Szorongás - mikor a félelem uralja az életed (beszélgetés)

Szisztok nalam par napja jott ki a szorongas eleg durvan. Amikor benne van a gomboc a gasamban akkor mar ideges vagyok. Pedig semmi okom nincsen ra. Most vettem be a.

0.25 frontint mert szorongasra van es reggel a legrosszabb. Nagyon szeretnek meggyogyulni es gyakorlatilag barmit kiprobalnek hogy ennek vele legyen. Hogy ne errezzem ezt a borzalmas szorongast hanem normalis lehessek. Tegnap felhivtam a surgossegit tanacsert h ilyenkor mit tehetek nagyon kedvesek voltak. Azt mondtak hogy a legtobben meggyogyulnak. Es nem egyszeru nem meg majd egyrol a kettore de nem lesz baj.

Meg hogy nyugodtam szedjem a frontint ha ugy erzem az a leggyengebb. Es hidjetek el ha szukseg van ra szedni kell mert nagyobb baj is lehet.

Szia

Én îrtam :)

Sziasztok!

Tegnap este már többször is elsírtam magam, mert ok nélkül féltem dolgoktól, ideges lettem, pedig nem gondoltam semmi olyan dologra, folyton szorongás tört rám, miközben anyum itt volt. Mikor lekísértem a lépcsőházban, pánikrohamom lett, szinte alig vártam, hogy elmenjen, emiatt lelkileg rosszul éreztem magam.

Párom haza jött, még jobban szorongtam, megint elsírtam magam. Elmondtam neki mi nyomaszt már hetek óta.

Ma reggel elhatároztam elmegyek a boltba, reggeliztem, felöltöztem, elindultam, az ajtóból vissza fordultam, mert bepánikoltam.

Gyerekkoromban epilepsziával, depresszióval kezeltek, mindenféle gyógyszerrel, melyektől csak hülyébb lettem. Így leálltam velük. Most néha napján frontint veszek be.

Az az igazság, gyerekkoromban apukám terroristaként bánt velem, nagyon nehéz gyerekkorom volt, nem tudtam feldolgozni, nap mint nap feljönnek emlékképek, olyankor nagyon rosszul érzem magam.

Elegem van az állandó sötét gondolatokból, a rossz hangulatból, a gyógyszerből, a szédülésből, a pánikrohamokból.

Jártam pszichiáternél, azt mondta nem lesz könnyű, rendszeresen járjak be hozzá, rajtam múlik, stb... na én ott feladtam, mikor mondta, hogy nehéz lesz, mert nem tudok ellazulni a terápián se.

Őszinte leszek, nem akarok orvoshoz menni, nem bízom bennük, valaki tanács?

Szia!

Én is hosszú évek óta szorongok,panikbetegseg es hipochonder is vagyok...most mentem el pszichiáterhez,aki mondta h igazából generalizalt szorongasom van.....mindenféle betegségek jönnek ki rajtam( hasmenés,szivfajdalom stb...) de ugye igazából semmi bajom,csak bekepzelem,,,.nagyon felek a haláltól es betegségektől......mindig ezekre gondolok....most elkezdek hozza pszhioterapiara járni,illetve el

Kezdek jogazni is...muszály meggyogyulnon,meg fiatal vagyok! H

Ja én se beszélek erről mással,aki nem beteg úgyse érti meg:((((( Jobbulast neked!

sziasztok.

azért írok ide, mert eléggé elvagyok keseredve és jól esne olyannal beszélni, aki hasonló helyzetben van.

gyerekkorom óta nagyon szorongós vagyok, ez lengi be a mindennapjaimat, hol rosszabb, hol tűrhetőbb. emellett kényszeres vagyok és másfél hónapja volt egy pánik rohamom, ami a semmiből jött. akkor éreztem azt, hogy jó lenne ennek utána menni. kis korom óta érzem, hogy valami nem működik bennem jól és csak szeretnék rájönni, h mi a baj. a pánikrohamra írt fel a házirovos frontin, azt néha szedem, de nem akarok rácsúszni. ma elmentem a kerületi pszichiátriai gondozóba, ahol beszélgettünk az orvossal és felírt cipralexet első körben, hogy lássuk meg mi lesz. nem örülök neki, h szednem kell, eléggé félek is, h milyen lesz, de nagyon szeretnék jobban lenni. a baj az, h senkivel nem tudok erről beszélni, mert nem értik meg. a legjobban az fáj, h anyukám se. olyanokat mond, h "annyira nem szorongsz, meg nem kéne beszedned a gyógyszert" úgy érzem folyamatosan lekicsinyli de közben fogalma sincsen az egészről. most a pszichiáter közölte h elmegy szabira, legközelebb két hónap múlva megyek hozzá, addig szednem kell a cipralexet. most úgy érzem teljesen egyedül maradtam ezzel a helyzettel és nem tudok már kihez fordulni.

l,22.

Én is voltam pánikbeteg, de abból nagyjából kijöttem, önerőből, illetve pszichés problémákra kapok egy gyógyszert és az is használ. Régen nagyon szorongtam, ez szelídült, de igazából most is szorongok, egy csomó társadalmi dologtól távol tartom magam, nincs munkám és nem is hiszek benne, hogy helyt tudnék állni egy munkahelyen. Valahogy a szorongásnál azt kéne megfejteni, hogy mitől van az embernek bűntudata, mitől fél. Mert az nem megoldás, hogy azt mondják, hogy az egó szorong, tehát egoista vagy, ne legyél az. Ettől csak még inkább bűntudata van az embernek, hogy ő rossz.

Mi a megoldás?

Sziasztok!

En mindig felek plazaba meg ilyen helyekre menni,mindig attol felek,hogy ismerosokkel osszefutok es zavarban leszek.Ettol rettegek mindig,ez szorongas?

Szia!

Keress fel egy pszichológust, rengeteget tud segíteni, én évekig jártam, gyógyszereket is szedtem, ma már nem szedek semmit, de nem vagyok tünetmentes. Lehetőleg ne kelljen sehova sem menni egyedül, se bolt, tömegközlekedés katasztrófa, posta katasztrófa, soroljam? Sok múlik rajtunk, de azt hiszem egyedül igen nehéz ezt a problémát megoldani, jó egy külsős segítség. Kitartás!

igen így van:(

hát elég régóta... Egyszer fent egyszer lent:/

szia

Ugyan ezzel küzdök én is:(