Szerintetek mit kezdjek az apámmal? Bővebben lent, kicsit hosszú lesz! (beszélgetés)

Semmiképpen ne maradj otthon !!!!

Ha már anyukád éltet tönkre tette, a Tiédet ne tegye, ne engedd!!

Igen, az apád, de ha ilyen ember, nem muszáj közelről gyűlölni.

Az életed is zsákutcába jut, ha elkerülsz otthonról még kiheverheted ezeket az éveket, hónapokat.

Bár lehet egy egyetemi pszichológus segítsége is kellene már :(

Ha egyetemista vagy akkor keress az egyetemen segítséget. Mindig vannak, akik albi társat keresnek, vagy szobatársat. Annyi pénzt még egy egyetem melletti állással is meg tudsz keresni, hogy - ha szűkösen is - meg tudj élni belőle. Taníts nyelveket gyerekeknek, korrepetálj középiskolásokat abból amiben a legjobb vagy. Keress egy tanárt/vagy bármilyen felnőttet az egyetemen akiben megbízol, és kérj segítséget tőle is. Érdeklődj, hogy a speciális helyzetedre tekintettel nem tudnának -e sürgősséggel koleszt biztosítani.

Addig is bármikor támad neked az apád, mantrázd magadban, hogy a saját nyomorát próbálja rád kivetíteni, amiket mond, az róla szól és nem rólad. Ő a szerencsétlen figura, aki semmire sem jó, nem pedig te. Tudom, ez nagyon nehéz! De nem kell, hogy elviseld őt.

Nincs egy normális rokon, akinél egy darabig meghúzhatnád magad?

Egyébként meg ha úgy érzed, hogy az ország másik végébe kell menekülnöd, menekülj oda. Csak menj! Ne hagyd, hogy a saját nyormorult élete miatt a tiedet is törnkretegye!

Kollégiumba nem tudsz menni?

Úgy látom, szegedi vagy.

Albérletben 1-1 szobát lehet bérelni már 10-12 Ft-ért. (most néztem meg a déliapróban.)

Ha nappalin tanulsz, jár az árvasági ellátás is.

Fordulj az önkormányzathoz, a szociális osztályhoz.

Mozgass meg minden követ, hogy ne kelljen az apáddal maradnod, mert tönkre mész!

Igen egyetemista vagyok, és sajnos az anyagiak miatt nem tudok elköltözni tőle. Mamám 1 évvel ezelőtt halt meg rákban. Én csak a mamámra és az anyukámra támaszkodhattam, de mivel ők már elmentek így egyedül maradtam.

Lehet az lenne a legjobb ha az ország másik végébe költöznék és ott próbálnék meg egy teljesen új életet kezdeni távol az apámtól. Szerintetek ez jó ötlet?

Szerintem mindenképpen segítséget kellene kérned valakitől, ne hagyd, hogy egy életre nyomot hagyjon benned.

Nincs senki rokon, akivel tudnál legalább beszélni?

Megpróbálom röviden és tömören megfogalmazni a problémámat! Az apámmal élek együtt immáron fél éve, anyukám sajnos meghalt így itt kötöttem ki.

Az apám alkoholista ezen nincs mit szépíteni, minden nap piál, és ha iszik (de van, hogy józanul is) állandóan trágár megjegyzéseket tesz az édesanyámra és a családjára, sérteget engem, és olyan szavakat használ amiket szerintem egy APÁNAK nem kéne mondania, főleg nem a GYEREKÉNEK, pl:"Ennél hülyébb már nem lehetsz", "B*zd meg"...stb és ha mindezen megsértődök és nem akarok hozzászólni akkor jön az, hogy "Pofán váglak!!!" Olyan az egész életem, mintha aranykalitkába zártak volna, kívülállók úgy látják, hogy milyen jó életem van, milyen jól élünk, apa milyen jó ember, DE EZ EGY HATALMAS ÁTVERÉS. Egyedül én tudom milyen ember az apám. Most mondok egy pár példát: Nyáron dolgozni akartam, el is meséltem nagyon örömmel apának, hogy úgy néz ki lesz munkám (napszámos munka lett volna, de sajnos csak ez volt a diákszövetkezetben), erre azt válaszolta, hogy "Menjél nyugodtan parasztnak!" "Nem neked való, 2 nap után ott fogod hagyni az egészet", kicsit bánt, hogy ennyit néz ki belőlem. Most szeptembertől iskola mellett is dolgozni fogok, de természetesen ez se tetszik neki, találtam egy viszonylag jó fizető állást de szerinte ez is "sz*r".

Apa eddig még nem bántott minket fizikailag (pedig hajlamos rá, mert anyát is többször megütötte), de néha szerintem a lelki terror borzalmasabb.

Egyszer olyan hangosan és olyan trágárul el kezdett velem ordítozni, hogy a fürdőszobába ültem 2 órát mozdulatlanul, bőgtem mint egy idióta és az öngyilkosságon gondolkoztam.

Minden nap gyomorgörcsöm van és szerintem ebbe előbb vagy utóbb bele fogok betegedni.