Szerintetek ők már „kimentek a divatból”? (beszélgetés)

Öregszünk. Előbb utóbb mindnyájan kimegyünk a divatból. :)

Semmi gond, teljesen értem amit mondasz, és én is egyetértek veled. Szerintem sem az amerikai, angol mintát kell követnünk a gyermeknevelésben (én voltam Angliában, és a szülő-gyerek kontaktus olyan szinten nem létezik, hogy az anyuka ahelyett, hogy a kisgyereke kezét fogná, pórázon (!) vezeti - de ez megint nem ide tartozik), és másban sem. Így is annyi mindenben próbáljuk leutánozni őket, pedig biztos vagyok benne, hogy nagyobb értéke van egy Béres cseppnek, mint egy Coca Cola-nak...

Bocsánat: 1 milliárdot!!!

Úgy legyenek sikeres színészeink, mint ahogyan vannak sikeres sportolóink, tudósaink feltalálóink. Ott van pl. a Dzsudzsák, falusi csóró gyerekként valószínűleg az anyja neki sem azt mondogatta, hogy fiam eljön majd a nap amikor a legjobb focisták között tartanak számon és évi 1 milliót keresel. Szerintem az amerikai módszer is veszélyes, mert eljön az az idő, amikor a gyereknek szembesülni fog vele, hogy nem ő a legjobb, (mert legjobb csak egy lehet), s ha annyira azt nyomatják neki, hogy te vagy a csúcs, bele is rokkanhat a csalódásba. Támogatni kell egy gyerek, felnőtt törekvéseit, vágyait, tehetségét, de nem csalfa reményeket keltve benne, hanem ésszel. Azt gondolom, hogy gyermeknevelés terén pont nem az amerikaitól kell példát vennünk. Bocsánat, hogy nagyon off voltam.

A másik pedig, hogy a magyar hírességeket mindenki vagy a szerepei alapján ítéli meg, vagy egyszerűen irigykedik rájuk, vagy olvassák a szennylapokban a jobbnál-jobb híreket róluk, és így alkotnak véleményt. Elég régóta figyelem az embereket, és azt vettem észre, hogy a vélemények nagyjából így néznek ki: Csányi Sándort általában szeretik, de sokan kritizálják a nagy orra miatt, a beesett szemei miatt. Miért van ez? Féltékenységből? Szerintem Richard Gere-nek sokkal érdekesebb orra van, mégsem érdekel senkit, mégis imádja az összes magyar nő. Fenyő Ivánt kritizálják, hogy nagyképű, beképzelt, hogy csúnyán bánik a nőkkel. Megint megkérdezem, hogy kit érdekel? Ott van Hugh Grant. Gondolom, mindenki ismeri az ominózus ügyeit, a '94-es utcanős botrányát. Mégsem érdekel senkit, mégis imádjuk. Nem azt kell nézni, hogy mit írnak róla vagy mit sem - persze az ember akaratlanul is belefut egy-egy ilyen cikkbe -, mert a fele sem igaz az ilyen híreknek, de én például elolvasom, és ennyi, nem törődöm vele. Megnézem a filmjeit, elmegyek színházba, és ha tényleg érdekel, hogy milyen ember, akkor odamegyek hozzá egy-egy előadás után, és beszélgetek egy kicsit. Higgyétek el, nagyon félre lehet ismerni a hírességeket a cikkek alapján, nagyon meg lehet őket szeretni, ha 10 percet beszélsz velük, mert rájössz, hogy ugyanolyanok, mint te vagy én, csak az újságok színezik ki az életüket.

ez egy elég összetett probléma...:) amúgy nagyjából értem és igazad van...

