Támasz (beszélgetés)

Én is megkönnyeztem,nagyon szép történet!

És nagyon jó írói vénád van!Úgy tudod megosztani,hogy mindenkiben megpendítsen valami mélyen búvó húrt - mint emléket,érzést - hogy megindítson bennünket.

Sziasztok! Köszönöm szépen mindenkinek!

Az igazi hős a barátnőm ebben a történetben, nagyon bátor és erős volt. A szülést követő napokról, hetekről nem is beszélve - nagyon megküzdött az anyatejért. Ez utóbbi nagyobb hőstett a szememben, mint a vajúdás, szülés.

A kisfiú ma egy hónapos erős, egészséges legényke, egyszerűen tünemény!

Igen, Bettus, amikor ez történt, sebtiben leírtam a naplóban, mert tomboltak bennem az érzések. Olyan volt, mint amikor utat engedsz a feszültségnek és sírsz :) jól esett megírni!

Az meg, hogy ilyen sokan szívesen fogadtátok, még rátesz egy jó nagy lapáttal! Köszönöm!

Nagyon szépen leírtad.

Volt lehetőségem már elolvasni úgy 1 hónapja, de nagyon jó volt újra. :-)

Bárcsak mellettem is lett volna egy ilyen IGAZI Barátnő!

Sok puszi Neked,így ismeretlenül is!

Nagyon ügyes vagy és jó barátnő hogy mellette voltál.

Mi akartuk az apás szülést,végig benn volt a párom,erőt adott.Egy barátnőm és anyukám is bejött 1-1percre közben,de valahogy nem volt jó érzés hogy így látnak,az ő jelenlétük nem nyugtatott meg,nekem akkor a páromra volt szükségem.

10 évvel ezelőtt én is elkísértem a barátnőmet a szülőszobára...én akkor még messze voltam attól hogy életet adjak és nagyon furcsa volt kívülállóként átélni a szülést-de még furcsább lehet, ha valaki már átélte a szülés-vajúdás élményét.

Iszonyatosan nehéz, hogy látjuk a szerettünket szenvedni és fizikai értelemben nem tehetünk érte semmit. Én is minden egyes fájást átéltem-átlélegeztem, a végén már úgy fájt a hasam, hogy görcsoldót kellett bevennem :)

Fantasztikus érzés volt, amikor kicsusszant a pici fiú teste, amikor felsírt-utólag nekem kellett a történéseket elmesélnem, mert a barátnőm nem emlékezett csak foszlányokra. Aztán amikor szépen bebugyolálva átadhattam az édesanyának a szeretetcsomagot, boldogan suttogta, hogy ő a keresztfiad :) Akkor tudtam meg, hogy a férjével már korábban így döntöttek-bőgtünk mindketten.

Nagyon szépen megfogalmaztad a cikked-rávilágít arra, hogy nem szabad lebecsülni a szülőszobában levő apukák-családtagok-dúlák jelenlétét, hatalmas erőt, támaszt jelenthetnek az édesanyának. Én is nagyon hálás vagyok a férjemnek és sokszor megköszöntem már, hogy velem volt-bár nálam is császár lett a vége. De végig ott volt velem és így nem éreztem magam annyira kiszolgáltatottnak, elveszettnek az hatalmas biztonságérzetet és erőt adott.

Köszönöm hogy elolvashattam a cikked! :)

Mintha rólunk írtad volna :-))) Szinte ugyanezt átéltem a barátnőmmel. Ő volt a támasz, és nem lehetek elég hálás neki azért, amiért velem volt a fiam születésénél.

Köszönjük Nektek :-)

jo cikk. nekunk apas szulesunk volt. en nem igazan emlekszem az utolso par ora torteneseire. ha kerdezem a parom, hogy hogy is volt... o nem igazan akar beszelni rola... erdekes, igy kuvulrol nezve.

en nem tudom, hogy birtam volna tartani magam, ha latom, hogy egy szerettem szenved.

buszke lehetsz magadra! :))

Hát ezt nagyon szépen írtad le...és milyen erős és kitartó voltál és persze az anyuka is!!

Áttudom érezni a fájásokat és az egészet,nekem is van egy 4 hónapos kislányom,de úgy gondolom minden perc megérte akármennyire is fájt!!