Szeretem a pozitív szemléletű embereket. (beszélgetés)

"Minden lángban áll, szerzetesek. Mi minden áll lángban szerzetesek? Lángban áll a szem, szerzetesek. Lángban állnak a jelenségek, lángban áll a látás, lángban állnak a látványok, lángban állnak a látványok okozta érzések, akár kellemesek, akár fájdalmasak, akár sem kellemesek, sem fájdalmasak. Mi gyújtotta lángra? A szenvedély tüze, a harag tüze, a balgaság tüze gyújtotta lángra; a születés, az öregség, a halál, a bánat, a fájdalom, a szenvedés, a szomorúság, a gyötrelem gyújtotta lángra, mondom nektek." (Buddha: A tűzbeszéd)

"Az egész világ lángokban áll. Miféle elmélyültség szabadítana meg a megégéstől?" (Ko Bong három kapuja)

Én arra belső állapotra gondoltam, amitől stabil az ember. Nem arra a mázra, amit mutat, vigyorgás, folyamatos kedvesség.

Hanem az, amikor nem a nyafogásból állnak a napok, hogy semmi sem jó, illetve egy soha ki nem elégíthető igény miatti gyűlölködés, sóvárgás, lelki megnyomorodás, rosszindulat. Leginkább az anyagiak miatt alakul ez ki. De az egy más kérdés, mi az ami az elég, amitől már boldognak illene lenni egy egészséges embernek.

Igen, pontosan így. Mindenhol a panasz, az elégedetlenség csöpög. Engem nagyon zavar. Ezek az energiák lehúzák az embert, persze megtanulható, hogyan kerülhető ki a hatásuk.

De nem jobb lenne egy egészségesebb globális pozitív szemlélet?