Én azt szerettem, amikor gyerekek voltunk és novemberben leesett a hó, és februárban csepegett az eresz. addig bármikor mehettünk szánkózni, mert megmaradt a hó. Az 1987. januári hó esés az viszont katasztrófa volt, ha valaki még emlékszik rá. Január 10. volt talán. Reggel még elmentem dolgozni, de délután már alig tudtam hazajutni, nem jártak a buszok, vonatok, az utcánkba nem tudtunk autóval bejutni a hótorlasz miatt. Itt Borsodban tankokkal vitték a kenyeret a falvakba, meg a szülő nőkért is katonai járművek mentek. Tehát az ilyen havat senki nem szerette.
Persze hogy szeretem, de nem azt a latyakot ami ma is esett.
örömmel szólt a fiam, nézzem, esik a hó, kb 1,5 centis esett,- már olvad. Mondtam is, ez nem hó, amikor ő született, 91 februrjában 2 méteres hó volt, állitólag én is mint februári lány szánkóval tettem meg életen első útját ( apám húzta ), Ezek havak voltak, szépek, öröm volt nézni.
Tartok tőle, hogy igazi hó már a mi életünkben nem fog esni