Szerinted hogy kell szeretni? (beszélgetés)

Ezt elfogadom, de amiről én írtam, az már nem olyan tulajdonság, amit figyelmen kívül lehet hagyi, el lehet viselni, mert valamikor szerettem ezt az embert.

Az én páromnak is egy tucat olyan tulajdonsága, hibája van, amire korábban azt mondtam, hogy na ilyet soha, és most elfogadom ezzel együtt, mert szeretem. De rossz tulajdonság és rossz tulajdonság között óriási különbség lehet. Egy bizonyos határon túl a másikhoz való alkalmazkodás és minden rossz elnézése elfogadása már nem normális, ahogy írtam, szerintem mazochizmus.

Azt hiszem az a szeretet, amikor olyan dolgot/dolgokat teszel és mondasz, amikkel egy kicsit ledöbbented a másikat. Nem kell nagyon, csak mindig egy kicsit azt mondja, hogy: "Hűű" - Legalábbis nálunk így megy. :) Ez egy elég objektív kérdés különben, mert van aki másképp fejezi ki, és ha nem csak a cselekvést vesszük alapul a téma tárgyalásában, hanem magát az érzést ami belül van, akkor pedig egyenesen butaság ilyet feltenni. De az én véleményem az, hogy a szeretés érzésénél nincs jobb a világon, néha annyira elhatalmasodik rajtam/bennem, hogy bárhol könnybe lábadhat a szemem, és legszívesebben felpattannék és mindenkinek kiabálnám, hogy "szeretek, szeretek, szeretek"... :))

A szeretet végsősoron az, amikor olyat szeretnél adni a szeretettednek, amit szeret. = boldoggá akarod tenni.

Feltétel nélküli szeretet az, amikor olyannak szeretünk valakit, "amilyen"...nem szeretnénk megváltoztatni, korlátokat szabni, átformálni. Nincsenek elvárásaink vele szemben...mert mély és őszinte alapokra épülő kapcsolat az ilyen.

Ezt sem megszerezni, sem elveszíteni nem lehet!

Jogos, a többi fórumon már elnézést kértem a hibákért.

Csak az elírást javítottad, vagy Te is annak tartod ?

Feltétel nélkül!

Igazán, mélyen és nagyon szeretni: kockázatos dolog. Tűzkarikán kell átugornunk a másikhoz, s közben lehet, hogy elégünk.

Müller Péter

Rendben van, elhiszem.

Nem vagy véletlenül Halak csillagjegyű? Mert igen nagy önfeláldozást mutatsz.