Szülés előtt és után, hogy segített a család? (beszélgetés)

Köszönöm szépen mindenkinek a válaszokat.

Az igazság az, hogy évek óta külön élünk a családtól a férjemmmel, és ha én nem tudtam, akkor ő látta el a háztartást. Tudom, hogy támaszkodhatok rá, mert amikor tanultam, több mint fél évig csinálta.

És most nagyon furcsa ez a helyzet, hogy mindenki segíteni akar, de igazatok van, talán túlságosan elutasító vagyok, és nem tudom élvezni a segítséget.

Köszönöm a tanácsokat, igyekszem megfogadni, és egy kicsit hagyni, hogy kényeztessenek, főleg, ha ez nekik ekkora örömet okoz :)

Férjemmel megbeszéljük a határokat, ki mikor jöhet, ki mikor jöjjön, ne jöjjön, és akkor ha ezt a szülőkkel is megbeszéljük, talán nem lesz sértődés.

1) Ha ilyenek a rokonaid (es gondolom, ismered oket annyira, hogy tudd, mire szamithatsz), mi a fenenek mondtad el ilyen koran, hogy terhes vagy? Amig nem tudjak, nyugi van.

2) A jelenlegi terveikbol vonj gyokot - kb. annyi a realis.

3) Nyilvan te is el tudod latni az otthoni teendoket, de minel tobbet dolgozol, annal kevesebb tejed lesz. Ha szoptatni akarsz, szukseged lesz a pihenesre. Hasznald ki a segitseget, ha megteheted. Anyosod meg nyilvan nem fog odakoltozni 2 sarokrol, ez nonszensz.

4) A helyedben a mostani kenyeztetest is kielveznem :) De persze te tudod. Ha teged zavar... Majd 2 ev mulva nem fog :p

Gondolom ezt nem nekem szántad, hanem a fórum kiírójának...

Ha meg nekem jövőidőben, akkor írom múlt időben:-)

Nem fájt a pici hasa éjjel, és itthon maradt a férjem az első hetekben (mintahogy a fórumindítónak is otthon marad a férje, ahogy írta) így nem volt munka+háztartás neki, és nem mellesleg szívesen szorgoskodott körülöttünk.

Mi mindenféle segítség nélkül megoldottuk, és pihentünk is mellette. A védőnő és a gyerekorvos is mindig azt mondta, hogy nagyon nyugodt légkörben vagyunk itthon hármasban...

No de nem rólam szól a fórum...

Igaz megbántani nem akartad a fórum indítóját, ahogy írod. Még is nagyon csúnyán fogalmaztál véleményem szerint.

Ez a 9 hónap erről szól:) Aztán, ha meg lesz a baba, akkor meg arról fog szólni:)

Örülj neki, hogy ilyenek a rokonaid és nem szidnod kell őket hogy nem foglalkoznak veletek!

A 9 hónap nálunk is erről szólt, engem nem zavart. Kicsit élveztem a törődést, bár amúgy is meg volt. Igaz, tudták, hogy én utálok csak egy dolgoról beszélgetni, így igyekeztek érdeklődést mutatni a munkám, a sulim és egyebek irányába is. Jót mosolyogtam, mert annyira látszott rajtuk, hogy inkább a születendő gyerekemről beszélnének.:)))

Szülésem után anyósoméknál laktunk, mert addigra anyukám meghalt, és ő segített nekem. Nagyon jó volt, mert én nem bírtam semmit csinálni.

Érezd jól magad és ne idegesítsd magad felesleges dolgokon. A szabikkal kapcsolatban mindenkinek mond azt, hogy x már el is intézte, így köszönöd neki nem kell elvennie a családjától a szabadidejét...

Jól jön a segítség,de ez már valóban túlzás.

Mondd el,hogy jól érzed magad,szeretnéd még Te csinálni a dolgokat.Ne érezzék teljesen kirekesztve magukat,hétvégén fogadd el,hogy pl. főznek nektek.Beszéljétek meg,hogy szülés után ki mikor segít majd,mit szeretnél.

Én sem örültem,mikor anyósomék közölték,hogy kint fognak ülni a folyosón,mikor vajúdom.Mikor ott voltam, már nem érdekelt.Ráadásul megunták a sok várakozást,hazamentek.

Miután megszületett a kisfiam,anyósom 4 napot segített,utána alig láttuk az elmúlt 3 évben,pedig próbáltuk hívni.Nemrég újra felajánlotta a segítségét,s hozzátette,hogy már egy 3 évessel nincs annyi gond,addig kínlódjon vele az anyja.Bocs,nem akarok anyósfórumot :)

Az édesanyámmal sokat beszélgettünk,mert ő meg túlzásba vitte a segítséget.

