Szerintetek 34 évesen már ez a jövőkép felejtős? (beszélgetős fórum)

Van egy ismerősöm, aki ugyan ebben életszakasz emonciónális válságban volt. Fél év alatt, mondhatni az első szembe jövő lehetőségbe beleugrott, amit pár három évvel később meg is bánt. Addigra találkozott egy olyan személlyel, akivel szivesebben alapított volna családot.

Egy másik ismerősöm esetében, ebben a plusz három éves korában, vagyis harminchat-harminhét éves korában lett először terhes. Azóta mondhatni, hogy a legharmonikusabb kapcsolatban van, amit ismerhetek.

Amit konzvekvenciaként ki akarok hozni, hogy most vagy egy olyan korban amikor az értékitéleted változik. Amikor már eddig szerzett tapasztalataid alapján építed fel a terveidet. Ezt az emonciónális változást nagyon sok pszichológiai szakirodalom is megemlíti.

Készítsél egy terv listát, aminek nem gyerek vállalás a központi eleme, mert azzal csak passzív stresszbe hajszlod magad. Készíst egy fejlesztési tervet, hogy eljársz kondi terembe, vagy hogy beiratkozol egy rövidebb suliba. Ha intezíebbek lesznek szockultúrális kapcsolódásaid, akkor nagyobb lesz az esélyed is egy társ megtalálására.

Egy rövid sztorit még hozzá tennék. Egy közvetett ismerős például azért ment el építészmérnöki egyetemre, hogy pasik között legyen. Aztán be is jött neki. Az egyik sráccal kölcsönösen segíteték egymást a tanulásban, aminek a végére a diploma után egy szép család lett a vége. Ami érdekes lehet a számodra, hogy a harmincon túl voltak mind a ketten.

Ha gyereket akarsz, vágj bele donorral minél hamarabb. Párt 45 évesen is találhatsz, gyereket reálisan kb 40-42 éves korodig szülhetsz saját sejtböl.És sajnos nem evidens, hogy Veled amúgy minden rendben, és nem kell évekig várni a babára.

Örökbefogadni Magyarországon kb lehetetlen egyedülállóként, és jóval nehezebb út, mint a saját véred nevelni.

Ezt a 3 év feletti dolgot nem igazán értem, nem kötelezö 3 évig otthon lenni, söt, legkésöbb 1,5 - 2 éves kortól kellene is a gyereknek a közösség.

Még mindig jobb minthogy fiatalon lett volna valakid,pikk pakk 1-2gyerek aztán szétválni..

Én hiszem azt,hogy minden okkal történik.Neked is kialakul hidd el

Szerintem nagyon kevés embernek alakul úgy az élete, ahogyan azt eltervezte.

Ha tudod egyedül is biztosítani a gyerek számára a jólétet és lenne segítséged én nem vetném el a helyedben azt, hogy férfi nélkül vállald. Nem ördögtől való dolog. Később, gyerekkel is megismerheted a nagy Ő-t.

Amúgy nem vagy öreg, a kivárás is jó opció. A korod miatt ne ess kétségbe.

Volt már párod?

1, Semmiről nem vagy még lekésve.

2, Szerintem is inkább elsősorban párt keress magadnak, azért nem árt ha van...

3, Ha semmiképp nem jön össze... egy volt osztálytársam már válás után, 30-as éveli közepén egyéjszakás kalandból vállalt egy babát, egyedül neveli, de a szülei tudtak segíteni, amikor még pici volt. Most már kamasz.

34,5 évesen férjhez mentem. Kiderült, hogy a férjem gyakorlatilag meddő. 7 év saját sejtes lombikozás után az első spermadonoros lombikkal sikerült a kisfiam, aki már 4 éves. Férjem a terhességem legelején lelépett. Köszönöm szépen, néha nehéz, de teljesen jól vagyunk. Semmit sem bántam meg azon kívül, hogy megismertem a volt férjemet, mert úgy éltem meg, hogy elvette az éveimet a semmiért. De már ezen is túl vagyok.

Tulajdonképpen nélküle is végigcsinálhattam volna ezt az utat 35 évesen és akkor nem 42 évesen kellett volna szülnöm. Sokkal egyszerűbb lett volna.

A környezetem tud mindent, senkitől nem kapok negatívat, sőt!

Persze azért még ne add fel, adj még 1-2 évet, hátha megtalálod az igazit. Nyilván ideálisabb lenne a hagyományos úton menni végig, kistesóval...

Vagyis: egyedülállóként inkább örökbefogadás, és 3 évesnél kicsit idősebb, hogy a munkádat (fizetésedet) meg tudd tartani.

Ha idővel megtalálod a párodat, és valóban szeret, elfogad majd a gyermekkel együtt, és akkor még nyugodtan lehet közös babátok is.

Ha már mindenképpen szeretnél gyermeket, akkor inkább az örökbefogadás tartom jobbnak, amennyiben egyedülálló vagy.

Gondolj bele, nem csak olyankor lennél egyedül, amikor minden oké, de ha a gyermek beteg lesz, vagy éppen te leszel beteg.

És nem mellékes az sem, hogy miből fogtok élni ketten a babával!!! 3 éves koráig! Az a gyes, gyed, akármi max. pelusra lesz elég.

Nem elég világra hozni, valamennyire biztos anyagi háttér is kell ahhoz, hogy biztosítani tudj neki mindent.

Nekem is ilyen tervem volt. Igaz nekem sikerült is bár nem egészen úgy ahogy elterveztem de nem lényeg.

Nem vagyok még öreg simán sikerülhet a "terved" csak kicsit később.

De semmiképp sem egyedül.

Esetleg az is lehet a leendő párodnak már lesz gyereke erre számíts azért.

Sok sikert, sikerülni fog

Nem felejtős szerintem. Ne mondj le arról, hogy neked lehet még férjed, természetes úton gyereked.

Én saját bőrömön tapasztalom, hogy tervezetten egyedül gyereket vállalni iszonyatos nagy felelősség, ha ne adj Isten történik veled bármi, vagy közbe jön valami egészségügyi gubanc egy férj/pár segítsége neked és a gyerek számára nélkülözhetetlen. Gondolom vannak szüleid, de nekik is van saját életük, ők is csak idősödnek.

Régen volt a fejemben egy terv: 20-as éveim elején találkozni az igazival, házasság. Max 25 évesen az első gyerek, 28 évesen a második. E szerint már 2 nagyobbacska gyerekemnek kellene lennie.

34 vagyok és párom sincs. Amikor betöltöttem a 30-at, azóta engedem el a dolgokat. A házasságot, a 2 gyereket, most meg már a kapcsolatot is. A mesterséges úton gondolkodom donorral. Ha jövőre, a 35.szülinapomig nem lesz kapcsolatom.

Mit gondoltok?