Szülőszobán (beszélgetés)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Szülőszobán
Pupi!
Én is voltam Kanadában 1996-1997-ig! Windsorban született a lányom is 10997.03.18-án! Velem nagyon kedvesen bántak mind a szülőszobán, mind utána lábadozáskor! Most hogy ezt leírtad, volt velünk egy szobában egy nő, akinek kislánya született, de nem jöttek hozzá sosem! Nem nagyon tudtuk szóra bírni, így nem is értettük, miért nem látogatják! Hááát talán ezért amit itt leírtál? Elképzelhető!
Egy másik dologról inkább, amit magában a Kanadai állam, illetve törvényei miatt sérelmezek!
Mikor megszületett a lányom, előtte pár hónappal lejárt a vízumom! Kértük hosszabbítsák meg, de ezt a szülésig nem tették!
A gyermek kanadai állampolgár, így az ő jogán kérvényeztük, hogy maradhassunk az országban! Ráadásul a kislányom félvér, így úgy éreztem itthon nehezebb lesz neki, mint ott ahol esetleg több hasonló ember él, mint ő!
Hááát amit akkor kaptam a bevándorlási hivataltól, az mai napig megrázó számomra!
Hozzáteszem elöljáróban, hogy elutasították a kérelmemet, és el kellett hagynom az országot! A nő azt merte mondani, hogy csak nekem kell mennem, ha gondolom, hagyjam a gyereket Kanadában! Hogy mondhattak ilyet? Egy gyereknek nem az anyjánál van a legjobb helye?
Ráadásul így is szétszakítottak egy családot, mert az apjával már megakartunk esküdni...stb, így hogy hazajöttem, és vissza nem mehettem, őt többé nem láttam!!! Egy darabig tartottuk a kapcsolatot, de én nem láttam értelmét így folytatni! Hát ennyit arról, hogy mennyire becsüli meg Kanada a saját szülöttjét, és mennyire családpártiak! A törvényeik betartásáért egy boldog családot tettek tönkre!!!!!
Ezt pedig míg élek nem felejtem el nekik!!!!
Sziasztok!
Nagyon sajnálom, hogy ilyen helyen kellett szülnöd.
Én 13 évvel ezelőtt, alig 20 évesen éltem át először a csodát, Bianka lányom születésénél. Egy héttel túlhordtam, befektettek a terhes patológiára, akkor még nem volt fogadott dokim. Rémtörténeteket hallottam, és az sem igazán tetszett, hogy ahány doki elment mellettem mind megvizsgált. Harmadik nap jött egy aranyos doki én a hatalmas pocimmal letipegtem hozzá az orvosi szobába és megkértem segítsen a szülésnél. Elvállalta. Másnap reggel elment a "nyákdugó", szóltam neki és át is küldött a szülőszobára. Végig mellettem volt, jeget hozott, tálat, amikor hánytam a fájdalomtól, egyszóval tünemény volt. Nem tudtam igazán mi vár rám, ezért kiváncsian figyeltem a többi szülő nőt. Délben elcsípték a magzatburkot, elkezdődtek a toló fájások, csak sajnos nem tágultam megfelelően. Délután negyed hatkor született meg 3500 gr súllyal és 54 cm-rel. Nagyon kifárasztott a szülés, de életem legszebb élménye volt.
Másodszor 3 és fél évre rá Dorinám születésekor élhettem át a csodát. Ő sokkal jobban siettett erre a világra. Éjfélkor szóltam a páromnak, hogy itt az idő indulnunk kellene. Mire elindultunk két peercenként jöttek a fájások, hozzáteszem 60 km-re lakunk a kórháztól. A férjem minden sebesség rekordott megdöntött. A dokim már a kapuba várt minket, nem igazán maradt idő semmire, Dorka fél háromkor felsírt. 3660 gr és 56 cm volt. (hozzáteszem és 155 cm magas vagyok, hatalmas pocim volt mind a két lánnyal). Most igyekszünk, hogy harmadszor is átéljem a csodát.
A gyermek születésével édesanya is születik!ugye anyukák mennyi mindent ki lehet birni?!
