Szerintetek én miért nem kapom vissza azt, ha segítek valakinek? (beszélgetés)

Gratulálok, épp most fogalmaztad meg, hogy veszthetnéd el az egyik legértékesebb tulajdonságodat... Attól függ, mennyire vagy jó és segítőkész, hogyan reagálnak rá az emberek? Szerintem azért kellene valamit tenned, mert te helyesnek és jónak látod, nem azért, mert körülötted ilyenek vagy olyanok az emberek.

Azért is írtam ilyen hevesen, mert én is sokszor járok így, és magamat is sokat kell tanítgatnom erre. Az emberek nagy többsége nem gondol a másikra ilyen szinten, mint te. Szokj le arról, hogy másoktól elvárj ilyen dolgokat, és akkor nyugodtabb leszel. Persze szóvá tenni lehet, hogy rosszul esik, hátha a másik kicsit elgondolkodik rajta. És önzetlen akkor leszel, ha még ezt sem várod cserébe. A legnagyobb jutalom, amit kaphatsz a segítőkészségedért, az a jó érzés és öröm, ami benned van utána, és az, hogy ha látod, hogy a másiknak tényleg segítségére volt és az örül neki.

Persze ettől nem lesz tűzifád, de szerintem érted, mire gondolok.

A férjem nagyon segítőkész , önzetlenül.

Én már egy kicsit számítóbb vagyok .(fejlődőképes)

Ő segít ,de nem vár el semmit.Nem is gondolkozik rajta,hogy neki ebből mi haszna származik.

FI.segítettél,pont.

Aj hagyjuk már ezt..

Szerintem mindekinek van legalább 1 olyan dolog, aminél egy bizonyos illető eszébe sem jutott, pedig az az illető is örült volna, vagy rászorult volna.

Nem irigységből, becsvágyból, önzőségből.. Pusztán azért mert rohadtul nem jutott eszébe..

Nem kell ennek akkora feneket keríteni.

Az adok kapok, meg fene nagy segítség nem itt kezdődik.

Hogy miért nem?

Az elvárásaid miatt.

Sose azért segítek, mert számítok valamire.

Imádok segíteni, nekem ez szórakozás, és felemel.

Én mondjuk nem szeretnék olyan barátnőt, aki egy ilyenért önzőnek tartana. A barátság nem arról szól szerintem, hogy én adok egyet, akkor neki is kötelessége, hanem adok mert jót teszek /örömöt okozok vele, és nem várok érte semmit.

Nem számolom, hogy hányszor adtam és hányszor kaptam cserébe.

Remek terv. Csak nagyon szar lesz így az életed. Addig nem tudsz ezen túl lépni, amíg folyton ezen rugózol. Az meg sem fordul a fejedben, hogy nem szándékosan csinálta, hanem tényleg figyelmetlen volt?

És csak úgy mellékesen: sok mindent lehetne erre mondani, de azt nem, hogy te önzetlen vagy.

Hidd el, hogy magadnak teszel azzal jót, ha elkönyveled, hogy ez most így esett, majd legközelebb jobb lesz.

"még sosem jutott eszembe, hogy önző lenne, ha ő nem szól nekem"

Legjobb, ha nincs róla tudomásunk :)

Itt nem önzetlen segítségről, hanem adok-kapokról van szó. Számítgatásról.

Milyen barátnőd van, akinek eszébe sem jutsz? Az esettől függetlenül elgondolkodhatnál róla.

Szerintem nem vagy pancser, és most már hogy megemlítetted neki simán lehet, hogy legközelebb majd szól.

Nekem is sokszor van, hogy mesélek valamit anyunak, hogy mit vettem, és rám olvassa, hogy neki miért nem szóltam, vagy vettem, és hát valójában eszembe sem jut, hisz ő is jár mondjuk abba a boltba.

