Szofi születése

Eljött a 32. hét és már akkor úgy néztem ki, mint egy bálna - a víztől. Az orvos mondta, hogy feküdjek be a kórházba és én be is feküdtem, majd közölték velem, hogy nem fognak ellátni, illetve nem kapok semmilyen gyógyszert, mert az orvosom egy bevándorló munkás és nem szereti senki. Ekkor már nem csak a vizesedés miatt fektetett be, hanem magas vérnyomásom miatt is. 40 hét alatt egyszer vizsgált meg alulról. Rájöttem a kórházban, hogy tényleg nem foglalkoznak velem, így másnap saját felelősségemre hazajöttem és elmentem a házi orvosomhoz, akinek mondtam, hogy mi történt és milyen panasszal érkeztem hozzá.180-190-es vérnyomás. Kaptam vérnyomáscsökkentőt, ami addig használt, amíg meg nem mozdultam, de annál erősebbet nem kaphattam.

Rosszul voltam nagyon, hányinger, szédülés stb.

Teltek a napok, hetek, majd jött az NST, ultrahang. Közölte velem a doki, hogy visszamaradt a gyerek, de ne ijedjek meg, mert nem baj, ha nem óriás bébit szülök. Az idő lassan pergett, hiába mondtam a dokimnak, hogy már nem bírom, nagyon rosszul vagyok, erre csak annyit mondott, hogy van még egy kis időm, bírjam ki.

Eljött a 39. hét, bementem a dokimhoz a kórházba, ultrahangra és NST -re. Kérdezte ismét, hogy vagyok? Mondtam neki, de már szó szerint így: szarul. Jó, menjek haza, majd egy hét múlva menjek vissza, mikor ügyeletes. Megkérdeztem, hogy meddig lehet túlhordani, mert valahogy akkor azt éreztem, hogy biztos túl fogom. A doki azt mondta, hogy 2 hét, de nála inkább egy. Gondoltam, akkor még 2 hét van hátra. Azt is kérdeztem, mi van, ha közbe beindul a szülés, felhívjuk, vagy mi a teendő? Erre ő: majd bejövünk és értesíteni fogják, mert csak heti egy alkalommal volt a kórházban ügyelni és ennyi. Megkérdeztük azt is, mennyi lesz anyagilag és csak intett egyet. Pedig tényleg jó ismerős volt, nagyon sok pénzt elhordtunk neki, inkább ki sem írom, mennyi az összeg, amit kapott és még a szülés nem is volt benne, mivel csak legyintett. Kedden feküdtem és vártam, hogy mozogjon a pocakomban az én kislányom, de már eltelt több mint egy óra és semmi. Elkezdtem mozgatni, de arra sem semmi, majd olyan idegesek lettünk, hogy elmentünk kocsikázni, mert az szerette nagyon és mindig mozgott, de akkor se volt semmi.

Elkezdtünk öltözködni, hogy bemegyünk a kórházba és egyszer éreztem, hogy picit mocorog, de már nem úgy mint előző nap. Megnyugodtunk és visszafeküdtem. Szerda 13 óra felé ültem a számítógépnél és éreztem, hogy mindjárt bepisilek és láttam valami sárga nyálkásat. Szóltam a páromnak, hogy elment a nyákdugó, de ez nem azt jelenti, hogy megyünk szülni. Majd visszaültem és pár perc múlva kiabáltam, hogy azonnal hozzon törölközőt, mert folyik a magzatvíz. Láttam, ahogy elmentem zuhanyozni, zavaros volt. Bementünk a kórházba. Ott felvettek a szülőszobára, majd az ügyeletes doki megvizsgált és mondta, hogy próbálják az orvosom elérni, de ki van kapcsolva, még az a telefonja is, ami a kórháznak van megadva. Gondoltam, akkor ennyi, úgy bánnak velem majd, mint egy kutyával. Vizsgálás közben közölte az orvos, hogy zavaros, amit már tudtam, illetve kő kemény a méhszáj és zárt, a baba feje fent, nem úgy néz ki, mint aki ki akar jönni. Kérdeztem a dokit és akkor ilyenkor mi van, ha nincs orvosom, erre ő: várunk. Mondtam, hogy nekem maga is jó, mindegy kinek adom a pénzt. Feltettek NST-re, a baba szívhangja csökkent, már 60 volt, majd oxitocint akartak, adni mire a párom megelégelte és lement a dokihoz, hogy beszéljen vele. Azt mondta a páromnak, hogy ez nem jó dolog, hogy a baba szívhangja csökken, de azért megpróbáljuk, hogy simán szülessen meg... Mire a párom: - Van rá esély? - Nincs, mindenhogy császár a vége.

Párom adott neki 20.000 Ft-ot és azt mondta előlegnek jó lesz és máris tolnak a műtőbe. Hogy mondhat egy ügyeletes orvos ilyet?! Alig találtak gerincbe, vagy tizenharmadikra sikerült az érzéstelenítés. A másik ügyeletessel megcsászároztak és mikor meglátták, azt mondta a segédorvos, hogy kész csoda, hogy él, ilyet még nem láttak, hogy ennyire el legyen meszesedve a méhlepény, egy-két óra és a baba nem él, ha pedig elindították volna a szülést, oxigénhiány miatt nem lett volna egészséges stb. Nekem meg a magas vérnyomás... inkább nem is mondom, akkor már 200 volt.

Az a lényeg, hogy végre megszületett és egészséges az én drágám.