, hogy : "Anya, ugye nem vagy mérges?". Nos, agyon mégsem üthetem, pedig már a férjemet hívtam úgy fel, hogy ha most nem ütöm agyon a gyereket, akkor soha... (hozzáteszem, hogy nem vagyok a testi fenyítés híve!!!!), ez akkor volt, amikor alvás helyett kishercegnőm az egész szobáját, beleértve a cumiját is összekente kakival (azóta nem cumizik, ez volt a revans :))... és még mennyi ilyen sztorim van, amin már nevetek! Szóval Mária, ne aggódj! Te vagy az anyja, a gyermekedhez csak és kizárólag te tudod a "kulcsot". A beszólásokat fel se vedd, egész egyszerűen ne azt nézd, hogy mit, hanem, hogy ki mondja!!! Nekem is be szoktak szólni amikor próbálok két gyerekkel A-ból B-be jutni és közben a pici üvölt, mert így alszik el, a nagy meg földhöz veri magát... Eszéhez mérem az illetőnek, ha jobb napom van, ha rossz: végre valakin levezethetem a feszkót, de akkor aztán kap hideget-meleget (persze szóban és kimondottan nyájasan, hogy tutira hasson... :)). Mi most vagyunk a szobatisztaság fele fél úton. Pisi már a wc-be megy, kaki még a pelusba, de szól. Én egész egyszerűen levettem a pelenkát és csak alváshoz adtam neki fel. Sokat mostam és takarítottam utána, de szerintem ez mindenhol így van. Ez nem megy egyik napról a másikra. Költöttünk hozzá dalocskát is (hátha bejön nektek): "A bilire ráülünk, és a nagyot pisilünk, jaj de jó, bizony ám, nem kell már a peluskám."

A mama és nagynéni nálunk is azt hitték, hogy jobban tudják... egész egyszerűen a barátnőmre hagytam a gyereket egy idő után. Amikor a fiam született mama jött vigyázni, a feltételek azóta már megértette és bátran hagyom itt mindkét gyerkőcöt amíg iskolába megyek heti kétszer. Én mondjuk kemény vagyok ilyen szempontból, ha valami nem úgy van, ahogy azt mi (szülők) gondoljuk, akkor elbeszélgetés, mert az a gyereknek sem jó, ha egyszer így, másszor úgy... No és a legfontosabb szabályunk: ha az egyikünk rászól a gyerekre, a másik nem szól bele, akkor sem, ha nem ért egyet. A nézeteltérések megbeszélése nem folyhat a gyerek előtt. Nem azért mert álszent gyereket akarok nevelni, ha kérdez mindig őszinte vagyok, DE kihasználja, ha látja, hogy rés van a pajzson és csorbul a tekintélyünk.

Evés: a problémánk hasonló, bár én már 1 éves kora után szoktattam a saját kajánkra (sőt hét hónaposan már mindkettőnek adtam pl. húslevest, eleinte csak a zöldségeket, aztán hús is paszíroztam bele), de a mai napig iszonyú válogatós Bogi, András persze enne mindent, ha hagynám, de a doktornőnk (akiben maximálisan megbízunk) az mondta, hogy ha nem eszi nem kap mást. Éhen halni nem fog. Na azóta már megkóstólta fasírtot is és pörkötszaftot is eszik, nem csak a sültkrumplit és a levesből a zöldséget.... :) Majd alakul! Fogyni nem fogyott, ugyan nem is hízott, 12kg.

Alvás: én bizony hagytam sírni! Nem jött be, csak a bizalmát vesztettem el és nehezebb volt visszanyerni... A hiszti persze más, akkor aztán nincs mentség, üvölts, de azt meg úgyis hallom/hallod, hogy milyen a sírása. Szóval nekünk a rácsos ágyból is kijött már 1,5 évesen, így aztán, hogy ne essen folyton fejre, kivettünk két rácsot, 1 hónapja meg kapott szép nagylányos ágyikót. Néha be kell bújni hozzá, néha ő kéri, hogy csukjam be az ajtót, viszont pár év és annyira szeretnék majd hozzábújni, de épphogy el nem fog lökni, mert az már ciki.... Szóval használd ki! Ugyanakkor arany középút, nekünk bejött, hogy odabújok, de csak ha kéri, első sorban megpróbálom a sima rituáléval elaltatni, aztán egyességet kötünk, hogy valami játékkal alhat, viszont akkor anya kimegy és egyedül kell elaludni. Ne gondold, hogy nem érti meg, hihetetlen mennyi eszük van már most! Ha hisztizni tud, ahhoz van esze, akkor minden mást is megért.

