Szeretet vagy megszokás (beszélgetős fórum)

privátba levelezek kisvárosi lány-nyal miután valaki törölte a regisztrációját a nevében....

Most végül a 3.kal már nem beszélgetnek a párjával pedig szünetet tartanak, de tartják közben a kapcsolatot...

Sziasztok!

Én is nagy dilemmában vagyok, hogy mi is legyen a párkapcsolatommal? 24 éves vagyok és 3,5 évet voltunk együtt, a nyáron szakítottunk, de azóta is találkozunk és érezzük, hogy egymás nélkül nagyon rossz lenne, mert annyi mindenen együtt mentünk keresztül, annyi sok szép közös élményünk van, és nagyon figyelmes, kedves, rendes fiúról van szó, aki törődik velem, ő a legjobb barátom is egyben, igazából barátságból alakult ki a szerelem is annak idején. Mindent meg tudunk beszélni, egy az érdeklődési körünk, a hobbink, a tanulmányaink, a nap 24 óráját úgy tudjuk eltölteni együtt, hogy nincsenek kellemetlen csendszünetek, h ne tudnánk miről beszélni vagy elszórakozni. De sajnos egy dolog nem stimmel velem, nem vonzódom hozzá sexuálisan sajnos, mert nem tudok rá úgy tekinteni, mint egy férfira. Ez vajon annak köszönhető, hogy ennyire jó barátok is vagyunk?

Sokáig azt gondoltam, hogy azért nm vagyunk együtt, mert nekem nincs kedvem hozzá, mert én ilyen vagyok, de a nyáron rájöttem, hogy igenis vannak igényeim, és volt olyan fiú, aki nagyon tetszett és úgy éreztem, hogy vele bármikor élvezném a sexet és lenne is hozzá kedvem. Mi a tapasztalatotok? Ezek a fellángolások elmúlnak? Tudok-e még majd pasiként nézni a páromra? Vagy hagyjuk az egészet és keressek olyan párt akiben minden meg van? De egyáltalán létezik-e ilyen? Mármint, hogy valakire örökké fel tud nézni az ember? Örökké fog e vonzalmat érezni?

Illetve azt sem tudom eldönteni, hogy most csak a félelem miatt nem merem elengedni örökre, hogy többé nem találok még egy ilyen embert akivel ennyire egy hullámhosszon pendülünk vagy mert már kicsit idősnek érzem magam ahhoz, hogy egy új kapcsolatba kezdjek és megint felépítsük a bizalmat, mert már közös komoly hosszútávú terveink voltak a jövővel kapcsolatban? És tényleg nagyon szeretem... el tudnám képzelni, hogy babáink családunk legyenek! Csak félek attól, hogy amíg nem próbálom ki milyen is az a vad szenvedélyes együttlét, amikor én is kívánom a párom, addig ha együtt maradunk is ez végig ott fog motoszkálni a fejemben.

Nagyon örülnék valami hasznos tanácsnak, tapasztalatnak, mert már próbálkoztam a lista írással, meg minden félével, hogy sikerüljön döntést hozni, de sajna egyik nap úgy gondolom, hogy összetartozunk és milyen szépen élhetnénk és ha külön válnánk a legszebb éveimet veszteném el, a másik nap meg azt h azért még nem vagyok olyan öreg, még simán találhatok olyat akivel minden passzol?

Persze az a rossz nem azt jelenti, hogy megcsal, megver, leordítja a fejemet, stb.

Hanem az a rossz valóban a rosszat jelenti, ami nem azért történt, mert egyik a másikat a földbe tiporta. Az ilyen rosszak megerősítenek egy kapcsolatot, de sok esetben ha ez a kapcsolat nem állt szilárd érzelmeken, akkor tönkre teszi.

Ezt a jóban-rosszban fordulatot tovább vihetjük, mert ugye az is elhangzik egy esküvőn, hogy egészségben-betegségben, ami szintén nem úgy működik, hogy ha én beteg leszek, akkor nekem kijár minden kényeztetés, támogatás, de ha te, akkor az senkit nem érdekel, inkább lelépek...

Valamint a szegénységben-gazdaságban is, ami megint nem azt jelenti, hogy amíg én kapok meg mindent, engem eltartanak, megkímélnek addig OK az együttlét, de ha a párom, akkor nem kérek belőle...

Tehát, ezeket összességben kell nézni és dönteni, hogy valóban így gondolom e? Hanem, akkor meg nem kell egymást feltartani.

Ha valaki azért beleszeret egy másik emberbe, mert a "társa" nincs vele hetekig, akkor ott nem voltak igazi érzelmek és hiába van a másik oldalról (bár én ebben nem hiszek), akkor is le kell lépni, mert ennek jó vége nem lesz, csak néhány feleslegesen együtt töltött év, hónap, hét, nap.

