Szerinted mi a karácsony igazi üzenete? Az ajándékozás jelentősége.. (beszélgetés)

Én is készítek elvihető édesség kedvenceket, de ezt máskor is megtesszük. Akár jönnek, akár mi megyünk, mindig kedveskedünk valamivel. Most együtt vásárolunk a gyerkőcöknek, de máskor mi is megkérdezzük, mi legyen. Tulajdonképpen nálunk mindig van kis ajándékozás. Mert ugye szülinap, névnap is van. Kicsi a lakásuk, és raktározandó dolgot sosem adunk.

A karácsony csak egy alkalom, a többi között. :)

Nalunk a szuleim mindig keszitenek ezt-azt. Sokszor kapunk hazi szorpot, lekvart, bonbont, de apukam hurkaja, kolbasza, disznosajtja, vagy hazi sajtja verhetetlen, ilyesmiket szokotak kuldeni az utobbi evekben amikor nem tudtunk hazamenni. Mindig oriasi oromet okoznak ezekkel, de az utobbi evekben a szaloncukor is ajandek szamba ment nalunk, mert itt nincs. Nagy volt az orom amikor a karacsonyi csomagbol elokerult. Iden viszont helyben lesz minden ilyesmi :)

Mi is ki szoktuk talalni mi az aminek orulnenek, de talan magunak nem vennek meg, de volt mar hogy szinhazjegyet, gyertyafenyes vacsorat vagy egy hosszuhetvegi kiruccanast kaptak tolunk, szoval igyekszunk tenyleg olyasmit adni aminek orulnek. A gyerek ajandeka ugyeben altalaban megkerdeznek, igy nem vesznek olyat ami mar van, vagy aminek nem orul, de nem szoktunk tulzasba esni.

Nálunk ez úgy van, hogy mindenki a kis családjában ajándékoz. De mikor 9-10-en összejövünk, már inkább a "nagy" össznépi találkozás, beszélgetés a lényeg. Persze mi készülünk mindenféle jóval. Eddig mindenki jól érezte magát, és remélem, most is így lesz.

Mivel mi nagyszülők vagyunk, mi máshogy nézzük a dolgokat. Nincs kedvem saját kezűleg készíteni semmit, felesleges dolgokat meg nem veszek.

Nalunk vegyes, anyosomek eldontottek, hogy ne ajandekozzunk, csak a gyerekeknek. Ez vegulis jo, mert oket Az egesz nem nagyon erdekli, mi mindig nagy gonddal valasztottunk ajandekokat, hogy mindenki oruljon, aztan altalabn mindig olyasmit kaptunk, amibol erzodott, hogy csak epp vettek valamit, de nem foglalkoztak sokat az egesszel(volt ott lejart kukacos Mozart-golyotol a valaki mastol kapott gagyi kavescseszekig minden, a csucs az volt amikor olyan italt kaptunk anyostol amit az en szuleim vittek neki amikor vendegsegben voltak nala, apukam csomagolta...) Igy ennek orulok, bar most kitalaltak, hogy csokit azert megis adjunk egymasnak, persze mivel mi kulfoldon elunk, valami ittenire vagynak, mi meg kapunk majd helyette valami gagyit amit nem is szeretunk... egyebkent meg ha mar csoki, szivesebben dontom el en, hogy milyet es mennyit szeretnek... A gyerekek kapnak, de ugyanez a helyzet, mi altalaban eltalaljuk mert figyelunk, ok meg rendelnek valami hulyeseget, ugyanazt mindkettonek, altalaban olyat amit az o gyerekuk nez ki a tv reklamokbol, a mienk meg nem nagyon szokott orulni neki...

A szuleimmel mas, ok szeretik szepen unnepelni a karacsonyt, keszulnek ra, figyelnek. Veluk jo ajandekozni is, altalabn mindenkinek sikerul oromet okozni. Iden veluk toltjuk a szentestet, jo lesz. Anyosomeknal nem birom hogy nincs semmi unnepi hangulat, csak raront a gyerek az ajandekokra, utana meg mindenki a kajara es annyi... Nalunk mindig olyan szep volt a karacsony, gyerekkoromban is, volt kozos enekles mielott az ajandekokat bontottuk... Most mar 4 eve kulfoldon elunk, 3x nem tudtunk hazautazni karacsonyra, most viszont igen. Szerencsere anyosomat nem zavarja ha 24-en anyukamekkal vagyunk, igy szep lesz a karacsony... anyosom mondja is, hogy ot nem nagyon erdekli, neki mindegy hogy melyik nap leszunk nala...