Nem bántani akartalak!!! De!!! Gondolod,h a férjednek nem lesz sok a háztartás+munka kombináció,mikor éjjel se fog tudni pihenni,mert fáj a pici hasa,jön a foga vagy épp csak társaságra vágyik? Hidd el, nem sok időd és energiád marad majd olyan tisztaságot tartani,mint most,vagy épp jókat főzni!

Az meg,h ott akarnak toporogni a szülőszoba elött... Ha ráérnek,örülj neki,te úgyis mással leszel elfoglalva,ők meg szimplán lelkesek!!!

Kb. sehogy, mindkét nagyszülő vidéki volt, messze laktak, kicsivel később eljöttek látogatóba, ennyi.

Ne hagyd, hogy rád tanyázzanak, ha nemkívánatos a személyük, iszonyú terhes tud lenni, amikor megszaporodott kihívásokkal állsz szemben. Sok ugrabugra van a (első) :)) baba körül, max. inkább a konyhai munkában tudnának segíteni, amíg kicsit pihensz.

Ezt én is észrevettem :) A 6 és 9 hetes uh-s fényképeket csak lesték, mert az ő idejükben még uh-t se nagyon volt.

A következő ajándékunk nekik egy 4D-s mozi lesz :) Kíváncsi vagyok, azt mennyire fogják élvezni :)

Nem igazán értem, miért kell bántani. Egyszerűen leírtam, hogy jelen helyzetben a férjem elég segítségnek tartom. Teljesen feleslegesnek tartom, hogy az anyósom, aki két utcával messzebb lakik, ide költözzön hozzánk, hogy éjjel-nappal segíteni tudjon.

Nem hiszem, hogy amiatt, mert szültem, anyukámnak és apukámnak is ide kellene költöznie.

Inkább az az érzésem, hogy nagyon segíteni akarnak, de most még szerencsére nem szorulok rá, és remélem, nem is fogok.

Azért írtam ki ezt a kérdést, mert szeretném ezeket a dolgokat tisztázni, anélkül, hogy megbántanám, vagy elmarnám őket.

Pl olyan ötletek merültek fel bennünk a férjemmel, hogy hétvégén a két nagyszülő felváltva főzhet, akkor ők sem érzik magukat feleslegesnek.

Sajnálom, hogy nincs segítséged, de csak azért, mert másnak van, de nincs rá szüksége, azért nem a másikat kellene bántani, mert csak magadat járatod le...

Én azt gondolom nem tiszteletlenül írta ki, nincs miért szégyelnie. Ha ő is olyan helyzetben lesz, hogy kell valóban a segítség, akkor majd kérni fogja.

Úgy veszem ki, hogy első gyerek születik, nem kell még a nagyobbakkal is foglalkoznia, csak hárman lennének apukával. Apuka is nagy segítség tud lenni, sokan tudják megoldani hogy otthon legyenek az első hetekben.

Miért kellene valakinek szégyenkeznie, hogy az első heteket meg tudja oldani?

Én sem kértem segítséget az első hetekben, de ez nem jelenti azt, hogy el is martam őket magamtól. Amióta van a kisfiam még jobb is a kapcsolatom anyukámmal.

Persze, hogy adódhatnak olyan élethelyzetek, amikor elkél a segítség... Amit te is írtál.

Az én gyerekem nem volt hasfájós, jó alvó volt mindig stb... Akkor miért üljön itt bárki is. Feljön fél-egy órára, és látja a babát.

Ha te úgy érzed, hogy meg tudod oldani, akkor ne engedj nekik, mert csak rossz lesz.

Először is, ha a férjed otthon marad veled, és nincs elveszve sem a konyhában, sem a házimunkában, akkor nincs mit aggódni. Az a baj, hogy ket dolgot felejtenek el a leendő nagyszülők, az egyik, hogy ma már nem tudatlanul szülünk. Mar úgy megyünk a szülőszobára, hogy előtte már mindent végig olvastunk a helyes szoptatási pózokról, pelenkázásról, megfeleló szobahómérsékletről, jobb esetben már újjáéleszteni is tudunk, mert felkészültünk. Vannak oldalak, tanfolyamok, szülésfelkészítők stb... Ezek nem voltak régen, nem otthon az első napokban tanítanak meg nekünk anyáknak mindent. A második dolog, hogy sokat változott a világ, mióta anyák voltak, és sokat felejtettek. Az én anyukám csak nagyokat nézett, amikor ilyeneket mondtam neki bimbóvédő, melltartóbetét (megjegyzem azt tanácsolta nekem, hogy tegyek intimbetétet a melltartómba), tena lady bugyi szülés utánra ami kidobható, stb... Elképzelésük sincs.