8 honapja hoztam világra a kisfiamat Dominikot,a terhesség alatt végig minden rendben volt,boldog voltam,állandoan pörögtem és alig vártam hogy a pocaklakom megérkezzen,a szülés elötti napokban szinte nem aludtam az izgalomtol.olyan egészséges félelem volt bennem de nem a szüléstöl,hanem hogy minden rendben lessz-e.!okt.11-re voltam kiirva,10.én pár percel éjfél után el kezdett csordogálni a magzatviz,egyböl megindultak a fájások ami gyorsan sürüsödött.egy orán belül a szülészeten voltunk,ahol nem épp tárt karokkal vártak!bevezettek,felvették az adatokat,megvizsgált a szülésznö és közölte hogy csak két ujnyira vagyok megnyilva,várnom kell,foglaljam el magam vagy aludjak,ekkor már 2ora körül járt az idö,5perces fájásaim voltak,hogy tudtam volna aludni,késöbb beöntést kaptam,ekkor már 3ujnyira megnyiltam,éreztem közel az idö,de vissza küldtek "aludni"!5ora körül már nem tudtam magamrol a fájások ki készitettek,senki a fülét sem mozgatta.megvárták a váltást!szerencsémre egy nagyon rendes szülésznö jött,akinek minden szava számomra megváltást jelentett,nyugtatott,elökészitett,ekkor már könyörögtem.hogy segitsen kb egy orát küszködtem mire megjött a doki,megnézett és elment kávézni!egy hang sem jött ki belölem,csak fetrengtem,benézett egy orvos gyakornok aki távolrol ugy nézett olyan szomoru szemekkel hogy bizti pályát cserélt.jött a kávés doki,megnézett és elment vizitelni,én meg kiteritve,nyitott ajto mellett,kinokközt...!vártam!amikor bejött a szülésre, már beszélni sem tudtam,csak seppegve kértem vagy segitsen,vagy hagyon,lessz ami lessz,ekkor már vesztem!meginditotta a szülést egy szurival,azt mondta ha érzem a tolo fájást ne toljam,de én elkezdtem tolni,oda ugráltak mind,de eröm már nem volt,kiabáltak rám,üvöltöttek,de már alig hallottam.egyszer csak valami történt,honnan jött az erö nem tudom,csak arra gondoltam hogy érted krisztián(férjem)és a babánkért!és ujbol nyomtam ahogy csak birtam,az arcomba levö összes ér elpattant,a baba megindult,de nem birt kibujni,a doki gátat metszett,majd még 3 felé szakadtam,és akkor meghallottam a sirást,ugy néztem,de alig láttam a könnyektöl,3440gr és 52 cm-rel született meg a kisfiam!végre megkönyebültem volna amikor a doki vissza jött a placentájért amit ugy préselt ki belölem.a babát pár percmulva vissza hozták és mellém tették,ki mentek,ott maradtam szétteritve,a picivel eggyüt,ugyhogy pihenni sem birtam,egy ora mulva jöttek össze varrni,már kihült a seb,brutális volt hogy fájt.igy megkinozni!testileg lelkileg kivoltam merülve.szoptatni sem birtam,nem volt tejem,enni egy falatot sem,aludni még annyitsem,a sebem ugy fájt hogy feküdni ülni nem birtam.a növérek gorombák voltak. még tetveket is szedtem a szobatársamtol,három napig irtottuk öket ithon,és olyan gyulladást kaptam hat hét után hogy alig birtam ki,mert hogy a méhem nyitva maradt,elfelejtettek cseppeket adni!szoval kell egy idö mire elhalványul az emlék!annyit már tudok
hogy minden ki lehet birni és megéri,nagyon megéri,elég csak a gyerekágyba néznem!
A cikket olvasva eszembe jutottak az én élményeim.
31éve szültem az első gyermekem, majd 27 éve aztán 18 éve és utoljára 15 éve. A férjemet nem engedték még a közelembe se. A harmadik terhességem veszélyeztetett volt, nem láthattam a családom csak látogatási napokon, akkor is csak egy órára. Nem volt emberséges dolog. A korházak portásai nem engedték a látogatókat sokszor még a kapu közelébe se. Ha lett volna apás szülés abban az időben bíztos azt választom.
Nem,nem Isten orizzen!
Azokra a hulye hindu(cigany)ferfiakra, akik meg mindeg nem tudjak, hogy a gyermek neme toluk fugg es nem az asszonytol!
Remelem, nem irtam olyan dolgot, amivel megbanthattalak volna!!!
Eszemben sem volt megbantani Teged!!
Szia Imoncsi !
Teljesen igazad van. A nőgyógyászod fogadja el a kollégája szakvéleményét. Nem Te vagy a kísérleti nyula. A babáról nem is beszélve!
Sziasztok!
Elnezest, hogy "illetektelenul" beleszolok ebbe a forumba, de szeretnek valamit elmeselni!
Azert "illetektelenul", mert soha nem volt reszem a gyermekaldasban,amit a mai napig sem tudok teljesen kiheverni, es amit a kedvenc nagybacsimnak koszonhetek, aki het eves koromban megeroszakolt. De ez mar a mult, hagyjuk.
Itt, Kanadaban az utobbi idoben igencsak megszaporodott az Indiabol ideszarmazott letelepulok szama. Nos, nekik van egy, szamomra "orultnek" hangzo elvuk;miszerint fiut akarnak, mindenaron!!
Ha leanyt szul a feleseg elso gyermekkent, azt, a vallasuk adta "meggyozodes" miatt majdhogynem kikozositik maguk kozul!!
A ferfiak intelligencia-hianya es tudatlansaga meg nem jutott el arra a fokra, hogy belassak; a gyermek jovendo neme toluk fugg,es az asszony hibaztatjak.
De terjunk a targyra! 1999-ben a korhaz vendegszeretetet elveztem par napig a belosztalyon. Ahogy tulestem az epemutetemen, par nap mulva felkelhettem, es setalgathattam a folyoson.