Nálunk a szűk család is nagy. És imádom. Szeretem a várakozást, szeretem az összejöveteleket.

Szeretem az ajándékozást oda-vissza. Tudom, hogy az ünnepnek nem ez a lényege. De annyira jó nézni, amikor a gyerekek feszülten figyelnek.

Nálunk bizony több csomag is van. A gyakorlat az, hogy mindig a legkisebb adja át a fa alól kihúzott ajándékot a gazdájának. Az a boldogság az arán, na az mindennél többet ér. Türelmesen vár, mindaddig, amíg mondjuk neki, hogy a soros csomag éppen az övé. Sok kis csomag, nem nagy ajándékokkal.

Szeretjük a felnőtt társasjátékokat. Szoktunk is jókat játszani, amikor módunk van rá. Majdnem minden karácsonykor meglepünk valakit ilyen társasjátékkal. Az ünnep nem a drága ajándéktól lesz ünnep, hanem a nagy nevetésektől, amikor a felnőttek vissza tudnak menni gyerekbe.

Szóval nem a ár a mérce. Viszont ha tudom, hogy valaki nagyobb dologra vágyik, akkor bizony megkapja. Nincsenek szigorú elveim, ha meg kell nyitnom a pénztárcámat, akkor megteszem.

Nem bírom, amikor emberek azt mondják, hogy ó, nálunk nincs ajándékozás, meg így meg úgy. Aztán elszólja magát, hogy 150 ezer forintnál többnél tart. Akkor miről beszélünk?

Többnyire nálunk is több, jelképes ajándék a jellemző. De vannak kivételek. Azok pedig erősítik a szabályt. :)

Ezt mi is próbáltuk, de nálunk nem működik.

Sógornőm ötlete volt, hogy fejezzük be az ajándékozást. Több oknál fogva tartottam jó ötletnek. Aztán mégsem jött be. Sajnos.

A helyzet az, hogy általában két ünnep között látogatunk el hozzájuk. Márpedig mi, ha megyünk valahova, akkor alap, hogy nem megyünk üres kézzel. Ünneptől függetlenül sem. Szóval, megyünk, és viszünk ajándékot. Ők képesek rá, hogy betartsák a megállapodást. Ha mi megyünk, nem kapunk ajándékot, hiszen így állapodtunk meg.

Szóval, tényleg így van. Kinek mi a jó. :)

Régebben mi is ajándékoztunk, de azóta közös megegyezéssel csak a gyerekeknek.

Nekem ez tetszik, mert megmarad egy csomó idő, és úgyis mindenki megveszi magának azt, amire vágyik.

Szóval, kinek mi a jó.

A Karacsony igazi uzenete az egymas fele fordulas, az oromszerzes, a varakozas megelese (nalunk)

Az unnep attol unnep, hogy azza tesszuk - hogy rendbe tesszuk a kornyezetunket, magunkat, es oromot szerzunk masnak. Ki, hogyan - kulonleges vacsoraval, kozos eneklessel, akarmivel.

Nemrég olvastam erről egy kommentet a neten, bemásolom, mert egyetértek vele.

Nem tiltotta meg senki a régit, csakhogy mindnyájan a változást akarjuk, akkor riadunk vissza amikor keserves az új. Mert nincs türelmünk megvarni amíg az idő megérik és a változás megtörtenhet, hanem szembeszallunk mindennel. Ezért harc, fáradság, letörtseg és múltba mélázás az életünk. Az alapokat összetörni amikor a falakat bontjuk, esztelenseg. Nem az ima hiányzik, hanem a keret.

Hiszen most sem tolongunk vásárolni :)

Éppen tálcányi sütit készítek egy néninek ajándékba, holnap viszem el.

Mert mindenki szeret adni is meg kapni is, örömöt szerezni is meg örülni is, a másik öröme a magunké is, ha saját kezűt adok, annak is az alapanyaga pénzbe kerül, szóval az ünnep már csak ilyen, ha karácsony, ha születésnap :)

Csak a helyes arányt kell megtalálni :)

Látod, így kell főzni:

[link]

Még a kezünk sem lesz piszkos.

Az LENNE az igazi, ha azokkal lehetnénk együtt, akiket IGAZÁN szeretünk.

Nem pedig évente 1-2x játszani a családot.

Most így teszek!!

Én nagyon szeretem az ajit is, meg a karit is, mert tök izgi. Olyankor ezé vok teljesen szupi.

Blöááá

:D

Köszönjük szépen!

:) Na azért, kedves kismama!

Jó egészséget nektek!!!