A másik, mit tudnának segíteni? Felveszik a babád helyetted, amikor sír? A babának az édesanyjára van szüksége... Mosnak, főznek, takarítanak???! Fözni otthon is meg tudnak főzni, és felszaladnak odaadni. Takarítani, nem gondolom, hogy az első hat hétben az lenne a legfontosabb, hogy csillogjon-villogjon a lakás. Mosni, na azt be tudod te is rakni a gépbe, vagy a férjed.

Azon kívül nem mindegy milyen a viszony, ha te inkább úgy nézel rájuk mint vendégekra, akkor kínosan fog érinteni, hogy nincs akkora rend stb... És ami a legfontosabb, amikor megszületik a babád, és otthon leszel, akkor igen is pihenned kell, hogy minél hamarabb felgyógyulj, legyen elég anyatejed. Amikor alszik napközben a babád, te is aludj, ha úgy érzed nem tudnál nyugodtan pihenni, akkor ne engedd, hogy ott legyenek.

Mi sem engedtük, mondd el, hogy megpróbáljátok 3-an, és csak akkor jöjjenek, ha úgy látjátok nem megy. Menni fog a sértődés, de amikor látják, hogy megoldjátok később lenyugodnak a kedélyek. Ezeket most tisztázzátok, mert neked csak kínszenvedés lesz az első pár hét. Persze, ha a szülésed császár lesz, ami mondjuk megvisel, még mindig kérheted a segítséget. De el kell fogadniuk, hogy nem akarjátok a segítséget, ha nem szóltok, és mennek, és rossz lesz, az sokkal rosszabb, mint egy kis sértődöttség amiatt, hogy nem kell menniük.

Tudod,nem kívánom neked/nektek,de hidd el,mikor már nem lesz,aki rád eröltesse a segítségét,szégyelni fogod magad,h ezt ide, így kiírtad!

Tedd össze a 2 kezed!!! Nem azért segítenek,h azt érezd,béna vagy mindenhez,hanem,mert szeretnek,óvnak, féltenek!

De te tudod: mard el őket magadtól,és majd sajnálkozz,amikor kéne egy pohár víz,de nem tudsz felállni érte,és senki nem ugrik helyetted!

Nekem nincs segítségem,és bizony a múlthetet derékszögbe görnyedve töltöttem a fájdalmaim miatt,így játszottam,fociztam,sétáltam,gyitegaciztam. Éjjel pedig pihenés helyett a taknyos gyerekeim homlokát simogattam orrszívás után! Nem panasz,mert én vállaltam 2 gyereket,de bizony jól esne egyszer összefüggően pihenni 1 napot,legalább betegen!

Amit leírtál az tényleg túlzás már most.

Nagyon nehéz szülésem volt, utána Anyukám 2 hétig hozzánk költözött (mivel messze laknak) és vezette a háztartást, nekem csak a babámmal kellett foglalkozzak. Óriási segítség volt. Ha nem kérem meg, hogy jöjjön, nem erőltette volna magát ránk.

Azt előre kiköttöttem, hogy a babával kapcsolatos teendőkben meghallgatom a tanácsot, de nem feltétlen fogadtom el, ezt szépen megértette mindenki.

Majd elmúlik ne aggódj, majd a végén meg mindenki azzal fog zaklatni, hogy mikor szülsz már?

A férjemen kívól senkire sem számíthattam, senki nem segíett. Pedig néha jó lett volna ha hoz valaki ebédet.

Hozattuk a kaját, de sokszor kaptunk olyat, amit nem tudtam megenni annyira car volt.

Annyira nem szorulok rá a segítségre. Az első időszakot nagyon rosszul viseltem, gyakorlatilag férjem vezette a háztartást, ő takarított, mosott, és ellátott minden, amit kellett, hogy tudjak pihenni.

Nem azzal van gondom, hogy segíteni akarnak, hiszen örülök, hogy ennyire fontosak vagyunk a családnak, hanem hogy arra nem is gondolnak, hogy nekünk ez milyen, valóban kell-e a ránk erőltetett segítség.

Nálunk kb ugyanez volt a szitu, amikor is nyomatékosan kijelentettem, h ha megszületik a baba, SENKI nem költözik hozzánk, hárman leszünk legalább az első 2 hétben. Akinek tetszik tetszik, akinek nem..így járt. Volt is sértődés, de a szép szóból nem értettek. anyósom megbeszélte a férjemmel, h jön, engem meg sem kérdezett...szarul járt, mert megmondtam neki is, h nem kell költözni.

Miután megszületett a lányom, nem is jött senki költözés céljából, mondjuk hozzátartozik a dologhoz, h 2 hetet kórházban voltunk. Feljöttek Pestre meglátogatni, megnézni az unokát, ez természetes, nem is volt ebből baj, a lakásban aludtak egyet és mentek haza. Persze anyósom azért odaszúrta, h kimosta a szennyest (1 gatya, 2 póló, 1 pár zokni és egy terítő, mert, hogy csak ennyit hagytam az utolsó napokra).

