Szorongás szülés után (beszélgetés)

Szia. Nekem volt. Szülés utáni depresszió. Elképzeltem, amikor fürdetem a gyereket, és elájulok vagy meghalok, és belefullad a pici kádba... meg hasonlók. Állandóan sírtam, és persze beképzeltem, hogy rákos vagyok.

Elmentem dokihoz, vérvétel... erős vitaminhiányom volt, főleg vashiány, más nem.

Anyukám jött hétvégeken, akkor nem csináltam mást csak aludtam, és ha mellém tette a babát, akkor megszoptattam. Pár hónap alatt rendeződött a dolog.

Szia, uristen, mintha magamat hallanám.

Nekem nem a szülés után volt ilyen időszakom, hanem vissza-visszatér. Januárban idegeskestem végig én is 3-4 hetet a leletre várva, de aztán szerencsére teljesen jó lett.

Szinte pontosan úgy szenvedek ezekben a szakaszokban, mint ahogy te leírtad.

Nekem ilyenkor csak az segít, Ha arra gondolok: miért lennék rákos? Ha az a sorsom, akkor sem most, majd Ha a gyerek felnőtt.

Valamint Ha szuper célokat tűzők ki, és eldöntöm, hogy addig semmi baj sem leletre, mert oda kell tenni magam.

Sziasztok! Szeretném leszögezni hogy nem a Hoxan szeretném gyógyítani magam, csak tanácsokat gyűjtenék, hova érdemes fordulnom stb ( kineziologus, pszichológus). Nos 30 éves vagyok, májusban született meg a 3. gyermekünk. Rajta kívül van egy 6 éves, és egy 3 éves. A problémám alapja szerintem a nagyon régóta tartó kialvatlanság, a gyakori stressz. Kb. 2 hónapos lehetett, mikor először érzetem halál félelmet, de hamar elmúlt. Aztán jöttek az aggodalmak a gyerekek egészségi állapota miatt. Most 2 hónapja váratlanul ( nekem váratlanul) meghalt egy ismerősöm ( 57 éves, 17 éves gyereke van) és azóta gyakorlatilag állandó szorongásom van a betegségek miatt, gyakorlatilag csak a rákos megbetegedések miatt. Naponta több órát kínoz, hol az hogy egyáltalán nem akarok betegségben meghalni, hol az aggodalom hogy mi van ha megbetegszem és nem látom a gyerekeket felnőni, ha nem leszek itt nekik. Természetesen az összes létező betegségnek utána olvasok, valamiért a net csak negatív történetekkel van tele. Próbálok leszokni róla. Egy hete voltam az éves kötelező nőgyógyászati szűrésen, nem nehéz kitalálni hogy azóta gyakorlatilag a méhnyakráktol, és egyéb szintén súlyos kimenetelű betegségekkel foglalkozom. Mikor rám tör a pánik, semmivel nem tudok foglalkozni. Most napok óta nagyon rossz az idegállapotom hogy mikor jön az eredmény, és mi van ha rossz. Eddig mindig terveztem, melyik hónapban mit csinálok, most nem tudok ilyet tenni, mert a gondolataimat folyton a betegségtől való rettegés foglalja le.

Volt esetleg valakinek hasonló problémája, hogyan küzdötte le? Köszönöm