Szerettem volna második gyereket, de a férjem nem vesz... (beszélgetés)

A férjed nem tud / akar felelősséget vállalni a családjáért. Menekülj, ha tudsz. Csak papíron létezik a család.

Az egyik ismerős házaspárnál fordított volt a helyzet, mindent a feleség anyja iránytott. Mindenről anya-lánya döntenek, (inkább a mama) a gyereknevelésről is, a férjnek a szobadísz és pénztárca szerep jutott. A férj anyja egy évben egyszer látta az unokáját, de abban sem volt köszönet, mert a feleség valami mondvacsinált okkal levágta a hisztit. A pasinak végre megjött az esze, 15 év után válnak. Kár volt eddig várni.

Érdekes a felvetés, kezdett leülni a fórum, és most adtál egy új irányt :)

Ha néha vele hagynád, és elmennél szórakozni, talán egy kicsit jobban átélné a helyzetedet. A gyerekednek semmi baja nem lesz, ha másra hagyod - ráadásul az apjára - te viszont kiegyensúlyozottabb leszel, nem érzed magad áldozatnak. Még a férjedben is ébreszthet némi tiszteletet, ha azt látja, hogy nőként is létezel, nem csak anyaként.

Ennek így nagyon nem lesz jó vége.

Sokan tűrnek, de manapság pont ezért is válnak el sokan. Én is. Jobban szeretem magamat annál h szenvedjek vagy boldogtalan legyek. Inkább egyedül mint rossz kapcsolatban.

És igen, sajnos FI jól mondja, magunknak szülünk....

Az a helyzet hogy ők lépten nyomon velünk vannak, szomszédok vagyunk 😆 tudom ebben a helyzetben mit is vártam, hogy elmegy úgy a házuk előtt hogy nem köszön be. De az hogy nem szakad el és még mindig az anyja irányítja ezt nem bírom.

Igen, miért nem megyek én is, mert talán meguntam hogy mindig csak velük vagyunk.

Sajnos anyukám messze él, nem tudok minden héten hozzá rohanni, úgy mint a férjem naponta.

"Amikor szóvá tettem hogy legyen velem meg a gyerekkel erre az volt a válasz, hogy mit tud csinálni egy csecsemővel, csak fekszik, minek üljön otthon velem együtt a gyereket nézve"

Térdelőrajt és futás. ☹️

Beszélsz vele erről? Nyilván jó lenne, ha magától is látná, érezné, de ha nem így van, rá kell olvasni, hogy hé haver, van egy gyereked és egy feleséged is.

Nem az a baj, hogy megy, hanem hogy tojik rá, hogy te és a gyereketek hogy éli ezt meg. Ebbe a kapcsolatba tényleg nem kéne második gyerek. Oldjátok meg, vagy cseréljétek a partnereket, ő egy olyanra, akinek mindegy, hogy hol a férje, te meg egy olyanra, aki veled és a gyereketekkel is szeretne együtt lenni.

Akart téged a férjed? Akarta a gyermeket? Közös döntés volt a gyermek?

Jellemzően akkor nem érdeklődnek a gyermekük, a saját családjuk iránt, ha belekényszeritik őket a házasságba, a gyermekvállalásba.

Ne haragudj, nem értem!

Ha a férjed átmegy az anyjához, te miért nem mész???

Közösen ünnepelnétek!

És a gyerekednek is lehetne nagymamája!

Legközelebb meg az anyuka jönne hozzátok!

És miért nem a ti teraszotokon üldögél a baráti társaság???

Vagy netán te nem hívod őket?

Ha a férjednek igénye van ezekre a kapcsolatokra akkor vagy vele tartasz vagy lemaradsz!

És tényleg, a te látogatod az anyukádat???

jaj hát ő erre azt mondta hogy nekem mindennel bajom van, meg én biztos féltékeny vagyok rá hogy neki mennyi barátja van, meg ő nem szeret otthon ülni velem és csak úgy filmet nézni.

