Szülői értekezlet, a szülő szerepe, óvoda (beszélgetés)

JELENTÉS:

Tnap megvolt a szülői értekezlet, a vártnál sokkal gördülekenyebben és viszonylag gyorsan vettük át a témákat. Volt pár anyuka, aki meredt bambán és /vagy pofázott az óvónéni mondandója közben... Ez azért zavaró, mert emiatt pl.mint a suliban ismételni kell dolgokat.

Mindegy. Mindketten ott vtunk, eddigsztem ez volt a legeredményesebb :) Minden oké.

Az új ovónénink viszon régivágású, szeret kijönni, szval lesz nálunk is családlátogatás.

Valamikor...

(Mta, M.ovo, hgy "megnezzuk a szobadat, jatekaidat, stb.)

Egyébként meg elküldtem volna Borsod megyébe kicsit szétnézni..

Ha ezen a múlna a gyerekvállalás...

Ma sincs a gyerekeknek külön szobájuk, mert sajna nem volt 50 millám egy 6 szobás lakásra. Ez van, szégyellem..

Azon kívül egy szobával nagyobbat vettünk volna, de konkrétan nincsenek ilyen lakások ezen a környéken, ahol mi kerestünk..

Mi az első 2 gyerekemmel évekig, a kicsivel néhány hétig 9-en laktunk egy panelban.. Soha nem jutott eszépbe senkinek ezen parázni, sőt, nem kaptunk még segélyt se, mert azt mondták, jó körülmények között vagyunk..

Jó, azt is tudta mindenki, hogy csinálom az egyetemet, és ez egy átmeneti állapot. Így is lett...

Alapvetően a 4 gyerekem kb. 16 gondozójával a bölcsiben nagyon jóban voltunk, volt akivel azóta is tartjuk a kapcsolatot, bár már 10 éves a gyerek..

Ezzel együtt adódott pont már a negyedik gyereknél egy kivétel. Én szeretettel vártam őket családlátogatásra. Jöttek is. Aztán amikor pár hónap múlva elkezdett harapni a gyerek, én persze közreműködő voltam, hogy menjünk ide-oda, hogy oldódjon a probléma. Akkor kellett rólunk tanulmányt írniuk. Olyanokat írtak le, hogy még a bizottságnál a nő is röhögött rajta.. Hogy nincs játéka, meg ami van az sem elérhető számára, stb..

Persze, egy negyedik gyereknek, mérnök-filmes házaspárnál ez pont hihető.. Annyi volt, hogy nekünk 3 polcos szekrény van tele játékkal, és a polcokon ládákban vannak nagyjából csoportosítva a játékok, hogy azért rendet lehessen tartani. Ha mind a 4 játszik, gondoljátok mi van ott.. Az alsó polcokon voltak a baba által is elérhetőek nyilván.. Amikor jöttek nyilván rend volt, a játékok elrakva.. Ebből jött ez a rosszindulatú leírás..

Akkor gondolkoztam el a dolgokon először..

A nagyfimnál, amikor ő volt bölcsis, és még a műegyetemet csináltam, akkor az elején egy picit merültek fel kérdések.. Aztán - lehet nem is családlátogatásra, csak úgy - feljött a gondozója, mutattam neki az éppen készülő terveket, amik beterítették a lakást, a készülő makettet, stb.. Onnantól kezdve 3 évig soha nem kérdezett senki semmit, ha kellett a vezetőnő vigyázott külön a rossz alvó gyerekemre. Nekem mindent lehetett :-). Amikor meglett a diploma, nagy virágcsokorral köszöntem meg nekik, mert tudtam, hogy az ő hozzáállásuk döntő volt.. Van ilyen is..

Ebben az esetben viszont ne legyen gond az, ha valaki mégis viszi, bár "otthon van", mert neki, vagy a gyerekének az a jó. Amíg ezt a jogszabály engedi, addig semmi joga senkinek megmondani, hogy viheti vagy sem, az, hogy ő hogy csinálta magánemberként, vagy szerinte mi a jó, ez sajna nem játszik..

