Szerintetek hogyan lehetne visszahozni a halálból ezt a kapcsolatot? (beszélgetés)

Nem igazán értem, hogy mi a kérdés.

Ha jól értem, nem látod őt jó apának, nem szeretsz vele találkozni, nem kell vele együtt élned, de lelkifurkád lenne, ha történne vele vmi.

Úgy alakult, hogy az egészségi állapota/ilyesmi megkívánná, hogy vki beköltözzön hozzá?

Vagy szeretnéd vele teljesen megszakítani a kapcsolatot?

Szia,

szerintem is menthetetlen. Én több családtagomat is dobtam azért, mert így viselkedtek velem. Egyrészt borzalmas volt, másrészt meg nagyon komoly, maradandó károsodást tud okozni ez az ember lelkében.

Adott egy szülő, aki egyedül el. Hosszú történet, lényeg, hogy nem könnyű vele az együttélés. Mindenkivel problémája van, mindenkit ellenségnek tekint, mindenki hülye számára, ő, Ő maga az ártatlanság és mindenki más, akit elmart maga mellől az évek folyamán a bűnös.

Nehéz ember, tudom, mert már százszor megtapasztaltam, hogy ő már nem fog megváltozni. Nem is szeretek vele találkozni, mert úgy érzem, hogy nincs szükségem arra, hogy csak a negatívat hallgassam, mert soha semmi pozitívat, örömtelit nem tud kiejteni a száján, nem kérdezi meg, hogy hogy vagyok, csak szid mindent és mindenkit, próbálja megmondani mit csináljak, kritizálja a döntéseimet, ellenőrizget, uralkodni próbál felettem, amit sokáig meg tudott tenni, de már nem megy neki. Az az igazság, hogy már nem beszélek vele és nagyon csúnya ezt kimondani, de nem is hiányzik, vagy, hogy eszembe se jut napokig, ugyanakkor sajnálom, hogy idáig fajult ez a kapcsolat, de szerintem ez már a menthetetlen kategória. Sajnálnám és biztos lelkiismeret-furdalásom lenne, ha valami történne vele, de egyszerűen bár az apám, nincs meg kettőnk között a kötelék. Fenyeget, zsarol, manipulál, fenyeget, hogy ha ő meghal, nem lesz örökségem. Azt hiszi ezzel magához tud láncolni, de nem, nem érdekel. Egy apa nem attól lesz jó apa, ha érzelmileg zsarolja a gyerekét.

Mit tennétek? Nem akarom vele teljesen megszakítani a kapcsolatot, de nem érti meg, hogy nekem mi a bajom. Több érzelem és empátia van egy kavicsban, mint benne.

Sosem dicsér, nem támogat, tulajdonképpen semmit sem tud rólam, iszik és néha tényleg úgy érzem, hogy egy toxikus ember, akinek elment a maradék esze.