És amiben nem hiszek: ha én nem szeretek igazán valakit, akkor a másik sem szeret engem igazán, hiszen tudjuk, hogy mindenki azt kapja, amit nyújt, azaz a kölcsönös egymásra hatások működnek.

Sokszor megfigyeltem, hogy annak vagyok szimpatikus, aki nekem is. Ha valakivel szemben az érzéseim vegyesek, akkor az illető is úgy áll hozzám, valamint ha valakit nem bírok, akkor az a valaki viszont nem bír engem, mert érezzük egymáson az érzéseinket...

igen így van, jóban-rosszban, és sokan ehez is szeretnék tartani magukat, sokszor emiatt tengödnek sokan a rossz kapcsolatban, de hiába így érez akkor az ember de ha már megint eljön a rossz időszak, hiába gondol erre attol az még rossz marad.

Ez egy örökös körforgás, de nem tudhatjuk hogy jol vagy rosszul döntünk ha feladjuk a kapcsolatot.

" Igen ám, de éreztetek olyan kötődést valaki iránt, hogy két ember a megbántottságaitól függetlenül zokogva sír, hogy nem érhet vége, mert a másikra szüksége van?"

Igen ,erre szokták azt mondani jóban-rosszban.....de mégis szeretitek egymást.Ha valóban szereted ne gondolj a múltra ne gondolj a jövőre, csak élj a jelenben. Ha valóban nem tudtok egymás nélkül élni akkor nem,hogy szétszakít hanem még jobban összekovácsol benneteket. Tanuljatok az elkövetett hibáitokból.

az, hogy szeretem az egyre biztosabb :( nagyon. csak nem úgy, ahogy kellene. És azt látom, hogy szomorúságot okozok neki azzal, hogy nem vagyok szerelmes. Gondolom ő sem, mert már közel sem olyan,mint mikor az volt, de ő állítja, hogy még az.

bármin. Egy új ruhán, egy régin, hogy miért hordok napszemüveget, hogy vezetek, miért így vagy úgy csinálok valamit. én vele nem kötekszem ill. igyekszem nem, de olyan dolgai vannak, amik a jövőre nézve viszont kiábrándítóak:(

ez egyszerűen nem megy :( nem tudom elengedni. Ez pedig valószínűleg csak az én önzésem.

Elmondtam, hogy amíg máshol dolgozott beleszerettem valakibe és ezért megérdemel valaki mást.

Mint aki nem is hallotta meg, csak azt hajtogatta, hogy ő szeret, én vagyok az élete, és nem számít, mert bebizonyítja, hogy szeretni fogom. Én pedig képtelen vagyok elengedni :(

azóta egyre több a kötekedés mindkét oldalról. Ez így nem mehet sokáig, mert ebbe mindketten belelőrülünk.

" aztán ha szerelem, akkor úgyis lesz belőle még valami nem?

Nem fog rád a végtelenségig várni főleg ha még meg is bántod. Szerintem mihamarabb dönts. Mert ha húzod az időt azzal mindkettőt bántod de főleg magadat.

kegyetlen :(

iszonyatosan nehéz elengedni, még ha utána jobb lehet mindkettőnknek.

igen a vélemények száma elég :)

csak a döntést meghozni nehéz - mert eszméletlenül sajnálom, mert ő szeret :(

ha erre most tudnám a választ. Ez a kérdés bennem is. Hogy a szerelmet dobtam a szeretetért, vagy félelemből a szerelmet a biztonságért.

egy hete van vége úgy, hogy ha hív nem veszem fel a telefont, és nem találkoztunk.

Kedves Kisvárosi lány! Érdekes volt olvasni a nyitódat... mintha magamat olvasnám... annyi különbséggel, hogy nálunk nem volt 3.

14 évet voltam a férjemmel... azt hittem szeretem...aztán napról napra az az érzésem, csak megszokásból voltunk ennyi ideig együtt. Boldogtalanok voltunk mindketten.

Aztán a férjem lépett. Én pedig összetörve egyedül maradtam. Ez egy hónapja volt, és bevallom, még mindig szenvedek.

De közben tudom, ennek így kellett lennie...mert talán még boldog lehetek én is valakivel....

Ha pedig van időd, olvasd el harcomat az élettel a naplómban :)

Tehát neked fontosabb volt a szeretet mint a szerelem?

Szerintem a párod sejthetett valamit ha egyszer csak megváltozott. Lehet ,hogy félt attól ,hogy elveszít téged és ezért nem mondott neked semmit.