Séta: Nehezen de már eljutottunk adáig, hogy megfogja a kezünket séta közben. A csunyabácsis történetet hívtuk segíségül. Egész egyszerűen és persze őszintén elmondtam neki, hogy vannak olyan emberek, akik nem feltétlenül jók és ezektől bizony félni kell, mert ha nem vagyunk óvatosak és nem fogja a kezünket rendesen, akkor elviheti egy ilyen csb. és az szörnyű rossz dolog neki is és anyáéknak is. Ugyanígy elmondtam neki, hogy miért nem futhat ki az autó elé... Azt nem mondom, hogy egyből megértette, beletelt pár hónapba, de már el tudok menni a két gyerekkel boltba, vagy elsétálunk apa elé (mindkettő viszonylag forgalmas út fele van)... Még most is van, hogy megmakacsolja magát, de akkor vissza fordulunk és elmesélem mennyi jó dologról marad le a hisztije miatt.

Remélem valamennyit tudtam segíteni és a tapasztalataimból kitűnik, hogy nem az a fontos, hogy mások és a saját szemedben tökéletes anya légy, a gyermeked szemében meg úgyis az vagy!!!!

Bízz magadban!!!

A dicsekvő embereket meg se halld! Soha nem szabad a gyerekeket egymáshoz hasonlítani/mérni, még tesók esetén sem (szerintem).

Szép napot!

Reni

Kedves Ágnes! Ezt a könyvet forgatom is, de azzal, hogy "rakjuk elé a tányért, adjuk a kezébe a kanalat, ha éhes lesz fog enni egyedül is", ill. hogy "rakjuk be az ágyba, kapcsoljuk le a villanyt, hadd sírjon" nem értek egyet.

Főleg azért, mert az utóbbitól egyszer majdnem a saját hányásába fulladt a kisfiam.

Egyébként 98%-ban nagyon hasznos könyv, és napi szinten forgatjuk szinte a mai napig.

Kedves 43. hozzászóló Dr.Benjamin Spock könyvet tudom ajánlani a címe: Csecsemőgondozás, gyermeknevelés ez eléggé régi kiadás, de nagyon jó praktikus és hasznos tanácsokat lehet olvasni és mindjárt könnyebb lesz neked. Eleinte még mi is valamikor kezdő szülők voltunk, de később már úgy belejöttünk, mint a kiskutya az ugatásba. A közmondás azt mondja a gyakorlat teszi a mestert.

A gyerekek sem egyformák ebben a tekintetben az egyik előbb megtanul valamivel beszélni a szavakat, majd később a mondatokat fő, hogy időben legyen ezért nem kell aggódalmaskodni. Mire majd közösségbe kerül addigra mindent meg fog tanulni. Kívánok sok sikert és jószerencsét

Üdv.Ágnes

De basszus, ez tényleg nem lóverseny!!!

Annyira nem bírom az ilyen kötözködőket...

Ami engem nagyon bánt egyébként, az az, mikor azzal jönnek ismerősök, hogy xy gyereke 14 hósan a boltból hazafelé menet megevett 30 deka párizsit, Erik meg még mindig bébiételt eszik, és hogy yx gyereke 15 hónaposan mondta, hogy ide vagy oda mennek, mert hogy ő már beszél... az én fiam 21 hós lesz, kifejezi magát, de nem beszélget csak babanyelven, és soha az életében nem adtam még neki párizsit (én se enném meg).

Miért kell így hasonlítgatni, meg dicsekedni más gyerekével. Mintha az okosabb lenne...

Ez ismerős. Ha a mama vigyáz rá, akkor van utána átnevelés. A nagy már megérti, hogy a mama ugyan engedi, de én nem. Amikor nagyon durva volt ez a helyzet annakidején, akkor leültem anyóssal, és közöltem vele, hogy az én gyerekem, az én szabályaim. Ha a kérésem ellenére pont az ellenkezőjét csinálja, akkor egész egyszerűen nem bízom rá a gyereket. És mivel imádja az unokáját, nem kockáztat:-)

Ennyi idősen a szobatisztaságra sehogy ne szoktasd.

