Szüléstörténetem - Eszterke csodálatos születése

Eszterkénk 2006 októberében fogant, pár hónapos ismeretség után, de a Párommal úgy gondoltuk, hogy jöhet, hiszen a kapcsolatunk és mi magunk is felkészültek voltunk egy baba érkezésére.

Én már régóta szerettem volna babát, ezért nem bántam, mikor Párom azzal állt elém, hogy szeretne gyereket. Nem ellenkeztem és szerencsénkre még abban a hónapban meg is fogant Kislányunk. Novemberben nem jött meg a menzeszem, ezért vártam, és december első napjaiban teszteltem, és akkor elsőre pozitív lett, aminek mindketten nagyon örültünk. 

(Előzetesen el kell mondanom, hogy volt egy rossz, P3-as rákszűrési eredményem még szeptemberben, ami után gyorsan mentünk Szegedre egy másik dokihoz, aki szintén elvégezte a vizsgálatot és ott már egy teljesen jó, P1.-es eredmény született. A kezdeti ijedtség után nyugodtan tudtunk belevágni a babaprojektbe.)

Nos, a terhesség – leszámítva a több mint 25 kg-nyi hízást – problémamentes volt, szerencsére a magas vérnyomás és a toxémia elkerült.

A szülés 2007-ben 43 fokos meleg időjárás után kezdődött, amikor egyik napról a másikra jött a hidegfront és lehűlt a levegő. Hétfői napon történt, hogy este Párom focizni ment, és este 9 óra körül ért haza, lefeküdtünk épp aludni, mikor én megéreztem az első fájásokat. Mértem az időt, 10 percesek. Olvastam előtte, hogy ekkor már nem árt, ha lát a doki, ezért bementünk a kórházba este 11 körül, hogy biztos legyen a dolog. Ekkor már azért felment kicsit a vérnyomásom, 140/90-es értéket mértek. A szülésznő megvizsgált, még zárt volt a méhszáj, de saját felelősségemre hazamehettem.

Mikor hazaértünk, megpróbáltam aludni, de nem tudtam, mert ahogy elaludtam volna, úgy hajnal 2 felé már erősebb és gyakoribb görcsöket éreztem. Ekkor már nem tudtam visszaaludni, így voltam reggelig. 6 órakor a Párom úgy döntött, nem megy be dolgozni, így otthon maradt. Én járkáltam, közben Párom mérte az időt, és közben beszélgettünk. A görcsök 4-5 percesek lehettek, de volt, hogy 7 percenként jöttek, szóval rendszertelenségük miatt nem mentünk még be, úgy gondoltam, ráérünk.

Majd úgy délelőtt 11 óra felé, mikor már végigjártam a lakás helyiségeit százszor is, Párom javasolta, hogy csak be kellene menni a kórházba, mert már voltak 3 perces fájások is és még ritkábbak is. Így bementünk a kórházba. Ott a doki megvizsgált, aki fogadott orvosom volt, és mondta, hogy ebből délutánra baba lesz. Nagyon örültem neki.

Először az előkészítőbe vittek, papírt kitölteni és előkészíteni. Mikor ez megtörtént, mehettem WC-re, és azt követően kaptam szülőszobát is. Felfeküdtem az ágyra, rám tették a fájásmérőt, szívhangmérőt, már félig ki voltam tágulva az otthoni vajúdásnak, sétálgatásnak köszönhetően. Párommal kettesben voltunk egy darabig ezután, fogtam a kezét, szorongattam a fájások alatt, nehéz volt az a pár óra, de jó volt, hogy mellettem volt. A gép mutatta a 60-70-es fájásokat is, de még nem túl gyakran. Közben végig a plafont néztem, és már egyre jobban fájt. A szülésznő is végig ott volt, ki-be járkált, mert akkor többen szültek még rajtam kívül, a doki meg közben elment ez idő alatt. Odaadtuk az őssejt levételhez szükséges dobozt is, ami arra várt, hogy Babóka megszülessen és levehessék a vért.

Mikor már nagyon fájt, fájdalomcsillapítóért könyörögtem, ekkor infúziót kötöttek be. Szülésznő azt mondta, ez a fájdalomcsillapító, de igazából ez gyorsította meg a folyamatot, valószínűleg oxitocintartalmú infúzió volt, mert a fájások egyre erősödtek, és nemsokára már olyan erős fájások voltak, hogy kezdtem érezni, mintha mennem kellene wc-re. A vérnyomásom már nagyon magas volt ekkor, ezért arra is kaptam infúziót, de mivel jól tágultam, nem akartak megcsászározni, viszont már nem lehetett sokat várni sem. Szerencsére ezek után már nem sokkal jöttek a tolófájások, amik mikor elkezdődtek, erős székelési ingerem volt és a medencémnél iszonyú feszítő, égető érzést éreztem.

Ekkor mondtam a szülésznőnek, hogy most már nyomnom kell. Ekkorra beért a doki is és kezdődhetett a szülés befejező része. Már teljesen ki voltam tágulva és éreztem, ahogy jön ki Eszterkénk, feszíti a medencémet. Becsuktam a szemem és a fájásokkor nyomtam, nagyon erősen. Viszont olyan erősen, hogy közben meg kellett állnom, azt mondták, mindjárt kirepül, még muszáj a gátmetszés, hogy ne repedjek. Ez nem volt könnyű, és míg visszatartottam a nyomást, gátmetszést csináltak. Ezt nem is éreztem, akkor már nagyon kifelé jött a Picurka.

Ekkor még talán egy-két nyomás volt, amikor éreztem, hogy kicsusszant belőlem a kis meleg, csúszós teste, az annyira jó érzés volt és nagy megkönnyebbülés, hogy onnantól mindent elfelejtettem.

A doki elvágta a köldökzsinórt és rátették a mellkasomra Esztikénket, nagyon megható volt, mélységes kis hangján sírt, én meg néztem a kis Drágámat, ahogy ott fekszik keresztben rajtam. Közben levették a köldökvért nagyon szakszerűen, és aztán jöhetett érte a futár, el is vitte 24 órán belül. Babókánkat ezután elvitték, Apuka ment Vele és a csecsemős nővérkével, megnézte, fényképezte, ahogy fürdették, felöltöztették és inkubátorba tették megfigyelésre. Engem összevarrtak, ami nem volt valami kellemes, főleg hogy belső varratom is volt, összesen 5 öltéssel kellett összevarrni, és az érzéstelenítő nem mindig hatott. A nehezén túl voltam :)

Átkerültem a megfigyelőbe ezek után, és ott rögtön elaludtam, kb másfél-két órát folyamatosan, mert nagyon kimerültem, ilyen fáradtságot nem éreztem még, de megérte.

Miután felébredtem, tolókocsiban toltak át az osztályra, ahol ketten voltunk egy másik kismamával egy szobában, ő ikreket várt. Összességében a szülésélményem viszonylag gyors és jó emlék 

A kórházból sajnos csak egy hét után mehettünk haza, mert a vérnyomásom még magas volt, 150 körüli, ezért gyógyszert kellett szednem, egyébként mindenki rendes volt, Esztike szépen elkezdett szopizni, nem sárgult be és tejem is volt.

Eszterke érkezése: 2007.07.31. 15 óra 23 perckor 50 cm-rel és 2450 grammal. Gyönyörű, okos, bölcs kislány a mai napig, a szemünk fénye , ebben a hónapban 7 éves lesz, most megy iskolába. Nagyon szeretjük!!!

Második gyermekünk születését nagy izgalommal várom, hogy milyen élmény lesz, és köszönöm, hogy elolvastátok!