Valóban, egyre több az ilyen erőltetett film, és ezért is inkább az amerikai műsorok mennek a tévében. De ne mondja nekem senki, hogy egy „Indul a bakterház” nem érdemelt volna meg egy Oscar-díjat. Biztosan esélyes lett volna, ha nem Magyarországon készül, ugyanis a minket körülvevő országok ha meghallják, hogy magyar film, csak legyintenek egyet, és ezzel le is rendezték. Nem tudom hol, mikor, de nagyon elfuserálták ezt a filmkészítést itthon. Bár én azt mondom, hogy jobb ízűt tudok nevetni az „S.O.S Szerelem!” című vígjátékon (Csányi Sándor, Fenyő Iván, Ullmann Mónika), mint mondjuk a „Reszkessetek betörők”-ön. (Tudom, nem lehet egy lapon emlegetni a kettőt, de a „Reszkessetek betörők” is a vígjáték kategóriába van sorolva, mégis olyan erőltetett, olyan unalmas, és idegesítő minden karácsonykor végignézni százhuszadszorra.) Különben pedig a másik baj a magyar mentalitás. Volt már szerencsém beszélni egy színésznővel, aki megjárta Amerikát, és elmondta, hogy mennyire másképp vannak beállítva az ottani emberek. Ott a kisgyereknek születésétől fogva azt mondják, hogy „édes kisfiam/kislányom, te vagy a legjobb, a legszebb, a legügyesebb, és pár éven belül olyan sikeres leszel, hogy mindenki a te lábad előtt fog heverni”! Itthon pedig mi van? Mindenki olvadjon bele a környezetébe, ne legyen feltűnő, ne legyen egyénisége, legyen veréb a verebek közt. Hát akkor hogy legyenek kiemelkedő színészeink, ha ez van belesulykolva a gyerekekbe már egész kicsi koruk óta?

Csányit én is bírom, de valljuk be kb. 3 arckifejezéssel dolgozik.:) Nagy Ervinnek nagyon kellemes hangja van, szeretem a szinkronjait, de Fenyő Iván számomra kifejezettem irritáló.

Nekem speciel uncsi volt, hogy minden magyar filmben ugyan azokat a színészeket láttam...

Pedig a filmnek elég nagy hírverése van a rossz kritikák ellenére is.

Igen, sajna elég gyengék a magyar filmek, tisztelet a kivételnek. Például Csányi Sándort nagyon szeretem, de nem is nagyon tudok mást említeni...

Igen, valóban igazad van, a TV2 és az RTL Klub úgy ahogy van, egy szennyláda. Szerintem viszont pont fordítva van, és Csányi Sándor nem tett le eleget az asztalra, de erről inkább ne nyissunk vitát, gondolom mindkettőnknek megvan a véleménye a szóban forgó színészekről, és tudjuk, hogy mit miért gondolunk úgy, ahogy.

Most lehet, hogy többen meg fognak "lincselni", de én inkább örülök neki, ha nem látok magyar filmet. Valahogy a magyar színészek nem tudják elhitetni velem, hogy az tényleg megtörténhet. Vagy "túljátszák" a karaktert vagy alul, de soha nem hitelesen. A forgatókönyvek erőltetettek, a párbeszédek bugyuták.

Ami természetesen rendben is van, mert egy nagy senkik, semmit nem tettek le az asztalra, csak bementek egy ilyen idióta valóságshow-ba, és ott mutogatták magukat, mint az állatok az állatkertben.

Utánanéztem, és láttam is, hogy Csányinak új filmje van, Nagy Ervin is szerepel, de mint írtam, alig hallani róluk. Értem, hogy ma már mindenki mindent az interneten néz meg és keresgél, de én úgy vettem észre, hogy most nagyobb a felhajtás az ilyen X-Faktorosok, Megasztárosok, Csillag születik-esek, Való Világosok, és további jelentéktelen műsorok csinált sztárjai körül, mint az értékes, magyar színészek körül. Csak az a gond az ilyenekkel, hogy egy-két év alatt mindenki elfelejti a nevüket, és senki nem fogja tudni, hogy ki az az Alekosz, vagy a VV Éva.

Ha kicsit utána nézel rájössz hogy hülyeséget írtál!

Az elmúlt pár évben úgy vettem észre, hogy még a csapból is Fenyő Iván, Csányi Sándor és Nagy Ervin folyt. Ha jól emlékszem, előbb volt Csányi, aztán nagyjából egyszerre tűntek fel Iván és Ervin. Pár évig nagyon felkapottak voltak, aztán nem tudom miért, de elfelejtettük őket (illetve én nem, mert mindhárman a kedvenceim közé tartoztak), és azóta sem lehet hallani róluk (bár én rendszeres színházba járó vagyok, így láttam őket azóta). Mi lehetett ennek az oka? Nektek nem tűnt fel? Nem „hiányoljátok” őket? Vagy esetleg nem is tetszettek? Ha igen, akkor melyikőjük?