Szülés utáni napok

A cikk előző része

Az őrzőbe úgy jöhetett be a férjem, hogy az orvosom már jól ismert, tudta, nehezen viselem majd a mozdulatlan fekvést, ha a párom nem lehet velem. Szerencsére az ott lévő nővérke nagyon aranyos volt, s a császáron részt vevő orvosok közül is többen bejöttek megnézni. Mivel a vizeletem nem nagyon gyűlt a tasakba, megkérdezték, mióta nem ihattam. Kiderült, fél nappal korábban (!) kezdtek koplaltatni és nem itatni a terhességi patológián. Az aneszteziológus rögtön mondta a páromnak, hogy ha délután jön vissza, már hozhat 2 dl-es gyümölcsleveket is, hogy valami kis kalória is jusson a szervezetembe, ne csak víz. Délután kettőkor a nővérke teljesen meg volt lepődve, hogy meg tudtam emelni a csípőmet a lepedőcseréhez. Este tízkor pedig a saját lábamon mentem le a lifttel (!) az alattunk lévő szülészetre. Az éjszaka pokoli volt, ahogy felmásztam a kapaszkodó nélküli igen magas ágyra, úgy maradtam reggelig, mert nem tudtam megmozdulni. Hajnalban bekiáltott az osztályos nővér, hogy tegyük be a lázmérőt, de ha nincs szobatársam, nem tudok felnyúlni a polcig egyedül. A második kellemetlen élmény akkor ért, amikor a nővérke megjelent egy fecskendővel, és azt mondta, álljak fel. A kínok kínját álltam ki, amikor a hasamba szúrta az injekciót. Később kiderült, hogy ez a trombózis megelőző készítmény vállba vagy combba is adható! Alig vártam az első etetést, de csalódnom kellett. Szobatársam kislányát behozták, de az én pici fiamat nem. Mikor rákérdeztem, annyit mondott a csecsemős, hogy gond volt a gyerekkel, majd kérdezzem nyolc óra után a gyerekorvost. Negyed hat volt!!Úgy járkáltam, mint a ketrecbe zárt oroszlán. A babám a folyosó másik oldalán volt, kilométereknek tűnt számomra a távolság, de nekivágtam. Sikerült beszélnem a doktornővel, aki megnyugtatott, hogy valóban volt egy kis gond a baba légzésével, de már minden rendben van, megnézhetem, és hamarosan átkerül az én oldalamra. Bence egy kis üveges szobában volt, távol a többi babától,egyedül. Felemeltem a pólyába bugyolált kis testét, és kitört belőlem a sírás. Hosszú percekig csak szorítottam magamhoz. Közben megjött a párom is, akivel már reggel sikerült beszélnem, ő is nagyon aggódott. A következő etetésre kihozták Bencét is. Semmi tejem nem volt, hiába próbáltam mellre tenni, kétségbeesve nézett rám, majd sírt és sírt. Kértem a nővért, segítsenek, azt mondta, hogy amióta ő a pályán van, gyerek még nem halt éhen! A szobatársamnak annyi teje volt, hogy az egész osztályt elláthatta volna, de ő is csak nézett rám. Csalódott és elkeseredett voltam. Este ugyanez a jelenet ismétlődött meg. Másnap délelőtt bejött a vezető védőnő, végignézett rajtam, és kioktatott, hogy zsíros húsok, és a rokonok által behordott disznótoros helyett inkább teázzak, akkor lesz tejem is. Tudni kell, hogy olyan megviselt volt a gyomrom a császár után-ami nem is csoda nagy súlyú nőnél-hogy naponta egy-másfél zsemlénél több nem ment le. Amit hoztak a rokonok, a férjem érintetlenül hordta haza. Végül ő vett nekem tejtermelő herbateát, ami nagyon jó volt ízre is.

Éjszaka megszánt az éjszakás csecsemős nővér, és behívott, etessem meg üvegből a kisfiamat. Nem evett,de forró volt. Már 39 fok volt majdnem a láza, a súlya 30 dkg-ot esett két nap alatt, az éjszakás gyerekorvos megállapította, hogy elkezdett a gyerek kiszáradni. Antibiotikumot kapott, minden percben reszkettünk érte. Én a kórházban, a párom odahaza.

Másnap a délutáni pihenőből úgy ébredtem, mintha két görögdinnye lenne a pólóm alatt, Első nekifutásra 2 dl sárga tejet fejtem le. Ám a kisfiam akkor már úgy hozzászokott a cumisüveghez, hogy nem kellett neki a cici. Mivel a gyerekorvos ismerősünk volt, elrendelte a csecsemősöknél, hogy az általunk bevitt cumisüveget mindig főzzék ki, és én minden etetéskor bementem az újszülött osztályra, és ott etettem meg üvegből a babámat. Így sikerült elérnünk, hogy hatodik napon 3300 grammal jöttünk haza a kórházból. Szerencsére a születés utáni napok ijedtségének nyoma sem maradt, Bence szépen fejlődött, egyáltalán nem beteges. MA már első osztályos, végtelenül okos, imádni való kis fickó.