A házikosztra meg egyszerű. Amikor esztek, ületsd oda, eléteszed ugyan azt, és kész. Ha nem eszi meg, ne cseréld azonnal ki a tányért, ne kapja meg, amit akar. Éhenhalni nem fog. Persze nem rántotthússal vagy pacalpörkölttel kell kezdeni. Pl a húslevesből a zöldséget, tésztát egy kicsit jobban összevágni.

Nálunk az a baj, hogy mi hiába tiltunk valamit, ha hazajön nagyszülőktől, vagy hazaérünk, és ők vigyáztak rá, akkor tutira próbálkozik újra és újra, vagy kitalál valami újat. Ha meg szólunk valamit, akkor megvan a sértődés :(

Egyébként Nekem olyasmikkel van gondom, amik módszerek. Pl hogyan szoktassam át a házikosztra, hogyan a szobatisztaságra, mikor kell kezdeni ezt vagy azt... erre biztos vannak praktikák és bevált dolgok, amiket lehet próbálgatni.

Abba, hogy hogyan hagyjam és mit hagyjam játszani, abba én sem szeretem ha beleszólnak, vagy pl. múltkor úgy leszidtak mert rákiabáltam, és ráütöttem a kezére... basszus, egy elosztóval játszott és nem ért neki a szó. Jó, erre jött az, hogy nincs bedugra... naja az és ott, de itthon be van... először szépen rászóltam, látta mamán, hogy ő meg mosolyog, csinálta tovább, aztán rászóltam hangosabban, semmi, aztán felvettem elkezdett hisztizni, és újra felvette, akkor rákiabáltam, és ráütöttem a kezére. Azóta még nem láttam hogy játszana elosztóval... mondjuk a férjem is kiosztotta rendesen azt, aki a kezébe adta...

Lehet, hogy szívtelennek tűnnek a tanácsok, amiket olvasol, vagy hallasz, de az a helyzet, hogy a kicsi most tapasztalja ki, mit engedsz neki, mit nem, ha most nem "neveled meg" (ez csúnyán hangzik), akkor később sokkal nehezebb lesz. Ez nem azt jelenti, hogy durván kell vele bánni, és semmit nem szabad neki megengedni, de következetesnek kell lenni. Ez nehéz, de meg lehet találni a módját.

És tényleg ne törődj a beszólásokkal, mindenki másképp neveli a gyerekét, pont azért, mert minden gyerek más, és másképp reagálnak a különböző nevelési módszerekre.

Nagyon köszönöm annak, aki felajánlotta, hogy priviben ír Nekem történeteket, tapasztalatokat.

Az e-mailcímem, ahová ezeket várnám: vadasztmaria@gmail.com

Mindent nagyon szívesen fogadok, mert sajnos nagyon nehéz Nekünk tapasztalatlan szülőként segítség és kisgyerekes ismerős nélkül gyereket nevelni. Vettem egy csomó szakkönyvet, de némelyikben olyan szívtelen tanácsok vannak, hogy teljesen elszörnyedek tőlük :(

Fú... akkor most mondhatom "megnyugodtam", mert Eriknek ha nem tetszik valami, és nem engedek az üvöltésnek, fetrengésnek, toporzékolásnak, akkor ő is veri a fejét. Bár nemtom... valahogy előtte mindig odamegy a legvastagabb szőnyeghez, és ott csinálja. Na utána már nem bírom ki hogy ne vegyem fel sajnos :( Igyekszem felkapni, mikor látom mit tervez, de nem mindig érek oda :(

Megütni ilyenért nem ütöm meg, a kezére szoktam ráütni, ha tépi a hajam (nem nagyon, de az orvos szerint ilyenkor muszáj) :(

Nem csak azért nem megyünk... sajnos itt elég durva ami lent megy. Mindenért megszólnak, és beszólnak.

Pl férjem mikor jár haza, kiállunk az ablakba (7-en lakunk, hátulról átkarolom Eriket, az ablak zárva van, integet az apjának mikor leszáll a villamosról, tapsol és toporzékol a lábával), a múltkor két anyuka volt a játszón, akik merő jóindulatból szóltak a férjemnek, hogy figyeljen jobban oda, mit engedek a gyereknek, mikor nincs itthon, mert a múltkor is majdnem kiesett az ablakon. Erről ennyit. Úgyhogy akkor megyünk le, ha nincs lent senki :(