Szerintetek jogosan vagyok mérges? (beszélgetés)

Sziasztok! Ide leírom....

anyámmal nem beszéltem, nem merem megtenni ezt a lépést.. igen, talán gyáva vagyok, de félek az újabb csalódástól.. talán ha nem mindig azt látnám, hogy ő a lényeg, és nem akar folyton nárcisztikus lenni... mindegy, igazából. az égvilágon semmit nem tudok a saját anyámról. fogalmam sincs arról mit gondol, mit érez, és semmit nem tudok a múltjáról vagy a gyerekkoráról! biztosan kérdeztem már tőle, de aztán pár mondat után el lett felejtve, vagy el lett hárítva. Jelenleg nem tudom mit gondoljak róla, sőt, nem is gondolok róla semmit!

Most viszont történt valami. Nem értem honnan szedek össze ilyen embert, aki hozzám ennyire tart, vagy lehet hogy csak játszik (?) ... de, hosszú hónapok óta játszana velem??.. szóval tegnap beszélgettem vele, mármint ezzel az emberrel, Danival. Először arról, hogy összebarátkoztam a neten egy sráccal, aki pesti, és milyen szépeket mondott nekem, és szívesen találkoznék vele. Már mindent elterveztem ezzel a fiúval, pedig még a valódi nevét se tudom. A kedves daninak, meg erre figyelmeztetett, hogy legyek óvatos, mert szerinte nem stimmel az, hogy ez a fiú egy hét után olyanokat ír hogy rám gondolt nap közben, milyen lelkes, stb. Vigyázzak, mert a neten a legtöbb fiatal srác csajozni szeretne, és nem vele kéne összeismerkednem!

aztán - kicsivel később - még mindig danival... Úgy tűnik jót akar nekem, de teljes szívből. És emlékszem arra, hogy tegnap este, milyen nyugalmat éreztem miatta.. de ma már nem... Szeretne segíteni nekem, mondja. Kitalálta, hogy egy éven belül "jól leszek". Hogy őt az zavarja a leginkább, hogy én vagyok - állíta szerint - "'az első ember, akivel találkoztam, aki ennyire nem képes kialakítani saját magát, és az első ember, aki nem ura a cselekedeteinek;... és az egészbe az a legszarabb, hogy neked igenis van jellemed! csak ez az egész elnyomja teljesen. viszont én azt a részed szeretem amelyik nyugodt, érett, és okos.." - hü, szó szerint idéztem.. szóval ezt mondta tegnap. És azt akarja hogy javítsunk.. hogy ne legyen ez a sok gubanc, és szeressem önmagam. most nagyon Kisherceg fanatikus lett, nagyjából az idézet szerint közelít jelenleg felém: "Az idő, amit a rózsádra vesztegettél Az teszi olyan fontossá a rózsádat" - Magyarán én vagyok az ő rózsája. És kitalált valamit erre a napra, valami egyszerűnek hangzó, konkrét dolgot... amire én annyira motiválva voltam, meg lelkesen reagáltam, és bíztam benne tegnap! Mivel nem akartam elfelejteni, elírtam papírcetlire és itthagytam az asztalon, hogy észre vegyem: "miután felkelsz, éjfélig kerüld azokat a dolgokat, amiken érzed, hogy negatívan hatnak rád, és írd le minél többször és hosszabban, hogy mitől lehetne jobb neked"

És minden, amit ezzel kapcsolatban éreztem tegnap este, olyan semlegesnek tűnik. Pedig akkor nem volt az. Bár, most hogy írom.. már mintha történne valami bennem.. kezdem úgy érezni magam, mint a Mielőtt elalszom című könyvben az a emlékezet kieséses nő a férjével....

De ma reggel amikor felébredtem görcsbe állt a gyomrom, és nagyon nem akartam kibújni az ágyból. aztán kiugrottam és sikítani kezdtem mint egy őrült (ezt egy igazán "vicces szokásom :D) Az első gondolatom az volt, hogy csak azért is találkozni fogok azzal az ismeretlen fiúval, végülis, mégis ki ő hogy megakadályozzon benne?! Miért kéne nekem engedelmeskednem neki? Amikor ígyis utálok egyedül lenni.

Persze dani azt is mondta, hogy ha ki akarok menni mert szép idő van, akkor ez ne attól függjön hogy van e társaságom vagy nincs, megkért hogy menjek ki egyedül sétálni! De nem akarok!!

Nem tudom mennyire van ebben a netes-ismerkedés témában neki igaza... Elbizonytalanított. Nagyon. De mégis, inkább rohannék egy idegen felé ha itt van a közelemben, minthogy itthon töltsem a napot.... és ha ez megtörténne, akkor dani pofájába tudnék röhögni, hogy na látdo, csakazért is azt csináltam amit nem akartál, he-he-he.....