Szoval, setalgattam ide-oda, mignem eljutottam a szuloosztalyhoz.
Magara az osztalyra nem engedtek be, de az un, utokezeleses osztalyra mar igen.
(Elotte haromszor kellett kezet mosnom, bolcs eloreletas!)
Eloszor bekukkantottam egy privat szobaba,egy nagyon kedves es faradt asszonyka fogadott, ket napja volt csak, hogy megszulte a leanyat. Latogato sehol! Valami nem stimmel, gondoltam-es otthagytam az uj mamat, elmentem egy par szobaval odebb, ahol vagy 50 ember tolongott, kivul-belul, az azton es a folyoson lufik es feliratok: IT'S A BOY!!!!
A hinduk vedeltek a pezsgot, szivtak a szivarokat,(amit nem lett volna szabad tenniuk), es akkora volt a tolongas, mint egy mohacsi busojarason.
Ott volt az egesz csalad, es teljesen ki voltak fordulva onmagukbol!!!
Szornyu gyanuval a lelkemben visszamentem a magara maradt mamahoz, leultem melle, es megkerdeztem,mikor jon az o csaladja latogatni, es fokeppen, mikor jon a ferje???
Szerencsetlen elsirta magat, es kozolte velem, hogy nem jonnek, mert o "csak" egy leanyt szult!!
Ott ultem az agya mellett tobb, mint 3 oran keresztul, senki a csaladjabol nem mutatkozott, es kis ido utan en is vele sirtam, es nem akartam elhinni, hogy ilyen letezhet a vilagon!!
Azota eleg jo baratsagban vagyunk, surun osszejarunk es imadom a kislanyt!Kis cserfes,elenk,tunderi kis gyerek;apa nelkul!!
Mert az apukaja otthagyta oket,amiert az asszonyka nem volt kepes fiut szulni!!!
Ennek mar jo par eve, de a gondolatot es a kepet nem tudom kiverni a fejembol, ahogy ez a szegeny asszony atment a szenvedeseken, es rajtam kivul senki sem latogatta meg!!!
Na, ehhez mit szoltok, mert itt, Kanadaban, millioszor elofordul ez a szomoru esemeny!
Elnesest, hogy igy "gyermektelenul" beleszoltam a dolgokba, de ugy erzem, ezt el kellett mondanom!
Koszonom, hogy meghallgattatok.
Pupi.
Biztos igazad van, én azt nem tapasztaltam meg. A császármetszés talán csak abban a pillanatban hoz könnyebb megoldást, elérzéstelenítenek és egyszercsak ott van a baba. Persze ez is csak annak, akinek rögtön így kezdik, mert nagyon sok mamát hagynak vajúdni, és csak akkor császározzák, ha valami nem stimmel. Itt Szegeden volt olyan doki régen, aki császármániás volt, ha kellett ha nem császármetszés.
A szülés után az én hasam nem fájt, mondjuk a gátseb az kellőképpen, ülni nem tudtam, de az mégiscsak kisebb vágás, mint ha az ember pocakját vágják fel. Vagyis utána biztos, hogy rosszabb egy császárosnak, ezért nem értem, hogy miért menekülnek bele olyanok is, akiknek nem is kellene, dehát ők tudják.
Köszönöm!!!:))
Ti mikor szeretnétek babót?
Hoxa!
teljesen igazad van!!! És köszönöm! :)
Vandancsi: teljesen hasonló helyzetben megszültem Benjit természetes úton, telenyomva oxitocinnal. Úgy nyomták ki belőlem, közben nagyon sok magzatszurkos vizet nyelt. Minap megnéztem a szüléskor készült videót. Most döbbentem rá, milyen élettelennek tűnt, nem sírt fel percekig, csak szívták ki belőle a magzatvizet, meg pöckölgették, oxigént is kapott. Akkor nem éreztük ennyire súlyosnak a helyzetet, nem tudtuk minek kell történnie, nem fogtuk fel, hogy nincs minden rendben.
Ha újra eljönne az a nap, órákkal korábban azt mondom a dokimnak, hogy legyen császár. Csak a nagy szerencsén múlt, hogy nem lett nagyobb baj, hogy Benji nem kapott fertőzést a magzatszurok miatt, stb. Tudom, hogy a legközelebbi szülésnél is ettől fogok félni, ezerszer inkább megszülöm császárral a gyermekem, csak legyen biztonságban a szülés alatt, ne legyen baja, ne kerüljön oxigénhiányos állapotba. Mert nem ez a lényeg, hanem a rá következő sok-sok boldog év. :)))
Egyébként én is így vagyok vele, mert én sem így terveztem, de ha már így alakult, akkor nem volt mit tenni ellene.
Így viszont a köv. babámat is így fogom világra hozni és valószínű, hogy már másként fogok hozzá állni az egészhez! És MÁR ALIG VÁROM!!!:)))
Teljesen igazat adok neked! :-)
De vannak akik ismeretlenül is képesek elítélni a másik oldalt! Sajnos én elég sok ilyennel találkoztam, lehet, hogy ezért is ugrok egy kicsit a témára! :-)