Honnan lehet tudni, hogy megszokás vagy szeretet? (beszélgetés)

Hát ne tudom..

Az biztos, ha én tudom, hogy hibáztam egy kapcsolatban és belátom, hogy mit rontottam el, mivel taszítottam el őt magamtól, akkor nem lennék büszke.. Belátnám, megkeresném, beszélnék vele.. és megpróbálnám én helyre hozni. De csak ha tényleg akarom őt, és ha van értelme.. ha nem épp ő az, aki kihozza belőlem a rossz tulajdonságokat. Mert akkor nem passzolunk össze. Nem lehet állandó veszekedésben élni, ez tény..

A jó terapeuta első körben azt fogja kérdezni, hogy mit szeretnél :-)

Ki kell tűznötök a célt, hogy miért szeretnétek harcolni, segitséget kérni. Nem ők fogják helyetted eldönteni, hogy mit kéne tenned!

Most épp biztos vagyok benne, hogy rendbe akarom hozni, és borzalmasan hiányzik! Csak azt nem tudom, hogy ő akarja-e eléggé. Talán a terápián kiderül.

Azért köszönöm mindenkinek a tanácsokat!

Komolyra fordítva a szót..

Ha úgy érzed, hogy van esélye még a kapcsolatnak, és ő sem szakadt még el tőled teljesen, akkor mérd fel, hogy mitől lehetett ez a sok vita (ami tényleg megöli a kapcsolatot) és hogy ezt ki lehet-e küszöbölni.. Ha igen, vállald fel, hogy még szereted, és Te látsz közös jövőd.. Beszélgess Vele erről, ne legyél büszke, hogy Te keresed meg.. És meglátod, hogy reagál.. Meglátod, hogy van-e közös nevező.. Ha igen, még egy próbát megér.. :)

Úgy gondolom, hogy a megszokást lehet ezekkel megelőzni..

Akkor meg a feszült helyzetben nem veszekedni kell, hanem szeretkezni :D hogy ott robbanjon a bomba.. :)

a gyújtópontokat meg meg kell beszélni, még a felrobbanás előtt ))

Nálunk ez hatni szokott. Jól meg tudjuk beszélni a problémákat, jól fogadjuk is és kezelni is tudjuk. A lényeg itt is az őszinteség..

Mindenhol van hullámvölgy.. Bár nálunk én nem így fogalmaznék.. Van, hogy nem lángolnak annyira az érzelmek.. :)

Ha úgy érzed, hogy több van még bennetek, hogy ezeket az aprónak tűnő veszekedéseket le lehet és le is tudjátok küzdeni, akkor meg mutasd ki mit érzel. Hisz Te sem vagy közömbös. Vállald fel az érzéseid, és próbáld meg rendezni..

És a veszekedéseket meg felejtsd el, nem éri meg.. Mindenkinek van hibája, rossz szokása, de el kell tudni fogadni a másikat és azzal együtt szeretni..

Ha arra telik ...csak nem vagy szegény..

Hülyeség visszaszoknod!!

Mi 3 éve vagyunk együtt a párommal, talán kétszer veszekedtünk apróságokon. Nem mondom, hogy sosem volt még problémánk, de azokat meg lehet beszélni.

A veszekedést, az egymás piszkálását, a durva hangnemet nem tűrném attól, akivel együtt élek, akit szeretek és én sem tenném vele. Mert hol marad a tisztelet, a másik megbecsülése..? Ezek alap dolgok egy kapcsolatban. Annyi hülye ember van a munkahelyünkön, a buszon, az ismerősök között..

Otthon legalább jó hangulat, megértés, kedvesség, odafigyelés és kényeztetés várjon.. És a páromat is :)

Szerintem ha egymás idegeire mentek, minden apróságokon veszekedtek, akkor annak a kapcsolatnak semmi értelme..

Felszabadultnak, boldognak, elégedettnek kéne magad érezni.

pl.ha arra a kérdére hogy mi újság?mi történt ma?

a válasz:SEMMI különös.

Az nem jó, dobd el :-) Legyél erős. Minden körülmény van valamiért, amiből tanulhatunk de tovább kell lépni, nem szabad hátranézni! Koncentrálj a jó tulajdonságaira, és ne hagyd, hogy a negativumok kerüljenek előtérbe.

És hidd el, minden emberrel akivel együtt élünk, lesznek előbb utóbb problémák. Tökéletes társ nincsen. El kell fogadni a másikat a hibáival együtt. Ma azt mondom, teljesen mindegy, hogy kivel él együtt az ember, egyszer sikitófrászt kap bármelyiktől :-D

A pénz hiánya még sztem nem vezet automatikusan a szociális kapcsolatok beszűküléséhez. Nálunk is voltak nehezebb időszakok de azért meghivtunk mindig valakiket és viszont. Nem feltétlenül csak étterembe vagy szórakozóhelyre (vagy egyáltalán olyan helyre) kell menni társasággal, ami pénzbe kerül.

Te Tőle várod a változást, holott először tényleg Neked kéne változni - és mielőtt egy Neked nem tetsző mondására válaszolnál, vegyél nagy levegőt és számolj el húsztól visszafele (az nagyobb koncentrálást igényel :-D ). Csak legalább próbáld ki :-) Olvassatok, társasozzatok, főzzetek közösen, azért sztem pénz nélkül is lehet találni valamit...menjetek el sétálni, kiránduljatok, ezeregy dolog van, amihez nem kell pénz!

Hát igen, az jó lenne. De mindig csak olyankor viselkedünk türelmesen egymással, amikor rezeg a léc, amikor félő,hogy elveszítjük a másikat. Aztán amikor nyeregben vagyunk, megint elkényelmesedünk, megint nem türtőztetjük magunkat. Ilyenkor mindig úgy gondolom, hogy tudnék változni, aztán médsem megy, mert csalódok, hogy ő nem úgy reagál, ahogyan kéne, és elvesztem a türelmem.

A fő probléma az, hogy nincs pénzünk, és ezért teljesen beszűköltek a szociális kapcsolataink, meg az egymással töltött idő is kiüresedett. nincs közös program, amire örömmel lehetne visszagondolni, csak a problémák. A saját életünkkel vagyunk mindketten teljesen elégedetlenek, és úgy érezzük néha, hogy csak magunkra kellene figyelni, magunkat gatyába rázni, és ez talán nem megy együtt.