Tanítanád tanárként elsőtől negyedik osztályig gyermeked, ha lehetőség adódna? (tudásbázis)

ilyen lehetséges egyáltalán???

amikor én ált.iskolás voltam, adódott (volna)ilyen helyzet, de azért tették át a másik osztályba a gyereket, mert a törvény nem engedi, hogy szülő tanítsa.

Vagy csak szöveg volt??

Az átalánosba járt az osztályomba egy srác, akinek az Anyja éneket tanított nekünk. Stréber volt a lelkem, de nekünk, többieknek semmi se volt jó vele kapcsolatban. Ha jó jegyet kapott, akkor tuti Anyuci miatt, ha nem jó jegyet, akkor meg miért nem tanult jobban, Anyuci pici fiaként?? Semmi csínyt nem engedhetett meg, mivel Anyuci ott volt, és nehogy szégyent hozzon rá. Visszagondolva szerintem Anyuci hibás döntést hozott, hogy tanította a gyerekét. Szegény fiú lélegzetett nem mert venni szinte. Ez a 80-as évek közepe tájékán volt, nem most :-)). Én havi/kétheti szinten voltam az igazgatónál kisebb "bűnök" miatt, a fiúnak meg tele volt dicsérettel az ellenőrzöje. Mindketten értelmes felnőttek lettünk, az igaz :-))).

Én - ha tanár lennék - tuti nem tanítanám a gyerekemet. Többet várnék el tőle, mint a többiektől, és rosszul esne, ha nem lenne jó fejű gyerek (pedig jó fejű lesz, punktum :-)))).

Én is tanító néni vagyok, és nem tanítanám a gyerekemet.

A barátnőmet tanította az anyukája alsóban, felsőben meg az apukája rajzból. Csak rosszat mesélt. Ha jó jegyet kapott, a többiek azt mondták, kivételezés. Ha rosszat kapott, azt mondták, biztos összebalhézott otthon az anyukájával. Néha egyik-másik szülő is beszólt neki finoman.

A bizonyítványát sem tudta soha teljes lelkesedéssel és büszkén megmutatni otthon, mint más, hisz az anyukája osztotta a jegyeket.

Ha a suliban konfliktusa volt a társaival, akkor nem mert az anyukájának szólni, hogy ne bántsák érte a többiek. Ha mégis szólt, az anyukája került nehéz helyzetbe, mert ha a lánya pártjára állt, újabb gondot csinált neki. Ha meg ellene, akkor a barátnőm érezte úgy, hogy az anyukája cserben hagyta.

Egyszerűen nem lehet egy időben anyukának és tanító néninek, lenni. De szétválasztani sem lehet teljesen.

és a barátnőmnek is iszonyú nehéz volt a suliban azt mondani: Erzsike néni, és úgy is viselkedni. Otthon meg anyának hívni és kislányának lenni.

Szóval én nem javaslom.

Ez is igaz :)

Az hiszem maradok az első verziónál, a párhuzamos osztálynál.

Igen, ez is igaz.

Én is úgy gondoltam, hogy a párhuzamos osztályba menne, akkor nem kell kétfelé vinnem reggel 7-kor őket és a harmadik irányba mennem, hanem csak az övé vagyok még 30-40 percig amíg a suliig odaérünk.

Csak ma összefutottam egy barátnőmmel, és elbizonytalanított, hogy mit törődök vele ha azt mondják, meg hogy ő bizony a saját szakértelmében bízna és tanítaná a gyerekét stb.

De amúgy szerintem ez iskola-, gyerek-, szülő- és tanítófüggő.

Ha az iskola engedélyezi, a többi szülő is normálisan áll hozzá (ez főleg egy kisebb helyen, pl. faluban tapasztalható, ahol azért ezt előre meg lehet beszélni), és a tanító-szülő is úgy áll hozzá, hogy nem fog kivételezni a gyerekkel, és ezt a gyerekével is meg tudja beszélni.

Én nem tanítanám a saját gyerekemet, viszont ha párhuzamos osztályba járna, örülnék neki, mert azért rajta tarthatnám a szemem.

Volt egy napközis tanárnénink, az unokája járt velünk egy osztályba.

Szegény csajszit nem szerettük, mert a Mama állandóan kivételezett vele, a délelőttös tanítónéni is, meg a többi tanár is (negyedikben már több tanárunk volt).

Ha egy iskolába, de nem egy osztályban van szülő és gyerek, szerintem jó.

Ezzel baromi sokat segítettél.

Ha nem kapok indokokat, nem segít az igen vagy a nem.

Ötödiktől meg nehezebb lenne neki...

Majdnem kizárt, hogy el tudj határolódni benn...

Az én válaszom: igen is meg nem is, nem tudnék válaszolni most.

semmi képpen.

A gyerek teljesen máshogy viselkedik otthon, mint közösségben. Szerintem nem tudna kibontakozni

ezek általánosságok... persze mondhatnák hogy kivételezik vele az ember, de mindig mondanak mindent

Amúgy én sem hajlanék felé, de ma győzködött egy barátnőm, hogy hű milyen jó lenne, hát nem tudom.

Nem egészséges szerintem, és inkább hátránya van, min előnye.

Tanítónő vagyok, most épp napköziben dolgozok.

Jövőre elsőseink lesznek, a délelőttös kolléganőm kislánya is elsős lesz, de nem a mi osztályunkba fog járni.