Szerelmes vagyok, már 3 éve. Nem az élettársamba.... (beszélgetés)

Igazad van.

Egyébként ő az apja. Cirkusz alatt az értsd, hogy folyamatosan sírt, közben kritizált, ha ez nem működött akkor fenyegetőzött, üvöltözött.

Tudom, hogy rendet kell tennem az életemben, de azt is tudom, ha szétköltöznénk végleg, ugyanezt csinálná, vagy még rosszabbat. Próbálom összekapni magam. A mindennapokban egyébként nem agresszív, csak akkor, ha úgy gondolja hogy valaki el akarja venni, ami az "övé".

csak szólok, hogy eljön az a nap, amikor hangosan fogod artikulálni: rád pazaroltam a fiatalságom..!

...de akkor már késő. ..nem fog udvarolni senki.

Nem írtam le mindent részletesen.

Össze nem tudnánk költözni, legalábbis egy darabig, rajtunk kívül álló okok miatt. De ott lennénk egymásnak, és neki nincs senkije.

Ebbe a történetbe pluszban a betegségem is belejátszott, féltem, hogyha történik velem valami, mi lesz a kislányommal.

Tökéletesen egyetértek Sirga véleményével👍, ez NEM ÉLET!!

Nem szabad hagynod hogy ennyire zsarolva legyél, rámehet az életed!

Mielőbb szabadulj meg tőle és válaszd a SZERELMET!

Az ilyen ember előttem NEM FÉRFI!!!!!!!!😡

Mire vársz? Egy életed van. Inkább leéled valaki mellett, akit nem szeretsz - ahelyett, hogy boldog legyél azzal, akit igen?

Mocskos egy zsarolás ez, de vajon meddig tud vele sakkban tartani...? Kevesen bírnák. (De neki sincs sok tartása, ha képes erre.)

Köszönöm a hozzászólásod!

Két évvel ezelőtt mentünk külön, mert a szerelmemmel szerettünk volna egy normális kapcsolatot. Egy évig cirkusz volt az életem, addig csinálta hogy végül csak visszajöttem. Azóta látszólag nyugodt, kivéve a mindennapos, szokásos puffogását és hisztijeit. De azóta legalább nem fenyegetőzik.

Mindent megtesz, hogy magához kössön. Csak hát ebből engem semmi sem érdekel. Hiába a programok, ajándékok, vagy bármi, nincs mögötte az őszinte érdeklődés a személyem iránt, komolyan néha egy macskának érzem magam. Akit megetet, simogat, és azt hiszi, hogy birtokol. (Őket sem lehet.)