Szóval ez nem önzőség szerintem, ezért egy barátságot kár feláldozni, főleg, hogy emberek sem vagyunk egyformák, én is sokszor szólok valakinek, ha tudom, hogy olcsó amit szeretne, de még sosem jutott eszembe, hogy önző lenne, ha ő nem szól nekem. Igaz nekem nincsenek elvárásaim az emberekkel szembe...

"Mindenki saját magának legyen figyelmes meg leleményes."

Te voltál az aki nem volt elèg figyelmes!

Attól félt, hátha ő esik el a lehetőségtől, miközben te megkapod. Irigység felső foka!

Én már megszoktam hogy sokkal többet adok mint amennyit kapok. Világ életemben így volt. Sőt, a legnagyobb meglepetés az volt, mikor nagy beteg lettem olyanok fordultak el tőlem, akik rendszeresen hordták el tőlem a sok gyümölcsöt, tojást, mikor mi volt. Hát ettől kezdve nekik volt kevesebb. 😀 Igaz a mondás, bajban ismerszik meg a barát.

Ettől függetlenül segítek és adok a mostani környezetemben is, csak mert ilyen típus vagyok. A lelkemnek nagyon jó mikor ezt teszem.

Te is gondold át, ne szomorkodj, ne haragudj a barátbődre. Végül is nem a barátnődben csalódtál, hanem magadban. Másnak hitted mint ami. Ő a jövőben is olyan lesz mint eddig volt, legfeljebb a te hozzáállásod változik.

Neee! Szerintem ez nem így működik.

Most történt egy eset, ami rosszul esett neked. Bizalmat vette el tőled, nem a tűzifát. Beszéljétek meg. Jónak lenni jó. Bizonyára sok jót kapsz te is, csak olyan az emberi természet, hajlamos hozzászokni és észre sem veszi.

Szó se róla: a barátnődtől csúnya dolog volt, hogy meg sem említette a tűzifát. Menj be a hivatalba, és szólj, hogy te most értesültél a lehetőségről, szeretnél pótlólag te is feliratkozni. Ha van rá lehetőség, biztosan megteszik!

Viszont: az univerzumban bármit is adunk ki magunkból, az idővel visszatér hozzánk. Akár jót cselekedtünk, akár rosszat. És általában egy olyan pillanatban, amikor a jóra leginkább szükségünk van, és rendszerint olyan embertől, akit jelenleg még nem is ismerünk. A rosszat is visszakapjuk, amikor nem is számítunk rá. Ez már csak így szokott lenni.

A barátnődnek szóvá tenném ugyan, de ennyi miatt nem tartanék vele haragot. Talán legközelebb majd eszébe jutsz, ha ilyesmiről tudomást szerez.

Hát lehet tényleg attól félt, hogy akkor majd elveszem tőle a lehetőséget. És még azt is mondja, hogy a pályázat vége előtt 3 nappal adta be ő is, és gyorsan beadta, eszébe sem jutott hogy szóljon.

Hát kösz.

Elhiszem hogy rosszul esett.

Mégis,, azt ne sajnáld ha szóltál neki.Ha nem önzetlenül segítettél, az sem jobb mint hogy ő elfelejtette.Sőt,,,

Eléggé rosszul esett az alábbi dolog: pár hete szóltam egy barátnőmnek, hogy lehet pályázni a településünkön lakás felújításra. Örült neki, pályáztunk. Aztán most kiderült, hogy ezzel egy időben tüzifára is lehetett, amire ő pályázott is, megnyerte, de nekem nem szólt hogy van ilyen is. Nyilván én voltam a hülye mert 1.miért nem figyeltem, hogy tüzifára is lehet 2.miért szóltam neki jóindulatból. Azt mondta, hogy hát neki eszébe sem jutott, hogy szóljon hogy fára is lehet pályázni, örült hogy lehet és kész.

Nekem ez nagyon rosszul esik, mivel tudja hogy mi nekünk is szükség van rá. És én szóltam neki, de ő már nem szólt hogy ilyen is van. :(