Nálunk a péntek délután volt mindig a necces, én ezerrel alváshiányosan a harmadik gyerekkel, ráadásul akkor költöztünk külön a szüleimtől, minden új volt, környezet, anyagi viszonyok, intézmény, meg akkor kezdtek kijönni a nagyfiam problémái is, arról nem beszélve, hogy néha dolgoztam is, csak nem akartam az orrukra kötni, mert akkor még gyed mellett nem lehetett. Egy darabig erőlködtem, hogy délben hazahozzam a gyerekeket, de mivel majd minden pénteken, - amikor próbáltam a hétvégére is előkészülni kicsit - telehánytam a wc-t, meg zokogógörcsöm volt, így megmondtam, hogy én márpedig alvás után fogom hazavinni pénteken is. Utánamentem a jogszabályoknak, aztán meg szépen fél4 -4re mentem. Kaptam egy beszólást, hogy minek szül, aki nem bírja, de hát ez van.. Azóta egy negyedik is szépen felnőtt már..

Amikor nyáron is beírtam, hogy megyünk, legalább délelőttre, akkor már nem mertek szólni. Mindenkinek jobb volt, hogy a vásárlást nem egy csecsemővel meg egy autistával intéztem, hanem ők addig elszaladgáltak az oviudvaron, aztán meg haza lettek hozva..

Szerencsére 1 éven belül eljöttünk onnan.. Máshol soha semmi gond nem volt, megvoltak a szabályok, és ahhoz alkalmazkodtunk, pedig volt, hogy nehezebb szabályok voltak, de előre tudottak és adottak...

Azért mert nem akarok idegeneket a házamban látni,már rögtön titkolok valamit?

Te így látod én másképp!

Miért lenne megalázó? Mit titkolsz?

Kifejezetten kedves dolog, ha az óvónéni veszi a fáradtságot és eljön hozzánk/hozzád/bárkihez.

A bölcsis gondozónők úgy jöttek el hozzánk mindketten, hogy megvárták míg a kistörpék elalszanak odabenn és beszuszakoltak egy látogatást hozzánk, csakhogy megismerjék a fiamat. ehelyett lógathatták volna a lábukat a szünetük idején.

Nálunk nem volt családlátogatás,se oviban se suliban,de mikor iskolás voltam számomra is megalázó érzés volt.

Mivel 3-4 évet ovis lesz megismeri ott a gyereket és nem kell az egész famíliát megismerni,ahhoz meg semmi köze,hogy van-e külön szobája!

Ahhoz menjenek ahol gyanús dolgok vannak!

szerencsére megúsztuk a családlátogatást, ( nem engedtem be az óvónőket ) Szerintem van abban valami megalázó, hogy egy óvónő ( vagy bárki ) felülbirálja otthonunkat, lakásunkat, amikor a szülőkről minden foglalkozás-, fizetés- adat a rendelkezésükre áll. Nem is értem, hogy mi értelme van mondjuk egy középosztálybeli családnál, aki nem " gyanús", hogy nem törődnek a gyerekkel.,

A családlátogatás már zaklatás kategória.

Nem kell erre apellálni. De te is tudod, hogy nyáron szinte üresek az ovik. Mert a szülők vagy nagymamáztatják a gyerkőcöket vagy otthonlévő anyuci mellett vannak vagy a sulissal vannak együtt otthon pedig megpróbálják megoldani, ha tudják.

Nálunk a csoportból (24 főből) 10 gyerek volt nyáron. Ők stabilan. A többi otthon.

Amíg ez kérdés, és sokaknak még jól is jön, mert messzebb van az ovi, szeret a gyerek otthon, addig nincs gond.

Amikor viszont parancsnak és jogszabálynak állítják be, ami viszont nem létezik, az viszont nem jogos, akkor viszont van baj. Vagy éppen pedagógiával akarják megokolni, ami lehet igaz is, csak nem minden családra egyformán.

Ha annyira így van ez, akkor vagy a működésen kell változtatni, vagy a jogszabályon. Ez utóbbi legalább annyit ad, hogy megvannak a hivatalos keretek, és már a gyerekvállaláskor lehet velük számolni, mik a lehetőségek.

Már 30 éve az öcsém születésénél is ugyanezek voltak a problémák, a rendszer azóta sem változott, a világ viszont nagyon sokat. És ez feszültséget okoz, akármennyire is értem személy szerint az óvónőt, vagy a vezetőnőt.

Elvben létrejöhet egy óvodában az a helyzet is, hogy nincs kisgyerekkel otthon lévő anyuka, és az összes gyereknek meg kell oldani a nyári óvodáztatását, mert minden szülő dolgozik. Arra apellálni egy működtetésnél, hogy "majdcsak sokan nem hozzák" az egy kicsit necces...