általánoságban nem szoktam káromkodni, szíves elnézésedet kérem hogy cenzúrázva - leírtam a szext/szeretkezést "primitívebb" szóhasználatban...

most mégis mit akarsz? nem beszélek így, sőt általában írni se írok így, tekintve hogy nem a gonzó féle írástudományba koptatom a billentyűzetet, hanem a normális stílust használok, ami tele van elcsépelt szavakkal egytől-egyik mert nem vagyok se túl kreatív, se túl művelt, a szókincsem pedig a béka feneke alatt.

ne ítélj el egy félmondat miatt, egyébként sincs jó kedvem. biztosan veled is előfordul

tanulás: van

munka: nincs

barátok: néha van, néha nincs

szórakozás: nincs kivel

művelődés: kinek mi

ismerkedés: van

kirándulás: nincs kivel

olvasás: van sűrűn

végülis annyira leszakadtam az anyámról, hogy már a szakadás sebe nyoma se látszik.

Tanulás, munka, barátok, szórakozás, művelődés, ismerkedés, kirándulás, olvasás???

Azért 20 év körül már lassan le kellene szakadni anyuciról.

nekem nem pszichológusra lenne szükségem, vagy ha mégis lenne egy doki akihez mennék, akkor sem úgy, hogy "nah most megek terápiára"

...figyeljenek oda rám, minden egyes emberben ezt keresem akár pszichológus akár nem

Egyetértek veled. Lehet itt ítélkezni, hogy ilyen meg olyan a lány, de senki sem magától lett ilyen vagy olyan, a családja is erősen "beledolgozott" ebbe az eredménybe. Ami nem azt jelenti, hogy akkor most hibáztassuk őket, csupán egy tény, ami közelebb segíthet a megoldáshoz.

A leírtak alapján én is azt hiszem, hogy szakember segítségére lenne szükség.

Ha komolyan így érzel, ahogy írod, kérj segítséget szakembertől!

Ugyanakkor próbálj beszélni Anyukáddal, hogy szeretnéd, ha a rajzaidat nem mutatná meg másnak, és szeretnél több időt tölteni vele, de ne irigyeld a boldogságát, próbáld elfogadni a párját, nem kötelező szeretni...

(Egyébként van egy kísértetiesen hasonló fórum más megközelítésből...)

Mondom ezt úgy, nekem nagyon sok önértékelési és személyiségi problémám van "igazoltan", amiről a szüleim tehetnek, de helytállok, és nem mutogatok. Elbasztak, ezzel kell élni. Mindezt tudom, akkor annak megfelelően igyekszem cselekedni.

Mással máshogy basz ki a t4ermészet. Pl. ronda, nem tud olvasni, nem tud számolni, vagy akármi... Ettől még nem áll tetejére a világ, be kell illeszkedni, vagy el lehet menni a pusztába.

Van, ahol a szülőnek kellene leválnia a gyermekéről;

van, ahol a gyermeknek a szülőről :)

Nem akarlak megbántani, de nálad ez betegség, hogy nem tudsz egyedül lenni, és ez indulatokat hoz ki belőled?

Ha kellemetlen a kérdés, ugorj át rajta.

válasz mindenkinek: igen, jó hogy írtátok.. ez hogy újraéli tinikorát 100% szemmel láthatóan igaz, én nem öltözködök úgy ahogy ő (sajnos), a fürdőszoba telepakolva hat fajta ránctalanító krémmel (minek annyi?) plusz egy egész táska smink kb 10 féle rúzst használ, gyakorlatilag ki vagyok túrva itthonról.,

de elmenni, hát elmenni nagyon nagyon szeretnék! már csak azért is, mert így, anya mellett nem adom ki magam annyira szabadon. ha nem vele élnék másképp öltözködnék, más lenne a szobám stb.

de egyedül nem élhetek, mert nem bírok egyedül élni, és oké a felelőtlen vagyok szedjem össze magam, de érzelmi alapon nem lehetek egyedül. ha 12 óránál tovább vagyok egymagam akkor jön a káosz a felfordulás, aztán ha épp elkap valamiért az indulat nem tudom kontrolállni magam, engem emberek kontrollálnak.

Ismeretlen emberről, esetről nem mernék feltételezni semmit.

Nem ismerjük egyik felet sem. Megesik, hogy hiába szeret valaki rajongásig valakit, annak mégis az a véleménye, az egész világ ellene van....és itt kerülhet a képbe talán egy jó szakember.