Tamásunk születése (beszélgetés)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Tamásunk születése
Én megyeszékhelyen lakom és itt szültem, szó se lehet érzéstelenítésről a szülésnél. Brutál fájdalmat éltem át, ennek ellenére jó emlék maradt és bármikor újrakezdeném.
Gratulálok a kisbabádhoz, fel a fejjel, mindig csak pozitívan!
szia!
Ne félj a szüléstől! Nem szabad! Én is császárral szültem, mert a kislányom szívhangja tartósan és többször leesett, meg egyszer én is majdnem elájultam. Indították a szülést, de semmit sem tágultam. Epivel érzéstelenítettek és végig fennt voltam a szülés alatt. Hamarosan én is szeretnék második babát, de őt már császárral szeretném szülni.
Ne gondolj semmi rosszra!
Ez csak egy falusi kórház volt, itt még ma sem szokás, az asszem nem tartozik a standard ellátásba, meg nem is tudja mindenki szúrni, nálunk aneszteziológus adja, azok is melléböködnek, elbénázzák. A személyzet viszont kedves segítőkész.
Én pl. nem óbégattam, pedig rendesen szaggatott.
Még valami:
Nekem nem volt semmilyen epi-m csak a császárnál, valahogy mégis kihúztam azt a pár órát. Nálunk itt nem szokás adni rendes szüléshez.
Amúgy kitartást, és bátorságot, minden szülés más.
Nem baj, hogy leírtad, tudni kell, az élet nem habostorta, a szülés sem igazán. Nekem 3 szülésem, 1 vetélésem volt, császármetszés sem került el, de valahogy úgy voltam vele, hogy enyém a fájdalom, meg az öröm, a szakmai részt ráhagytam a személyzetre: orvosok, szülészek, ápolók... Csak tudják, mit kell tenni, az a dolguk, majd megoldják, én meg teszem amit éppen mondanak. Valahogy bíztm bennük, még ha nem is ismertem őket.
Az a jó, ha rohangálnak az orovosok, pláne, ha többen is vannak, akkor törődnek Veled. És természetesen nem mondanak semmit, náluk ez így szokás. Mert: nem akarnak pánikot kelteni, ha már úgyis baj van, vagy úgysem biztos, hogy megérti a páciens, fölöslegesen ne ijedezzen, már amúgy is elég stresszes a szüléstől.
én úgy gondolom, hogy az ilyen történeteknek is helye van itt, mert akkor talán kevesebb kismamát ér akkora "csalódás", mint engem.
Itt a történetek nagytöbbsége arról szól, hogy mekkora eufória volt az egész és végig mosolygott a vajúdás alatt, meg a szülés is milyen élvezetes dolog...
szerintem az ilyentörténetek is fontos szerepet játszanak abban, hogy helyes képet kapjanak a kismamák a szülésről...
mindenkinek köszönöm a hozzászólást és a biztatást is
Ugrás a teljes írásra: Tamásunk születése
További ajánlott fórumok:
- Daniella születése
- Tudod mi történt születésed napján a nagyvilágban?
- Emma születése - klasszikus szüléstörténet "happy end" nélkül
- Emlékszel a születésed pillanatára vagy amikor még magzat voltál?
- Baba születése után ennyi bruttó bérre mennyi juttatást kapnék?
- Első baba születése után változott valami köztetek?