Légy határozott, csak az legyen, amit te és a párod szeretnétek, mert amíg ezt nem tisztázod a családdal, csak szorongani fogsz, bántani fog a dolog és ideges leszel, ez pedig nem jó.

Szia!

Te tudod mire van szükséged:)

Nekem 16 hetes a pocakban levő baba. Már most tudom, hogyan lesz, mert a kisebbik fiamnál jól működött a dolog.

Mivel augusztus 22. a kiírt időpont, több hétig kell majd segítség, de nem a babához! A két nagy fiam iskolás. Amíg el nem kezdődik addig apa lesz itthon velünk. Amint kezdődik a suli, ő megy dolgozni, jön az anyósom. Ő viszi-hozza a gyerekeket még egy hétig legalább. A kicsi fiamnál még nem volt suli a képben és május révén az oviba sem volt kötelező hordani a gyereket, így csak anyós jött, főzött, takarított, naggyal játszóterezett 1 hétig. Utána már megvoltam egyedül is. Egyébként császáros szülés volt és ez is az lesz.

Tisztázd hogy kire és mennyire van szükséged. Talán a legtisztább ha anyukádat megkéred nézzen be délelőttönként, főzzön valamit és kész. Ebből nem lehet sértődés, mert kit kérnél meg ha nem az anyukád:) Boldog babavárást.

Sajnos nálam pont az ellenkezője volt. A férjemen és a barátnőmön kívül nem számíthattam senkire. Nem volt egyszerű, ráadásul ikerek + volt már egy nagytesó. Szoktam irigykedni azokra, akiknek van segítségük.

De amit leírtál az valóban megterhelő lehet. Próbáld már most egyértelművé tenni, hogy mik a határok, mi az amit te szeretnél, mégha sértődés is lesz belőle. Előbb-utóbb úgyis megbékélnek. Ha megszületik a baba, akkor nagyon jó a segítség, de az is fontos, hogy ti hárman is összekovácsolódjatok, mint család. Kedvesen, de mindenkivel közöld, hogy te mit szeretnél és tartsd is magad ehhez.

Szia! Át tudom érezni, mit érzel. Nem akarlak elkeseríteni, de ha nem beszéltek a családdal ez csak rosszabb lesz. Mi a 33. héten járunk, de már előre tartok attól mi lesz a szülés után.

El kell a családnak fogadnia, h Ti külön család vagytok és szükségetek lesz bizonyára segítségre, később, de szóltok majd nekik.

12 hetes, első babás kismami vagyok, mindkét oldalon első unoka, dédunoka lesz.

Azt hiszem, az utóbbi pár napban kicsit besokalltam az egésztől. Mindig, mindenhol a baba a téma, családi ebédkor, ünnepségeken, mindenhol. Egy kicsit el kezdtem unni, a mi legyen a neve kezdetű vitákat, amikor már megvan a választott nevünk, és azon nem akarunk változtatni. Örülnénk, ha még mesélhetnénk a munkánkról, vagy bármi másról. Vagy a folyamatos telefonálgatást, hogy mikor megyünk uh-ra, amikor megmondjuk mindig előre az időpontot, és mindig elmondjuk, hogy nem kétnaponta kell menni.

Jól esik a törődés, és a segítség, de még meg tudok főzni, ki tudok vasalni, és hiába mondom, hogy majd szólok, ha segítség kell, mégis folyamatosan jönnek a telefonok, hogy ezt és ezt főztek, küldjenek-e, vagy jöjjenek-e a hétvégén kitakarítani.

Ami viszont nagyon kiborított, hogy sorban jelentik be a szülők, testvérek, hogy a szülés időpontjára vesznek ki szabit, és akkor odaköltöznek, hogy segítsenek.

Ez így természetes, és csak én reagálom túl? Nálatok hogy volt? Ki és meddig segített a háztartást ellátni a szülés előtt, és után, ki segített a baba gondozásában?

Kérlek, nézzétek el nekem a kifakadásom, de kicsit bosszant, hogy teljesen bénának néznek, mint aki már arra sem képes, hogy egy kanalat megemeljen, nemhogy egy gyerekről gondoskodjon.

Férjemmel megbeszéltük, hogy szeretnénk tisztázni a dolgot, mielőtt még sértődés lesz, de bizonytalan vagyok, hol húzzam meg a határokat.

Nem akarom, hogy amíg vajúdom, ott üljenek a szülőszoba előtt. Azt szeretném, ha a kórházi napok után, amikor végre hazaengednek, hagyjanak bennünket egyedül egy picit, hiszen nekünk is épp elég lesz az új helyzetet megszokni, nem vágyom még arra is, hogy még valaki odaköltözzön. Ráadásul hely sincs, nem is tudna hol aludni. Vagy ezek ilyenkor csak vágyálmok?