Jogosan vagyok szomorú? (beszélgetés)
Nem, nem jogos a felháborodásod és a szomorúságod.
Ha barátilag csináltad, sőt vele együtt (márpedig azt írtad), akkor nem lenne szabad idegesítsen.
Ez olyan, mint az az ember, aki magát sajnáltatja, egy 10 éves házasság vége után, hogy mennyi energiát tett bele. Ilyenkor a gép előtt eltöltött kellemes percek eszedbe sem jutnak a barátoddal?
Tanultál belőle. Legközelebb, vagy viccből megcsinálod egy-egy barátodnak, amit kér, vagy számlásan, korrekten. Akkor nem lehetsz te sem szomorú és a másik fél sem elégedetlen. Összekeverted a haverságot a munkával! Vagy fogd fel viccesen, vagy munkaként nyújtsd be a számlát.
Az informatikai tudáshoz nem elegendő elvégezni egy sulit.
Kell hozzá az affinitás is, illetve a folyamatos ismeretszerzés és gyakorlás.
Egy x évvel ezelőtt tanult informatikához kapcsolódó tudás, ma már nem ér semmit, a gyors változás miatt. Ezzel lépést kell tudni tartani.
Ja, és akinek vért izzadva kell vizsgáznia, annak sajnos nincs meg a kellő "kémia" az egyén és az informatika között;)
Persze persze, igaz, csak mondjuk ha 2 informatikust nézünk pl, azonos végzettséggel, korral, habitussal, nagy valószínűséggel a férfi többet keres alapból, a nő meg fel van háborodva, hogy nem kap annyit, mint a férfi kolléga.
Na de hogyan várja el, ha saját magát is kevesebbnek ítéli meg?
Ez igaz!
Bár hidd el, amit én valaha tudtam informatikából, most sehol sincs 😂
A bérek közti különbség meg nem csak nemek között van, sok mindentől függ, szakmától, tapasztalattól, határozottságtól, ki mit tudott kialkudni felvételkor, stb.
Mi 4-en dolgozunk együtt, nők, és mindannyian más bért kapunk.
Lehet, de nem tanulásról írt, hanem "szíve, lelke, legjobb munka, nő létére"..
Amit megtanultunk, azt már senki se veszi el :))
Aztán meg egyenlő megítélést és bért várunk el nő létünkre.
Szerintem úgy értette, hogy a nők többnyire nem egy informatikai zsenik, ami a férfiaknak kapásból megy, azt nekünk tanulni kell.. 😂
Én legalábbis mindig vért izzadtam a főiskolán, mikor informatikából és szoftverkezelésből vizsgázni kellett.
"... Szívem és a lelkem beleadtam és a legjobb munkát igyekeztem csinálni. Nő létemre..."
???
Hogy mi???
???
Az, hogy nő vagy, nem jogosít fel arra, hogy sz@r munkát végezz.
Vagy szerinted de?
Egész végig azt mondta, hogy tetszett neki az oldal és együtt szerkesztettem vele de később akkor is átszerkesztette. Segítségem még most is kéri ha elakad...
Inkább azért vagyok szomorú mert 50 óra munkám ment a "kukába" és sokat idegeskedtem és stresszeltem is mert extra kérései voltak amiket sokszor én sem ismertem, de utána olvastam és kérdeztem és nehezen de beállítottam és utána ez is törölve lett... Szívem és a lelkem beleadtam és a legjobb munkát igyekeztem csinálni. Nő létemre...
Ha ez csak szivesseg volt, orulj, hogy nem nyaggat tovabb.
Tisztabb lett volna rendes arat kerni, es munkakent kezelni.
Felejtsd el! Ezen ne rágódj! Ilyen.
Ne is hozd szóba neki!
Majd ha ő szóba hozza, mond, hogy neked ahhoz már nincs közöd, az nem a te munkád már, így nem tudsz belenyúlni vagy fejleszteni rajta.
Ha kifizet rendesen, akkor ne foglalkozz vele.
Engem nem különösebben érdekelne.
Ha te megcsináltad azt amit kért, akkor?
Nem szabad baráti áron ilyeneket csinálni, mert aztán azt hiszik, hogy ez a meló semmit nem ér.
A fiam szokott weblapokat készíteni. Egy-egy ilyennel kb. 2 hetet dolgozik és 150-200 ezret kér érte. Attól függ, hogy ismerős vagy ismeretlen az illető...
Ha meg kérnéd rendesen az árát, akkor nem lenne kedve még valakinek kifizetnie ezt az összeget és százszor meggondolná, hogy bohócot csináljon másból. Ha a másik is ingyen csinálja neki, akkor csak kihasznál mindenkit.
Üzletben nincs barátság, csak akkor ha igazi barát.
Perszehogy jogosan vagy szomorú.
Én akkor is már szomorú lennék, ha valaki összejárkálná a felmosott konyhámat, így nem tisztelve a munkámat.