Támogatnád a gyermeked tanulmányaid, ha olyan egyetemi szakra menne, amivel semmire sem megy? (beszélgetés)

Ja, persze, hogy jól tettem. Most már tudom.

De akkor, ott, bizony nem volt egyszerű.

Egyik felől volt egy 18 éves kamasz, aki keményen kiállt az elképzelései mellett, másfelől voltak a racionális "felnőttek", sok okos meglátással. És ezt nem gúnyként írom. Akkor és ott, bizony nekik volt igazuk.

Én mégis bíztam a gyerekemben. És jól tettem.:)

Én támogattam a gyerekemet, hogy egy olyan szakon tanuljon, amit ő szeretett.... és ami mindenki másnak érthetetlen volt. Rokonok, barátok néztek hülyének miatta. Egy lakás ára ment rá, mert ráadásul külföldön tanult. Azt mondták, többet ért volna a lakással.

Hát nem volt igazuk.

Harmadéven ösztöndíjat nyert el, amivel még messzebb tanulhatott tovább. És olyan kapcsolatrendszert alakított ki ezalatt, hogy a diplomázás után kapkodtak utána.

Mivel közvetlenül az én hozzászólásom után írtad, ezért reagáltam rá - és ugye nem is vagyunk teljesen egyforma állásponton.

Jogod van a véleményedhez, mint mindannyiunknak. Milyen unalmas is lenne a fórum, ha mindenben egyetértenénk, nem? :-)

Igen beismerem, hogy türelmetlen vagyok, de őszintén szólva nem is értem, hogy ez most hogyan jön ide.

Ha jól emlékszem nevet nem is írtam, hogy kire értettem, mivel több fórumozótól is lehetett olvasni hasonló gondolatokat, direkt nem emeltem ki senkit.

De olvass csak vissza nyugodtan.

Nekem tökre ez a benyomásom és a véleményemet akkor is fenntartom.

Hol olvastál ilyet, hogy baj?

Elfogadom más hozzáállását, csupán arról írok, hogy én hogyan gondolkodom a témáról.

Mintha te lennél egy picit türelmetlen.

Komolyan mondom, hogy nem értem, hogy miért baj az egyesek számára, ha némelyik szülő azt írja, hogy IGEN ő támogatná a gyerekét. Miért kell rögtön negatív példaként beállítani és felhozni mindenféle elcsépelt ellenérvet?

Nem lehet elfogadni más hozzáállását?

Az lenne az ideális világ, ha mindenki azt csinálhatná, amit szeretne.

Legyünk realisták, ez kevés embernek adatik meg. Viszont sok mindent meg lehet szeretni, ha sikerélményei vannak benne az embernek.

Magam is szerettem volna az eredeti szakmámban dolgozni, de nem tehettem, mert nem éltem volna meg, a szüleim pedig nem voltak már velem, hogy mondjuk harmicvalahány évesen is eltartsanak, hogy azt csinálhassam, amit szeretek...

Ki volt az a bölcs ember, aki megállapította, hogy semmire nem megy vele?

... mindenki abban tud nagyon jót, urambocsá tökéletes alkotni, amit szeret, ami érdekli, amiben motivált... mindig arra tanítottam a gyerekeim, mindegy mit csinálnak, de abban a legjobbra kell törekedni, ... az pedig csak úgy lehetséges, ha szeretik.

Szóval mi az a szak, amivel semmire se lehet menni? :))

Igen, amit írsz, simán bekövetkezhet. Valóban nem átgondoltan, tervezetten nyúlnak az oktatáshoz.

Azt sajnálom még, hogy a szakképzést is ellehetetlenítették, pedig szükség lenne rá. Az is egy nonszensz, hogy lassan már a takarításhoz is diplomát kérnek, olyan elvárás már, mint régen az érettségi. Ezért is finanszírozzák meg a szülők - bármilyen is legyen az a diploma.

Egyik másik büfészaknak titulált szak esetében egyébként megnézem, hogy pár év múlva mi lesz a helyzet és miként fogják előtérbe helyezni és nyomni őket, mert most ellehetetlenítik/lejáratják, később meg rájönnek, hogy esetleg jó lenne ha legalább néhány ember évente végezne rajta, mert mégis csak szükség van rájuk. és így érjük meg, hogy a mai büfészak a jövőben sztár szakká alakul.

A baj az itt is mint nagyon sok esetben, hogy nem hosszútávra terveznek. Illetve, hogy a felsőoktatási intézmények annyira rá vannak utalva a költségtérítéses hallgatók pénzére, hogy most már szinte minden egyetemen képeznek olyan ágon is, ami nem az ő profiluk. Miért tudják mégis feltölteni a létszámot, mert nem kötik teljesítményhez és/vagy alacsonyabb a tandíj mint az ilyen profillal elsődlegesen oktató egyetemen.

Ez már egy másik probléma, aminek több oka van, hogy jól képzett emberek is egyre nehezebben találnak munkát.

Általánosságban azokat tartják büfé szakoknak, amelyekre bejuthat az is, aki máshova nem elég jó, és/vagy lazán elvégezhető, a végén kap ugyan diplomát, de használható tudása, piacképes végzettsége nem lesz. Gyakorlatilag esélytelen a munkaerőpiacon.

Nyilván változnak ezek is, amire ma van kereslet, arra holnap nincs. De eleve olyanra indítani a gyereket, aminek már ma sem veszi hasznát, kockázatos.

Nem tartoznak ide szerintem azok a tudományos pályák, ahol sok tanulással, szorgalommal, hazai vagy nemzetközi szinten idővel érvényesülni lehet.

Sajnos a környezetemben kevesebb elhivatott emberkét látok, aki mindent megtesz, hogy azt csinálhassa később, amit elképzelt. Sokkal több olyat, aki melegedik a büfészakon, amit azért választott, mert egyrészt elvárás már a diploma mindenhez, másrészt addig se kell a való élettel szembesülni, netán dolgozni.

Szerintem te is tudnál pár olyan szakot mondani, amit nem az oktatási rendszer írt le, hanem egyszerűen nincs szükség rá, vagy nem annyira.

Efféle "üdülést" nem lennék hajlandó finanszírozni, nyilván egy komoly elképzelést, elhivatottságot igen.

És aki egy úgynevezett büfészakon tudja csak megszerezni az álmai beteljesüléséhez szükséges végzettséget, az ne menjen, mert egyesek vagy az oktatási rendszer leírta vagy leminősítette? Ez megint egy elég fura hozzáállás.

Bár persze lehet, hogy bennem van a hiba, mert én tudom, hogy milyen az amikor az ember külső körülmények hatására nem tanulhatja azt amire kisgyermekkorától vágyott. Hogy milyen amikor pár hét alatt kell B tervet készíteni és gőzöd nincsen, hogy mi legyen. Amikor úgy néz ki, hogy jól választottál, szakmai elismeréseid vannak, jó munkahelyed, majd a munkahelyedet megszüntetik, téged 33 évesen öregnek bélyegeznek. A közben megszerzett, a környéken egyedülálló főiskolai végzettségeddel nem töltheted be a városban és környékén meglevő egyetlen ilyen profilú állást sem, mert szakmai végzettség nélküli protekciósok ülnek ezekben a székekben és mert nem hiszik el, hogy nem fogsz szülni (az ember nem mutogat erről orvosi leletet).