De számíts rá, hogy majd lesz a nyáron is para, és ne hagyd.. Én kemény csatákat vívtam ezzel egyetemista szülőként is, meg 3-4 gyerekes anyaként is. Akkor utánamentem, nincs olyan jogszabály, ami alapján ők beoszthatják az idődet, akár még a péntek délutánodat sem..

Én is a jó viszonyt szeretem, de néha ki kell állnia az embernek magáért.

Koszonom :)

Sajnos, az is egy regi beidegzodes, hgy anyuka otthon csak vakarozik, de en is es egy baratnom is szinten dolgozunk otthonrol. O viszont megkapta az ovonenitol,hgy miert megy a nagy nyari szunetben is oviba, mikor anyuka otthon van.

Ez nalunk szerencsere azert nem volt, ossz.2 hetet ment es azt is csak azert,mert O akarta.

Kiallok, ne aggodj :) ha visszaolvastad, lathato,hgz akkor epp miert nem reagaltam. Ez a dolog most szepen erik, de nem marad annyiban es nem biztos,hgy mindig az azonnali reakcio a legjobb.

Nem is banom...

Amugy az a reggel ugy indult, amit irtam. Gondolom olvastad. Aztan jott ovoneni, hgy 27.-en anyak napja.

Oke, hgy nem aludtam eleget, de pislogtam, hgy micsodaaaaa??? Akkor eszbekapott, hgy hja, nem, szuloi ertekezlet.

Na, akkor jott csipobol, hgy "latom, te sem aludtal sokat..."

Szval, nem kell a szomszedba mennem, pedig poennak szantam...

Visszagondolva, O mar erlelgette ezt az "anya jojjon" c.dolgot magaban es vmi elszolas fele lehetett, csak nem ertem, hgy ez most tyukegyleti gyules vagy szuloi.

Mindketten fogunk menni, az fix!

Akkor kötelező volt és lehet, hogy a beidegződés miatt nem szeretjük, ha betekintenek a családba.

Remélhetőleg már nem azért járnak ki, ahol még kijárnak.

Valószínűleg egyre kevesebb helyen marad meg, mert az óvónőknek és a szülőknek inkább terhet jelent.

Bizonyos szinten lehet igazad is, de mégsincs, mert az, hogy milyen a viszonya az apjával pont azon is múlik, hogy az elején mennyire vesz részt apuka.

Szoptatni nem tud, de tápszert melegíteni, pelenkázni, a lefejt tejet odaadni, öltöztetni, sétáltatni, főzni, mosni viszont remekül..

Ma már nagyon sok a felsőfokú végzettségű, vagy éppen középfokon is komoly munkát végző nő, ma már nem az van, hogy a butuska anyuka örömmel szürtyög otthon évekig, amúgy se keresne sokat, és örül, hogy nem kell menni a melóhelyre, viszont cserébe elvárható, hogy a házi, meg a gyerekkel való teendőket megcsinálja...

Márpedig ha anyuka is dolgozó nő, márpedig itt az ovinál azért már nem fél éves csecsemőkről van szó, akkor az egyéb teendők is oszoljanak csak ketté..

De ugyanez van, akkor is, ha az van, ami a jelen topicban, hogy anyuka otthon van a kisebb tesóval. Nagyon is helyes, hogy nem anyuka szakad 1000 felé, hanem apuka ebbe is besegít..

Nem ördögtől való, de nincs is túl nagy jelentősége.

Még a múlt rendszerben volt szokás, káderezték a szülőket.

Megismerésről szó sincs. Az egy másik kategória.

Az éppen elég, ha a gyerek lesz megnyugodva. Arra kiválóan alkalmas, hogy a gyerek a saját közegében találkozzon azzal, - ismerje, lássa, beszélgessen vele - akire rá lesz bízva.

Nem tartom ördögtől valónak.

1óra alatt senkit nem lehet megismerni. Arra jó, hogy a szülő megnyugodjon, többre nem.

Ez alapján biztos nem döntenék.

Nem csak ezen múlik. Nálunk a gyereknek is megnyugtató volt, hogy nem egy idegent kapott hirtelenül. Még az első napokon is számított, a beszoktatás alatt.

Ha nem lett volna szimpatikus az óvónő akkor nem is vittük volna, tehát egy kellemetlen élmény ki lett lőve. Az az egy óra döntötte el, hogy bíztunk az óvónőkben.

Nem kizárt, hogy ha nem jönnek, akkor is ott kezdtünk volna, de így megnyugtatóbb volt.

Sokan félreértik a családlátogatást és valami beavatkozásnak érzik a család életébe.