Mindenkinek Akit megaláztatás ért :( kivánok Nagyon ÁLDOTT NAPOKAT Családjuk Körében.:) S ,hogy eltudják felejteni, ha egyáltalán el lehet felejteni, amilyen szörnyüségeken átestek.
Pfff... en holnaputan megyek csaszarra, reggel 8.00ra kaptam idöpontot. De mar holnap du 3kor be kell feküdnöm. En nem felek a mütet utani fajdalomtol, bar senki sem kecsegtet semmi jobbal, mint siti. De ugy vagyok vele, hogy mar annyira varom, hogy a karomban tarthassam a babam, hogy nem erdekel, mi lesz utana :-) Amugy en is megkönnyeztem ezt a cikket. Mindig mikor ilyeneket hallok/olvasok, ledöbbenek, egyes emberek mennyire erzeketlenek (lasd növerke hajnalban). Hugom tavaly szült, szinten megcsaszaroztak 25h vajudas utan, mivel a baba nem akart a szülöcsatornaba beekelödni. Lenyeg, nala is volt egy kis gond a babaval, akit meg kellett müteni. Mivel a kisvarosi korhazban nem volt ujszülöttklinika, el kellett vinni a fövarosba. Hugom meg a csaszar utan felkomasan pityergett, mert nem tudtak megmondani az orvosok, mennyire komoly a baj, erre raripakodott az aktualis növerke, hogy szedje össze magat, ne bögjön. Mikor kerte a hugom, hogy legalapp hadd tegye mellre a kisfiat, mielött elviszik, az elöbbi növerke csak annyit tudott hozzafüzni, hogy: "..minek, ugyse latja 1 hetig..." - na erre kezdett el aztan csak igazan bögni szegeny hugom. Vegülis reggel megmütöttek a babat, delutan mar vissza is kapta, mivel nem volt nagy baj, igy az egesz hamar feledesbe is merült. De kerdem en, ilyen emberek miert dolgoznak mas emberekkel? Akiknek nulla a szocialis erzekük?
Elég szomorú a történeted, könnyeket csalt a szemembe, nincsen szívszorítobb az anyai küzdelemnél és egy pici babaszempárnál, ami kétségbeesetten néz az anyukájára. Nekem kapott a Picim tápszert a kórházban, de az első 1-2 napban nem szopizott, tudom milyen, amikor próbál enni, Te is próbálod, de nem megy... és a Babád a Te karodban nem megnyugszik, hanem sír és könyörög. Pokoli érzés! De már minden rendben és ez a lényeg! Örülök! :)
Nyíregyházán született a kisfiam, első és egyetlen gyerekünkként:-)Szerencsére ma már csak az emléke maradt a kórházi napoknak. Bencéből vagány kiskrapek lett! Talán egy valami maradt meg benne még a pocaklakó időből. Szeret mindenféléket -sálat,kendőt-a nyakára rakni. Szerintem a rátekeredett köldökzsinór miatt.
Számomra brutálisan hangzik, amik egy kórházban megtörténnek az anyákkal és a babákkal. Még jó, hogy a kisfiad mindezek ellenére szép és jól fejlett, egészséges gyerek. Lehetett volna akár nagy baj is! Tisztelem, hogy így bírtad a dolgokat, én biztos balhéztam volna, ha velem történnek így a dolgok.
De minden jó, ha jó a vége! Ami a lényeg, az a kisfiad, őérte meg biztosan megérte.:-))
Kisfiam, Bence Richárd császármetszéssel látta meg a napvilágot, 2000. június 1-én, 9:39-kor. Nem sírt fel azonnal, két perc kellett, hogy magához térjen, amit később a 4X-es köldökzsinór tekeredéssel magyaráztak. Ám én abban a pillanatban még nem tudtam erről semmit. Egyetlen percre láttuk csak a műtőben a babánkat, aztán rögtön elvitték, és az őrzőbe is csak pár percre hozták vissza. Akkor, megmondom őszintén, nem is tudtam még, hogy ez lehetett volna másképp is, hogy akár órákat is együtt tölthetett volna új kis családunk.