Bezzeg az jó ülni az apjával haverra cigizni és iszogatni.

Teljesen úgy érzem velem nem szeret lenni. Igaz a gyerek megszületésével egy időben költöztünk külön, azóta nézem ezt a viselkedést rossznak, előtte is ez ment, de akkor anyóséknál ültünk, és így otthon volt de akkor sem velem.

Amikor szóvá tettem hogy legyen velem meg a gyerekkel erre az volt a válasz, hogy mit tud csinálni egy csecsemővel, csak fekszik, minek üljön otthon velem együtt a gyereket nézve

Az anyám 40 évig tűrt egy ilyen házasságban:az apám egyfolytában a szüleinél volt,vagy munkában kellett segítenie,vagy,ha nem volt munka,csak úgy beszélgetni.Csak ő,egyedül.Ha nem ment egy vasárnap,nagyapám mondta apámnak:főzött anyád,miét nem jöttél?Hogy családja van,nekik meg két unokájuk,az nem esett le,hogy esetleg a családot lehetne meghívni.Nagyanyám utált főzni és elég szar szakácsnő volt,anyám világéletében konyha tündér,akitől a drága anyós csak rendelte a krémes süteményeket,főtetetett-süttetett disznóvágáson,ünnepen.

Apám szülei mindenbe bele akartak szólni,abba is,hány gyerekük legyen a szüleimnek.

Nagyapám pár éve meghalt,anyámon meg most jött ki negyven év keserűsége,és b.sztatja az apámat,hogy milyen élete volt mellette.Az anyósának meg nem ugrál többet,szóba sem áll vele.

már nincs kedvem hidd el mindig mással lenni, nagyon hiányzik a közös 3as.

Egy időbe gyerekkel is mentem , de már belefáradtam

Sajnos ez hogy a barátok mindig mindenben ott vannak, hidd el sokkk, meg hogy anyuka irányít mindent. Miért nem tudják megérteni családos ember.

Az a szomorú, hogy amig ő a haverokkal havi egy 7végét bulizással töltött, a családjával a gyerek születése óta nem volt sehol kirándulni, talán egy évben 2 fél napos kirándulás volt az állatkertbe. És az a hosszú 7vége amit együtt töltenek ezzel nem merül ki, attól a többi 7végén egy hónapban úgy töltenek, hogy nappal elmennek kerékpározni, vagy szülinapi buli, vagy csak úgy üljünk össze italozás megy. Szóval szerintem ez nem normális

Persze nem az a baj, hogy átjár anyukához meg haverozik, hanem a gyakorisága.

Sajnos még mindig az van hogy ünnepnapokon anyuka szól gyere már fiam süsd ki a húst, vagy főzd meg a halászlevet, én meg otthon maradok a gyerekkel és főzök takarítok készülök, egyedül az ünnepre. Ez szinte minden ünnepnél előfordul. Vagy csak úgy együtt megbeszélnek egy kinti bográcsot vagy grillt, mert anyuka enni akar olyat, és előre már együtt ezt megbeszélik, nekem nem szól hátha én akarnék a férjemmel vmit 7végére tervezni, és ez minden hónapban téma. Akkor a haveri téma: minden hónapban van ottalvós buli vkinél, és szinte minden pénteken és szombaton az anyjáék teraszán üldögélnek inni. Szerintem ez több mint amit egy gyerekes apa szabad idejében megtenne. Én nem vagyok laza anyuka, én szeretném, ha velem lenne és a gyerekemmel a férjem, ebben az az érzésem nem mi vagyunk neki az első

Sajnos nem valósíthatunk meg mindent amire vágyunk, bizonyos körülmények miatt.

A bejegyzésedből kihangzik a boldogtalanság. Ha szülsz még egy gyereket ez fokozódni fog ahelyett, hogy a boldogságodat táplálnád.